🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bagoly
következő 🡲

bagoly (lat. Strigida): a szalakótaszerű madarak rendjének egyik alrendjébe tartozó, kerek szemű, horgas csőrű éjjeli ragadozó madár. - 1. Az ókori Athénben a szerencse tudósítója, Pallas Athéné szt állata, a tudományosság és a bölcsesség szimbóluma. A monda szerint Nüktimené átváltozásával született. - 2. Ikgr. A →Physiologus első gör. szövege és legrégibb lat. ford-a szerint a ~ Krisztushoz hasonló (berni illuminált kz., 9. sz.). A 9. sz-tól egy másik lat. ford. alapján a ~ mint éjjeli madár a sötétség szimbóluma. E jelentés ált-sá válásával a ker. műv-ben a hitetlenség, a bűn, a víciumok, a halál és szerencsétlenség stb., valamint a kk-ban a sötétség népének tartott zsidóság jele lett. A késő román oszlopfőkön olykor démon jelentéssel szerepel. - Csak a →Concordantia caritatis elevenítette föl a korábbi Krisztus-jelképet (pl. a csalétekül kitett ~, melyet a többi madár megtámad, a Pilátus előtt álló Krisztus képe). A megfeszítés és a passió más képein a ~ a sötétségben és a halál árnyékában ülő ember jelképe, kinek számára Krisztus keresztje a megváltás világossága (Lk 1,79). A ~ olykor a remeteség jelképe (Szt Jeromos). V.J.

Sachs 1980:125. - KML 1986:44. - Physiologus 1986:15. (5.)

nyomtatásban nem jelent meg


bagoly (Strigidae): a bagolyalakúak rendjébe tartozó, többnyire éjszaka vadászó, ragadozó életmódú madarak. Tollazatuk selymesen lágy, puha, reptük ezért szinte teljesen nesztelen. Csőrük horgas, áldozatukat tűhegyes karmaikkal ragadják meg. A közhittel ellentétben nappal is kitűnően látnak, több fajuk akár napvilágnál is vadászik. Jellemző az arc körül sugarasan elhelyezkedő tollakból álló fátyol, ami általában kerek, a gyöngybagolynál szívalakú. Mo-on 12 faj fordul elő, közülük néhányan csupán alkalmi vendégek. A →kuvik Pallas Athéné szent madara. – S.E.