🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kuvik
következő 🡲

kuvik (lat. Athene noctua): a bagolyalakúak rendjébe tartozó, tollfül nélküli →bagolyfaj. - Tollazata barna, világos foltokkal. Mo-on 2000: már inkább csak az Alföldön fordul elő, tanyák, juhhodályok közelében. Nem költözik, a telet is a költőhely közelében, párban tölti. Fészket nem épít. Nyáron sok rovart, télen kis emlősöket eszik. - Huhogása miatt a nép halálmadárnak nevezi. - Ikgr. Az éjszaka, a fény, az igazság előli menekülés jelképe. **

Lipffert 1976:35.


kuvik: kistermetű →bagoly, tollfüle nincs. Fátyla gyengen fejlett, ujjain csak ritkásan álló sörték vannak. Tollazata barna, világos pettyezéssel. Mo-on 2010: még viszonylag gyakori fészkelő, elsősorban az Alföldön és a Tiszantúlon. Kedveli a hodályok, tanyák, állattartó telepek környékét, de a folyóárterek csonkolt füzeseiben, öreg fasorokban is megtelepszik. Állandó madár, a párok egész évben a költőhely környékén maradnak. Tág szájú faodúban, ólak, istállók tetőszerkezetében évente egyszer 3–5 fiókát nevelnek. Nyáron főként rovarokkal, nagyobb bogarakkal, éjjeli lepkékkel táplálkozik, köpetei ilyenkor kitinmaradványokkal vannak tele. Ősszel és télen apró rágcsálókat, cickányokat, madarakat fog. – A halálmadár népi elnevezés onnan ered, hogy régen, amikor éjszaka legfeljebb a nagybeteg ablakában világított gyertya vagy petróleumlámpa, a kuvik a fényre érkező rovarokra vadászott. Ha aztán a tetőn vagy a kéményen ülve kuvikolt néhányat és a beteg másnapra meghalt, senki és semmi nem moshatta le róla, hogy ő volt a közelgő halál előhírnöke. Latin tudományos neve Athene noctua Athéné istenővel való kapcsolatát jelzi a görög mitológiában. – Lásd MKL VII:564. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.