🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > örökmécs
következő 🡲

örökmécs: állandóan égő lámpás a →tabernákulum előtt, Krisztus jelenlétének jele. - Használatára a 11. sz: vannak nyomok. A →Jeruzsálemi Szent János Lovagrend hatására a 12. sz. 2. felében a Ny-i egyh-ban is ált. lett. A korábban az 5. sz-tól említett lámpások nem az Euch-val függtek össze, hanem a vt-k tiszt-ével. A 15-16. sz: euch. testvérületek alakultak ki az ~ gondozására. 1614: lépett hatályba az előírás: a tabernákulum előtt több, de legalább 1 lámpának éjjel-nappal világítani kell. Később szentségi oltár elé 5, a főoltár elé 3, a mellékoltárok elé 1-1 ~et írtak elő. A CIC csak 1 ~et rendelt el. Az ~nek olívaolajból v. méhviaszból élő lángnak kellene lennie, de szükség esetén növényi olajjal is éghet. Az elektromos izzó csak szükségmegoldás lehet. Az ~ nem az oltár fölött, hanem előtte, esetleg az oldalfalra van fölfüggesztve.  **

LThK III:1266. - CIC 1983:940.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.