🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > arany
következő 🡲

arany (lat. aurum, gör. khrüszosz), Au: a legismertebb és legjellegzetesebb nemesfém, a gazdagság és maradandóság jelképe. - I.1. Előfordulása. Az ~ átlagos koncentrációja a szilárd földkéregben 0,005 g/t, ezzel az elemek gyakorisági táblázatán a 75. helyen áll. Kitermelése csak ott gazdaságos, ahol koncentrációja legalább 2,5 g/t. A term-ben legtöbbször fémes állapotban, termés~ként fordul elő, de nem teljesen tisztán (szín~ként), hanem ezüsttel, rézzel, bizmuttal természetes ötvözetet alkotva. 20 %-ot meghaladó ezüsttartalom esetén az ~ jellegzetes sárga színe világosodni kezd: minél több benne az ezüst, annál világosabb. Az ókorban ezt a természetes ~-ezüst ötvözetet külön fémnek tartották; gör. neve élektron (lat. electrum) volt. Más nemes- és nem nemesfémekkel is alkothat természetes ötvözetet: palládium ~ v. propecit: Pd, 5-10%-ig; ródium ~ v. rodit: Rh, 8%-ig; aurokuprid: Cu, 20%-ig; bizmutaurid: Bi, 20%-ig. A termés~ az ún. szabályos rendszerben kristályosodik, de ritkán jelenik meg szépen fejlett kristályok alakjában, hanem leginkább szabálytalan szemcsékben (rögökben, nuggetekben), lemezes v. huzalszerű alakban. - Az elsődleges lelőhelyeken az ~at kvarctartalmú anyakőzetben találják telér~ (hegyi ~) formájában. Ennek színe kisebb-nagyobb ezüsttartalma következtében világosabb. Az ~tartalmú kőzet az időjárásváltozások, a csapadék bomlasztó hatására elmállik, fölaprózódik és a folyóvizek hordalékába kerül. A kőzet többi alkotójához képest nagyobb sűrűségű ~ a hordalékban földúsul (egy helyen, ahol az áramló víz energiája kellő mértékben lecsökken, leülepedik), ún. torlattá válik, amelyből mosással nyerhető ki a mosó~. Az ember számára előbb ez vált ismertté. A torlat~ színe sárgább, mert a rögök vándorlása közben az ezüst nagy része kioldódik. Jelentős elsődleges lelőhelyek találhatók Au-ban, Erdélyben, Kaliforniában, Mexikóban, Új-Guineában, az Uralban és Zimbabwéban. A legnevezetesebb torlatlelőhelyek közé a Rajna-vidék és Sacramento (Kalifornia) számított, manapság pedig Klondike kerülete (Alaszka), K-Ausztrália, Szibéria és az Ural. A világ ez idő szerinti legnagyobb ~lelőhelyén, D-Afrikában (Transvaalban Witwatersrand) az ~torlatok ismét kőzetet alkottak: a magnetit tartalmú homokkő kén hozzáadódása következtében piritté alakult, és az ~ kitermelése ebből az anyakőzetből csak bányaműveléssel lehetséges. A termés~ mellett található a term-ben - jóval kisebb mennyiségben - néhány tellúrvegyület is: a legfontosabb a calaverit (elenyészően kevés ezüstöt is tartalmaz, viszont 44% ~at) és a szilvánit („írásérc”), amelyben az ezüst mellett 25-27% ~ található. A termés~ és az ~tellúridok szolgáltatják a világ ~termelésének 90%-át, míg 10%-ot más fémek bányászatának melléktermékeként nyernek. - 2. Kitermelésének legősibb módszere az ~mosás. Az ~tartalmú homokot és fölaprózódott kőzetet vízzel iszapolják, majd mozgatva ülepítik. Ezt eredetileg állati bőrök és textíliák fölhasználásával végezték (az „aranygyapjú” története), később egyre inkább ~mosó tállal. További fejlemény volt a lejtős, keresztlécekkel ellátott falemezek, majd a rázóasztalok és egyéb mechanikus berendezések alkalmazása. Ezek javítottak ugyan valamit a kitermelésen, de az ~ közel 50%-a így is visszamaradt a meddő kőzetben és homokban. Mo-on a Duna, Dráva, Mura és Aranyos folyók mellett dolgoztak ~mosással foglalkozó aranyászok, a folyók szabályozása fokozatosan lehetetelenné tette erdeményes munkájukat. - Az amalgámozás és a ciános lúgozás kémiai eljárása fejlődést hozott az ~nyerésben. Az amalgámozás a higany ama tulajdonságán alapszik, hogy könnyen alkot az ~nyal ötvözetet, uakkor 360 C°-ra való hevítéssel elpárologtatható, és visszamarad az ún. nyers~. Ezt a módszert már a rómaiak is ismerték, elsőként Kr. e. 33: Vitruvius említette. Ma csak az ún. lemezes amalgámozás esetében használják, mellyel az ~tartalmú homok közvetlenül földolgozható. Ezzel az eljárással az ércben található ~ 60-75%-a nyerhető ki. A keletkező iszapot ciános lúgozással dolgozzák fel tovább. Ezt az eljárást MacArthur és Fonest 1886: kísérletezte ki, és 1889 óta nagyüzemi módon alkalmazzák. Lényege, hogy a nátriumcianid oxigén jelenlétében oldja a nemesfémeket. Az így keletkező nátrium-~-cianidot alumínium v. cinkpor segítségével kicsapatják. A kapott nyers~ finomsága megközelíti a 900 ezreléket. - A D-Afrika bányáiból nyert nyers~ összetétele éves átlagban 87,9% ~, 8,72% ezüst, 3,34% színesfém és 0,04% egyéb nyomelem. - 3. Finomítására 2 eljárást alkalmaznak: a klórgázas finomítást és az elektrolízist. Az előbbi alapja az, hogy az ~ a többi kísérő elemmel ellentétben ellenáll a klórgáznak. Az így kapott nyers~ színtartalma 995 ezrelék (0,4% ezüst, 0,1% színesfém). A szín~ kinyerése csak elektrolitikus úton történhet. Az elektrolitikus ~kiválasztást 1896: a ném. Wohlwill dolgozta ki. Alapja az, hogy az ~ elektrolitikus úton könnyen kioldható a 70 C°-ra fölmelegített sósavból és ~kloridból álló oldatban. Így tetraklór-~sav keletkezik. A színítendő ~at anódként függesztik az elektrolitba, és 10-12 A/dm² áramsűrűség és 1-2 V feszültség mellett a szín~ szivacsos alakban kiválik a szín~ katódra. A nyers~ban található ezüst ezüst-klorid formájában válik ki, az esetleges platinafém-elegyrészek anódiszapként a fenékre süllyednek. Az így előállított elektrolit~ finomsága 999,9 ezrelék. Ha még finomabb ~ra van szükség, meg kell ismételni az elektrolízises finomítást. Az elektrolit~at azután (leggyakrabban kb. 12,44 kg-os = 400 finom unciás) tömbökbe, rudakba, téglákba olvasztják. - 4. A szín~ tulajdonságai. Vegyjele: Au; a periódusos rendszer első mellékcsopjába tartozó elem; rendszáma 79; relatív atomtömege 196,9665; fő vegyértéke III; sűrűsége 19,3; olvadáspontja 1063 C°; forráspontja 2700 C°; brinell-keménysége 18,5; húzószilárdsága 131 N/mm². - A szín~ legszembetűnőbb tulajdonságai: jellegzetes sárga színe, ragyogó fénye, jó fényesíthetősége és rendkívüli nyújthatósága. Az ~ból készítenek 0,000125 mm vastag →aranyfüst lemezt. 1 g ~ból 0,006 mm átmérőjű 3 km hosszú fonalat lehet húzni. E nyújthatóság egyik oka csekély karckeménysége (2,5-3 a Mohs-féle skálán).

A legnagyobb sűrűségű fémek közé tartozik. Olvadáspontja az ezüsté és a rézé között van. Bár magas a forráspontja, az ~részecskék elillanása már 1000 C° fölötti hőmérsékleten megkezdődik. Olvasztásnál erősen kitágul. Nagyfokú elektromos és hővezető képessége kb. az ezüst 70%-ának felel meg. Az ~ nem szenved változást sem a levegő, sem a víz hatására (nemesfém). Vegyi anyagoknak is nagymértékben ellenáll. A fluorral csak 300-400 C° között alkot vegyületet, ezzel szemben a klórral már normális hőmérsékleten is. Ezen alapul az ~ oldhatósága királyvízben, mely 3 rész koncentrált sósavból és egy rész koncentrált salétromsavból áll. Még könnyebben oldódik az ~ nátriumcianidban és kálciumcianidban: ezen alapszik a ciános lúgozás. Oldódik még az ~ néhány más, a gyakorlat számára jelentéktelen savban (szelénsav, huminsav). - Az ~ gyakorlatilag minden más fémmel és egy sor szerves anyaggal is (oxálsav, formaldehid, ecetsav, citromsav és ezek sói) kicsapható az oldataiból. Kolloid alakban csapódik ki: az ~kolloidok intenzív színezésűek és tartósak. Legismertebb a Cassius-féle ~bíbor (1676), amellyel rubinüveg állítható elő, de fölhasználják a porcelán- és a zománcfestésben is. - 5. ~ötvözetek, ~finomság. Puhasága miatt az ~at csaknem kizárólag ötvözeteiben használják. Az ötvözés szolgálja a szín, az olvadáspont, a szilárdság és az ár megváltoztatását is. Az ötvözetek készítéséhez a legfontosabb adalékanyag a réz és az ezüst (színesötvözetek), valamint a palládium és a nikkel (fehér~-ötvözetek). Az ötvözet színét és egyéb tulajdonságait az alkotók egymáshoz viszonyított aránya határozza meg (pl. minél több a réz az ötvözetben, annál vörösebb, minél több az ezüst, annál világosabb a színe). Az ~ötvözet finomságát a benne foglalt szín~ rész határozza meg (ezrelékben kifejezve). A leggyakrabban alkalmazott ~finomságok színes ötvözeteknél: 986 (dukát~), 916,7 és 900 pénzérmeverésre, 833 (fog~), 750 és 585 ékszerkészítésre, 375 (angolszász ter-ek), 333 (No.) olcsó tömegékszerek előállítására. Ma is alkalmazzák a hagyományos →karátban kifejezett finomsági formulákat: szín~ = 24 kt; 916,7 = 22 kt; fog~ = 20 kt; 750 = 18 kt; 585 = 14 kt; 375 = 9 kt; 333 = 8 kt. A fehér~-ötvözetek előállításával már a sz-forduló idején kísérleteztek, a drága platina helyettesítésére. A mai fehér~-ötvözetek alkotói: ~-palládium-ezüst-réz (esetleg), ill. ~-nikkel-réz-horgany. A palládium-~ ötvözetek jobban megmunkálhatók, de drágábbak, és finomságuk nehezebben ellenőrizhető (alkalmazásukat a m. fémjelzési rendelet nem engedélyezi). A leggyakoribb fehér~-ötvözetek a 750, 585, 333 finomságúak (az utóbbi csak nikkel-~ból készül). - 6. Története. A legutóbbi évtizedek ásatásai igazolták azt a föltételezést, hogy a fémművesség őshazáját az Anatóliától K felé Örményo-on át Afganisztánig nyúló hegyvidéken kell keresni. E ter-ek lakóinak Kr. e. a 6. évezredben sikerült a fémek hideg megmunkálása. Kr. e. 5000 k. találták fel a fémek hevítéses lágyítását és Kr. e. 4800 k. érceikből való kiolvasztásukat. Az elsőnek megmunkált fémek az ~, a réz és az ezüst, mert ezek fordulnak elő termésállapotban, fölbukkanhatnak a föld felszínén, és fémes fényük következtében föl is tűnhetnek, hideg állapotban is megmunkálhatóak (hidegsajtolásos hegesztés). Ezt az eljárást legkönnyebben az ~ra lehet alkalmazni, ez ui. a legképlékenyebb az említett fémek közül, másrészt ez őrzi meg a legjobban a színét és a fényét. Föltehetően az ~ volt a legősibb kultúrákban elsőként megmunkált fém. Jelentős szerepet játszott az ókori Egyiptomban, melynek legrégebbi ~ ékszerlelete (Kr. e. 4200) egy nyers ~golyókból álló nyakék. A fönnmaradt számos lelet fejlett technikáról tanúskodik. A kohászat terén alkalmazott 22 ókori „felfedezés” közül 18 az egyiptomiaknak köszönhető. Saját ~uk mellett megszerezték Núbia és más afrikai ter-ek ~át is. A sárga fém mint a nap ajándéka egyedül a fáraót, családját és a papságot illette meg. - A Kr. e. 3800 k. Mezopotámiába bevándorló sumerok már jól ismerték az ~ megmunkálását. Ur király sírleletei a bizonyítékok egész sorát szolgáltatják erre. Mezopotámiának nem volt saját ~a; keresk., hódítás és rablóhadjáratok során „szerezte be” a szükséges nyersanyagot. Mezopotámia városállamai hatalmas ~kincset halmoztak fel. - Kürosz perzsa kir. Kr. e. 539: legyőzte a babiloni hadsereget, és a kincsek Perszepoliszba, Ekbatanába és Szúszába vándoroltak (HérodotoszKr. e. 445: leírta). Amikor Kr. e. 331: Nagy Sándor megszerezte a perzsa áll. kincseket, a 290.000 talentum ezüst mellett 50.000 talentum ~at zsákmányolt (1 talentum = 26,2 kg). - A gör. kultúrkör első ~leletei Trójából származnak. A Tróját kiásató Schliemann által „Priamosz kincsének” tartott ~ékszerek jóval korábbiak (Kr. e. 2600 k. készültek, míg a trójai háború Kr. e. 1193-1184: zajlott). Ezek technikai színvonala is kiváló, különösen a granuláció, a filigránmunka és a láncok kivitele. Egyedül a legnagyobb diadém 12.721 láncszemből áll. A trójai leletekkel kb. egykorúak a krétaiak. A gör. szárazföldön az ~műves munkák egy évezreddel később, Mükénében jelennek meg, és a leletek, noha későbbiek (Kr. e. 1600-1400), fejletlenebb technikára vallanak. A gör. ~művesség virágkora egybeesik az egész gör. műveltség virágkorával (Kr. e. 5. sz.). Ekkor készítette el Pheidiász Pallasz Athéné 12 m magas, elefántcsonttal díszített ~szobrát, melynek csak egy róm. kori másolata maradt fönn. Technikailag Kr. e. 350 k. jutott el a gör. ~művesség a csúcsra: a tömeg helyére a finom kidolgozás lépett, hiszen a gör. anyaországnak alig volt ~a. - Hasonlóképpen szegény volt ~ban Róma is. Először Julius Caesar hódításai töltötték meg a kincstárakat ~nyal. A cs-ság korára olyan mennyiségű ~ áramlott Rómába, hogy az írók (így Plinius) óva intettek a következményektől. A pazarló luxus már a Kr. u. 2. sz: ~szűkéhez vezetett. A pol. anarchia együtt járt a gazd. hanyatlással. - A klasszikus kultúrkörön kívüli, tört. előtti Eu-nak két ~kitermelő és -feldolgozó közp-ja volt: Íro. és Erdély. A legrégebbi erdélyi ~lelet, a moigrádi kincs (4 db kizárólag hidegkovácsolással, közbenső lágyítás nélkül alakított bálványalak) a Kr. e. 4. évezred elejéről származhat. Kr. e. 1600 k. Erdély Eu. legfontosabb ~szállítója lett. Más fontos ~kitermelő helyek: az Ibériai-fszg. (Kr. e. 4000 táján), az Alpok (különösen Stájerország), Gallia (a Rhone és a Pireneusok között), a Pó és a Rajna ~-torlatai és Íro. Itt született Kr. e. 2000 k. egy egész É-Eu-ra jellemzővé váló új ~megmunkálási forma: a vékony lemezek fa- v. kőmatricán végzett domborítása (trébelése), majd cizellálása. - A Róm. Birod. hanyatlása az ~bányászat összeomlását is eredményezte: az ~kitermelés kevesebb mint 1/10-ére esett vissza. Igaz, az ~ kultusza Bizáncban még közel ezer esztendeig megmaradt, és az ~ egyre nagyobb szerepet kapott az erősödő Egyh. ellátásában is, föllendülést csak a 12. sz. hozott. A kk. ~kitermelése azonban - a virágzó egyh. műv-e ellenére - meg sem közelítette az ókorit.

- Az ~bányászat újabb föllendülését Amerika fölfedezésétől (1492) számíthatjuk. A kezdetet az amerikai őslakók kifosztása jelentette, ~uk az eu-i gyarmatosító hatalmak kincstárát gazdagította. Ezt követően az ~kutatás jó ideig sikertelen maradt. 1696, 1710, 1725: Brazíliában bukkantak újabb lelőhelyekre. 1740 k. Kolumbiában, 1745: Szibériában találtak ~at, és ezzel megkétszereződött a világ ~termelése. 1848: a kaliforniai, 1851: az ausztráliai, majd 1859: a nevadai ~mezők föltárása megtízszerezte a termelést. A nevadai és a vele egy időszakban fölfedezett alaszkai ~bányák hozama nem volt tartós v. rendkívüli (évi 200 t k.). 1885: a D-afrikai Transvaalban (Witwatersrand) fölfedezett ~mező tartós eredményt ígért. Ezt követően a kinyerési technológia fejlődése (ciános lúgozás) járult hozzá jelentős mértékben a világ ~termelésének növeléséhez, amely eddigi rekordját 1970: érte el (1738 t). - 7. ~készlet, ~felhasználás. 1980: a világ becsült ~készlete (Kína nélkül) 76.400 t volt; ebből a közp. áll. bankok tartalékai 38.800 t-t tettek ki (USA: 8600 t; SZU: 2700 t). A fennmaradó készlet fölhasználására csak becslések állnak rendelkezésre: áll. és magántezaurálás 50%; ékszer, dísztárgy, díszítő ~ozás 20%; fogászat 20%; ipari fölhasználás (elektronika, űrhajózás) 10%. →ötvösség, aranyforint, aranyozás - II. 1. A Szentírásban. Az ÓSz-ben több héb. szó fejezi ki a szín~at, mindig Ofir a birtokos jelzője (Ofir ~a). A hadizsákmányt (Bír 8,24-26; 2Sám 12,30) nem tekintve főleg Ofirból szerezték be (1Kir 9,28; 10,22), de vásároltak ~at Havilában (Ter 2,11), Sábában (Iz 60,6; Ez 27,22) és Rámában is (17,22). Ékszereket (Ter 24,22; Zsolt 45,10), kultikus felszerelési tárgyakat (Kiv 25: a szt sátorba; 1Kir 7,48-50; 10,14-12: a salamoni templomba), edényfélét (Szám 7,14) és bálványszobrokat (Zsolt 115,4) készítettek belőle. Nem jelentett mindig tömör ~at, hanem csak ~lemezt, amivel bevonták (=bearanyozták) a bálványszobrokat (Iz 30,22; 40,19), egy esetben az elefántcsont trónt (1Kir 10,18), valamint a Templom ajtószárnyait és ajtófélfáit (2Kir 18,16). A Kiv 28,6; 39,2: a főpap efodjával kapcsolatban ~hímzésre kell gondolnunk. ~ pénzérmék csak a későbbi időkben váltak ismertté. - Az ÚSz-ben a →Háromkirályok ~at, tömjént és mirhát hoztak az újszülött Királynak (Mt 2,11). - Jézus figyelmezteti apostolait, hogy övükbe ne szerezzenek ~at (10,9); a farizeusok szemére veti, hogy a templom ~ra esküsznek és nem a templomra, jóllehet a tp. szenteli meg az ~at és nem az ~a tp-ot (Mt 23,16-18). Vsz. ~at kell értenünk a talentumokról szóló példabeszédben is (vö. 25,14-30). Isten nem hasonlítható az ~hoz (ApCsel 17,29); Krisztus nem veszendő ezüstön v. ~on váltott meg minket (1Pt 1,18). Az asszonyok ékessége nem az ~ ékszer, hanem a szív békéje (3,3; 1Tim 2,10). A nagy Babilont sem ~a, se más ékessége nem védi meg a pusztulástól (Jel 18,16 sk.); lakói a hatodik harsonaszó után sem hagynak föl az ~ból készült bálványok imádásával (9,20). A babiloni nagy kéjnő ékessége az ~ ékszerek (17,4). - A Jel-ben az ~ az örökkévaló értékek (vö. 3,18) és az örökkévalóság jelképe: János 7 ~ gyertyatartót lát (1,12.20; 2,1), az angyal ~övet visel (1,13; 15,6), ~ füstölő (8,3) és ~ mérőnád van (21,15) nála. A mennyei Jeruzsálem utcája szín~ (21,21). A felhőn megjelenő Emberfiának (14,14) és a →huszonnégy vénnek a fején ~ból van a korona (4,4). A szentek imádságát, a tömjénnel teli ~csészét (5,8) Isten ~ oltárára teszik (8,3). - 2. Ikgr. Az ~ ker. műv-ben a kegyelem és a mennyország világosságának, fényességének, az isteni tökéletességnek és az örökkévalóságnak a jele. A gazdagság és a pompa megtestesítője, a lit. tárgyak és a hatalmi jelképek (korona, jogar stb.) kedvelt anyaga. A 9-15. sz. műv-ében főleg a Szentlélek kinyilatkoztatásának színe, erre utal az ~háttér és →nimbusz. Szentek ábrázolásánál azt jelzi, hogy a Szentlélek vezette őket. A pünkösdi lángok hegye is ~ színű. Az ~sárga az erős hit jele, ezért Péter többnyire ilyen színű ruhát visel. Az ~ alap, mely a kk. kv- és táblaképfest-ben és a mozaikoknál a tárgyi környezet helyett a hátteret adja, jelkép: a mennyek országának nem ábrázolható, csupa fény világossága. Uilyen jelentéssel alkalmazták az óker. műv-ben a fehér (Róma, S. Costanza, mozaik, 4. sz.) v. a kék hátteret (Ravenna, Galla Placidia mauzóleuma, 5. sz.). Az ~ háttér a reneszánsz föld felé fordulásával eltűnik. - A címertanban az ~ az ezüst mellett a másik ércszín. O.F.-**

Lippert 1976:124.

Arany Imre (Székesfehérvár, Fejér vm., 1884. dec. 1.-Előszállás, 1975. szept. 20.): plébános. - 1907. VI. 5: pappá szent., Budakeszin, 1910: Nagytétényben kp., 1911: Kislángon adm., 1915: Bakonysárkányban plnos. Átment a veszprémi egyhm-be, kp. Igalon és 1924: Attalán, Bőszénfán adm., 1925: plnos uo., 1940: Ajkarendeken plnosh., utóbb plnos. Idejekorán fölismerte a mo-i ném. kat-okat fenyegető veszélyt, s hogy híveit a náci befolyástól távol tartsa, a Volksbund ellen megalakításától kezdve prédikált. 1941-től rendszeresen ismertette sztbeszédeiben az apatini Die Donau c. kat. hetilap náciellenes cikkeit. A front közeledtével Ajkarendekről bujkálni kényszerült, 1945. I. 12: a csendőrség Halimbán letartóztatta. Sopronkőhidára internálták, II. 24: szabadon engedték. A Volksbund újból elfogatását követelte, ismét menekülnie kellett. 1949: somogyegresi plnos. A „személyi kultusz” idején másfél év börtönre ítélték. 1959: vonult nyugdíjba. HVK

Schem. Vesp. 1926:202; 1949:142. (*nov. 1.) - Pilinyi 1943:118. - Hetényi Varga 1985:505.


Arany, Hunyad vm. (Uroi, Ro.): egykori plébánia az erdélyi egyházmegye hunyadi főesperességében. – Papja 1332: Stephanus. 1556: megszűnt, 1996: tiszta rum. Sz.B.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.