Magyar Katolikus Lexikon > G > griff


griff (lat. griphus): oroszlántestű, sasfejű, fantáziaszülte →keveréklény, a levegő és a föld királya. - A perszepoliszi maradványokon már látható. Az ókorban az éleselméjűség és látnoki képesség jelképe. A ker. műv-ben Krisztus jelképe, aki az ég és föld kir-a; egyszerre jeleníti meg Krisztus föltámadását és mennybemenetelét. E szimbolikus jelentés még egyértelműbb, ha a ~ más Krisztus-jelképekkel együtt jelenik meg. Őrként ábrázolták sírokon, kapukon, az élet fája és forrása mellett. Ha oroszlánnal, kígyóval v. más alvilági állattal harcol, Krisztus győzelmének a jele. Ha embert győz le, akkor a krisztológiai jelentés mellett démon v. ördög képviselője is lehet. Ezt a negatív jelentést azonban, mely a fösvénységre és a fölfuvalkodottságra utal (vö. Nagy Sándor ~-utazását), újabban kétségbe vonják, s inkább az erényekre vonatkoztatják (alázat, harckészség, éberség), értelmezése pozitív. Dante szerint ~ húzza az Egyh. diadalkocsiját (Botticelli rajzai a Divina commediához, 1492-97). Az ornamentikában gyakran használták, a reneszánsz plasztikájában is előfordult. A címertanban csak oldalnézetből ábrázolták, a felső test színe eltérhet az alsótól. - A ~ a →Hortus deliciarum szerint a megszemélyesített levegő, a ~láb Szt Himerius és Kornél attrib-a. V.J.

Kirschbaum II:202. - Sachs 1980:158. - KML 1986:107.