Magyar Katolikus Lexikon > V > vipera


vipera (lat. Vipera): a kígyók egyik családja. Rövid, zömök testű, hátán zegzugosan csíkos mérges kígyó. – A Szentírásban a héb. peten és efeh egy állattanilag közelebbről meg nem határozható mérges →kígyót jelöl, melyet rendszerint ~nak (gör. ekhidna) fordítanak. Főleg a Negeben fordult elő (Iz 30,6), de Máltán is volt (ApCsel 28,3–6). Iz 59,5: ~tojások. A ~ mérge (Jób 10,14.16) a bűn képe (MTörv 32,33) v. a bűn büntetése (Sir 39,30). Az igazaknak nem árt a ~, a messiási korban is ártalmatlan lesz (Iz 11,8; Zsolt 91,13). – A Zsolt 58,5: a „süket” ~, mely bezárja fülét, a vallási megátalkodottságot jelképezi. Mt 3,7; 12,34; 23,33: a farizeusok ~k fajzata. – Physiologus szerint a nőstény párosodáskor a hímet megöli. Ivadékai viszont a születéskor föltépve anyjuk hasát megölik azt.  **

Sachs 1980:286. – Physiologus 1986:22. (10.) – BL:1934. – Kádár–Tóth 2000:117.