🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vipera
következő 🡲

vipera (lat. Vipera): a kígyók egyik családja. Rövid, zömök testű, hátán zegzugosan csíkos mérges kígyó. – A Szentírásban a héb. peten és efeh egy állattanilag közelebbről meg nem határozható mérges →kígyót jelöl, melyet rendszerint ~nak (gör. ekhidna) fordítanak. Főleg a Negeben fordult elő (Iz 30,6), de Máltán is volt (ApCsel 28,3–6). Iz 59,5: ~tojások. A ~ mérge (Jób 10,14.16) a bűn képe (MTörv 32,33) v. a bűn büntetése (Sir 39,30). Az igazaknak nem árt a ~, a messiási korban is ártalmatlan lesz (Iz 11,8; Zsolt 91,13). – A Zsolt 58,5: a „süket” ~, mely bezárja fülét, a vallási megátalkodottságot jelképezi. Mt 3,7; 12,34; 23,33: a farizeusok ~k fajzata. – Physiologus szerint a nőstény párosodáskor a hímet megöli. Ivadékai viszont a születéskor föltépve anyjuk hasát megölik azt.  **

Sachs 1980:286. – Physiologus 1986:22. (10.) – BL:1934. – Kádár–Tóth 2000:117.


vipera: a viperafélék családjába Mo-on két faj tartozik. A keresztes vipera (Vipera berus) legfeljebb 70 cm-re nő meg, hátán a tarkótól a farka végéig zegzugos sáv húzódik. A hímek szürke, a nőstények barnás alapszínűek. Mo-on csupán néhány helyen, pl. a Felső-Tisza mentén és Somogy megyében fordul elő. Kötődik az erdőhöz, kedveli a napsütötte, bokros vágásokat, a sziklakibúvásokkal tarkállt lejtőket, de vízes élőhelyen is előfordul. Téli pihenőjéből március végén, április elején jön elő, októberben tűnik el, egy-egy alkalmas üregben több példány is telelhet. Főként rágcsálókkal táplálkozik, de gyíkokat is eszik. Elevenszülő, a nőstény augusztusban, szeptember elején 8–10 kis kígyónak ad életet, melyek nyomban önállóak. A keresztes vipera marása adott esetben halálos is lehet, de soha nem támad az emberre. Védett. – A rákosi vipera szürkésbama, legfeljebb 50 cm-t elérő kígyó. Nevét Rákosi Mátyás idején parlagi viperára kellett változtatni. Ma már csak hazánk területén él, ezért védeleme különösen indokolt. Élőhelye a nedves láprétek, turjánosok, néha száraz legelők. Állományát tenyésztéssel és az ivadék kibocsátásaval igyekeznek megmenteni. Tücskökkel, sáskákkaI, gyíkokkal él, mérge jóval gyengébb az előbbinél. A nőstény a nyár végen 4–l6 kis kigyót szül. – S.E.