🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > újhold
következő 🡲

újhold (héb. hodes, az ‘újnak lenni’ értelmű has tőből): az első →holdfázis, D betűre kiegészíthető alakú holdsarló. – Az ~ a →Nap és a →Hold konjunkciója, együttállása után jelenik meg. A konjunkcióban a Hold sötét, mert nem veri vissza a Nap fényét, majd ezt követően 1–2 napon belül napnyugtakor láthatóvá válik a holdsarló. Első láthatósága valamely helyen függ a Hold látóhatár feletti magasságától és az időjárási viszonyoktól is. – 1. A zsidók luniszoláris naptárában az ~ sarlójának megjelenése jelentette egy-egy új hónap kezdetét: amelyik este a holdsarló először volt látható, az volt a hónap első napja. A holdhónap jó közelítéssel 29,5 nap. Jeruzsálemben minden hónap 29. és 30. napján két pap figyelte napnyugtakor az eget, és amikor először feltűnt a holdsarló, jelentették a Főtanácsnak. Ekkor a főpap utasítására harsonákat fújtak meg, hogy ezzel jelezzék az új hónap első napját. („Fújjátok meg a harsonákat újholdra és holdtöltére ünnepünk napján.” Zsolt 81,4). – 2. A Szentírásban az ~ a →hónap kezdetét jelentette, s miként a telihold, nemcsak az időszámítás, hanem a vallás szempontjából is fontos szerepet töltött be Izr-ben (→hold). Az ~ és a holdtölte egyaránt ünnepnek számított (Zsolt 81,4). A 2Kir 4,23; Iz 1,13; Oz 2,13; Ám 8,5: a ~ a →szombattal azonos; ebből arra lehet következtetni, hogy a szabbat, miként az akkád Sapattu, összefüggött a teliholddal. Saul idejében vsz. úgy ülték meg, hogy vallási színezetű családi lakomát tartottak (1Sám 20,5.18; 20,26: kötelező volt a kultikus tisztaság). Minthogy a húsvéti vacsora is családi ünnep volt, a MTörv 16,1 alapján arra következtettek, hogy a →húsvétot eredetileg Abib hónap ~jakor ülték meg. Ha a húsvét eredetileg éjszakai ünnep volt a pusztában, akkor magától értetődő, hogy nem ~kor, hanem teliholdkor tartották (a 16,1 kifejezetten az Egyiptomból való kivonuláshoz kapcsolja a húsvétot, mely éjszaka történt). Ezért A. Caquot a hodes szót nem ‘~’-ként, hanem ‘telihold’-ként értelmezi. Ennek a föltevésnek ellene mond mind a szó etimológiája, mind pedig maga a Zsolt 81,4: az ~ és a telihold szembeállítása (Szám 28,11–15: a hónap 1. napjáról van szó). – Az ~ napja már a fogság előtt is a nyugalom napja, melyen tilos volt kereskedni (Ám 8,3); vallási ünnepnek tekintették, melyen áldozatot mutattak be Jahvénak (Iz 1,12; Oz 2,13), meghallgatták Isten egy emberét (2Kir 4,23) és sem nem gyászoltak, sem nem böjtöltek (Jud 8,6). A Szám 28,11–15 szabályozza az ~ ünnepe megülésének módját, az áldozatokat (vö. 1Krón 23,30; 2Krón 2,3; 8,13); némi változtatással Ezekiel is átveszi ezeket az előírásokat (Ez 46,6), amikor az eljövendő Jeruzsálemet bemutatja. Ezd 3,5: a fogság után újra bevezették az ~nak az előírt áldozatokkal való megünneplését; Neh 10,33: a nép anyagi hozzájárulása az áldozatokhoz. – Az ÚSz-ben Pál ap. az ~ megülését csak az eljövendő üdvösség árnyékának mondja (Kol 2,16–17). – 3. A m. néphitben is ált. elterjedt az ~ , kisebb mértékben a holdtölte „kezdő” dátum jellege. Az ~-vasárnap, ~péntek s különösen az ~szombat „hónapkezdő” jellege a kat. egyh. rítusaiban is teret kapott: a 18. sz: ~ vasárnapján szentségkitétel és körmenet volt. R.É.–Barlay Katalin

BL:1868. – MN 1990. VII:621. (Pócs Éva)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.