Magyar Katolikus Lexikon > H > hangya


hangya (lat. Formica): a hártyásszárnyú rovarok egyik családjába tartozó, szervezett közösségekben élő, kis, barna, fekete v. vörös színű rovar. - A Szentírásban a szorgalom és a bölcsesség példaképe, mert nyáron tartalékot gyűjt magának (Péld 6,6; 30,24). Az →amarnai levelek megőrizték a kánaáni mondást: „A ~k nem tűrik, hogy öljék őket, hanem megcsípik annak a kezét, aki öli őket.” - A Physiologus szerint a ~ magának gyűjti a szemet: ezt a példát követték a balga szüzek; minden magot kettéharap, hogy ki ne csírázzon: így kell az ÓSz-ben szétválasztani a betűt és a lelket; kikerüli a gyommagokat, és csak gabonát gyűjt: így kell az embernek kerülnie az eretnekséget és ápolnia az igaz hitet. **

Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:27. (12.) - BL:559.