Magyar Katolikus Lexikon > M > majom


majom (lat. Simia): az emlősök osztályának főemlősök rendjébe tartozó, meleg égövi, fákon élő állat. Hazája ÉK-Afrika és DNy-Arábia. - Az ókori Egyiptomban és a Távol-K-en szt állat, az istenek küldötte, a bölcsesség megszemélyesítője, gyakran ábrázolták. - Az ÓSz-ben az egzotikus állatok között szerepel. Salamon tarziszi hajói 3 évenként az arany, ezüst és elefántcsont mellett ~okat (vsz. galléros páviánról, Papio hamadryas van szó) és pávákat hoztak udvarába (1Kir 10,22; 2Krón 9,21). - Ikgr. A ker. jelképrendszerben a ~ a bűntől eltorzult lélek képe (hasonlít az emberhez, de annak torz mása), főként a ravaszság, fösvénység, bujaság és állhatatlanság megszemélyesítője. A kk. forrásokban az ördög, a 16. sz-tól az örök gyűlölet és gonoszság jelképe (→Physiologus). Katedrálisok külső figurái között az Isten országába be nem jutó rosszat jelképezi. A gyümölcsöt evő ~ motívuma bizánci eredetű, a kk. műv-ben a →bűnbeesésre utal. A világ fejed-ét gyakran ábrázolták ~ képében; ilyen értelemben konzolfigura. - A láncra fűzött, megbilincselt ~ a megkötözött sátán és a legyőzőtt víciumok (fösvénység, bujaság) jelképe, Mária-képeken a megváltás/megtestesülés halál fölötti győzelmére utal (Dürer rézmetszete: Madonna a cerkóf~mal, 1497-98; Jan van Eyck „Friedsam” Angyali üdvözlete, Metropolitan Museum, New York, 1425 k.). A késő kk. kódexek lapszéli díszei között is ebben az értelemben szerepel. **

Kirschbaum I:76. - Lipffert 1976:23. - Sachs 1980:21. - KML 1986:212. - BL:1140.