🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Nap
következő 🡲

nap (lat. dies): a →nappalból és →éjszakából álló időszámítási egység. - Kezdete és vége kultúránként változott. Ma az eu. kultúra hatására éjféltől éjfélig tart. Többszörösei: →hét, →hónap, →év. - Az ókori K-en a →mezopotámiai naptár, később a gör-ök is a ~ot napnyugtától napnyugtáig, a rómaiak éjféltől éjfélig számították. Tagolása: →óra, →hórák. - A Szentírásban szoros értelemben a napnyugtától napnyugtáig tartó időszak; átvitt értelemben a →teremtéstörténet időegysége (Ter 1. f.), s az üdvtörténet fontos eseményeinek, a Messiás eljövetelének (vö. Jn 8,56; Iz 30,26), az ítéletnek (vö. Jo 1,15; Iz 13,9; 34,8; Mt 24,36) és az üdvösség kezdetének ideje (Zsolt 114,27: „Ez az a ~, melyet az Úr szerzett nekünk”; Zsid 10,25). →Úr napja **

Nap (gör. Héliosz, lat. Sol): bolygórendszerünk központi →csillaga. Tömegvonzása tartja pályájukon a bolygókat, kisugárzott energiája egy kis töredékével fenntartja a földi életet. -

1. A Szentírásban a ~ Isten teremtménye, a nagyobbik világító, melyet Isten a →holddal együtt azért helyezett az égboltra, hogy a nappalt és az éjszakát szétválasszák, és a földet megvilágítsák (Ter 1,14-18; Zsolt 8,4; 74,16; 136,7-9; 147,4; Jer 31,35; Ám 5,8; Bár 6,59). Isten dicsőségét szolgálja (Zsolt 148,3; Dán 3,62: LXX), mutatja az égen az időnek Istentől szabott rendjét (Ter 1,14; Zsolt 104,19; Jer 33,25). - Sugaraira (gör. aktisz; a LXX: Bölcs 32,4; 16,27; Sir 43,4) a héb-ben nem volt külön szó, helyette a '~ nyelve' (fölfalja a sötétséget), ill. a '~ szárnya' kifejezést használták (Sir 43,4; Mal 3,20). A szárnyas ~ képe azon alapszik, hogy Izr. fiai, mint ált. az ókori K-i népek, a ~ot madárhoz hasonlították, mivel úgy látták, hogy „mozog” az égen. - A ~ kormányozza, ill. meghatározza a nappalt (Zsolt 104,22; 136,8; Sir 33,7; Jer 31,35): fölkelte a nap kezdete (Ter 19,23; 2Sám 23,4; Bölcs 16,28 stb.), lenyugvása a vége (Ter 15,12; Kiv 22,25; Zsolt 104,19 stb.); melegének fokozódása jelzi az →idő haladását (Sir 43,2; héb. Bölcs 16,27; Kiv 16,21, 1Sám 11,9; Neh 7,3). - Tüzének ereje a fűtött kemencét is felülmúlhatja (Sir 43,4), képes eloszlatni a felhőket (Bír 5,31; Sir 43,3; Bölcs 2,4), kiszárítani a földön a növényzetet (Mt 13,6; Jak 1,11), égeti a hegyeket (Sir 43,3) eltikkasztja az embert (vö. Iz 49,10; Bár 2,25; Jón 4,8; Jel 7,16), barnítja a bőrt, elkápráztatja a szemet (Én 1,6; Sir 43,2-4). Istennek engedelmeskedik (Bár 6,59), reggel mint a vőlegény hagyja el a házát, hogy megtegye Istentől rendelt útját (Zsolt 19,5.7); Józsue imájára a Gibeon melletti csata idején csaknem egy egész napig állva maradt (→napcsoda), hogy Izr. fiai az amoritákat szétszórhassák (Józs 10,12-14). Isten megparancsolhatja a ~nak, hogy ne keljen föl (Jób 9,7). A fölkelő és lemenő ~ a változatlanság tanúja (Préd 1,5), az élet és üdvösség képe (vö. MTörv 33,14; Mal 3,20). -

2. A keresztény szimbolikában Krisztus/Isten jelképe (→Naphimnusz). A →Napbaöltözött Asszony a megtestesülés, a szeplőtelen fogantatás, Mária mennybevételének és Krisztus végső győzelmének képe (vö. Jel 12,1). -

3. Ikgr. Az ősi „szárnyas ~” elképzelés alapján a madár a ~ szimbóluma (ezért van gyakran madár a gyermek Jézus kezében, aki a ~). A gör. és római műv-ben a ~ →quadrigán, 4 fogatú kocsin utazó ifjú, egyik kezében ostor, a másikban a földgolyó. Gyakran ábrázolták edényeken, oltárokon, sírokon, 3-4. sz. róm. pénzeken. A Holddal együtt a ~ a kozmosz fontos megszemélyesítője, jelenlétük egy esemény egyetemes jelentőségére utal, ezért szerepelnek Krisztus és a kereszt ábrázolásain, keresztség-, föltámadás- és mennybemenetel-képeken (Vatikáni grották, 3. sz.; Szt Marcellin és Péter-katakomba). Iz 60,19-20 alapján a ~ és a Hold kíséri a Jó Pásztor képét. Mt 27,45 alapján a feszület mellett jelenik meg a Holddal együtt. A karoling kortól olykor elfátyolozva ábrázolták, az egyhatyák szerint a ~ szégyenében takarta el arcát az igazi ~, Krisztus előtt (PL 26,220). - A kk-ban Krisztus, az Egyh. és Mária jelképe. Ált. ffi mellkép, néha csak arc személyesíti meg korongban v. sugárkoszorúban, esetleg a ~korong →dicsfényként övezi a fejet. Látható →Exsultet-illusztrációkban, oltárok fölött, lámpákon, szentségtartón, →nimbusszal, mandorlában, Napbaöltözött Asszony-képeken. - Sziénai Szt Bernardin, Toletinói Szt Miklós, Aquinói Szt Tamás, Ferreri Szt Vince attrib-a. - Mivel a →tojás és a ~ egyformán életforrás-szimbólum, a díszítőműv-ben egymást helyettesítve is előfordulnak. Az ókori K-i népek szárnyas ~ elképzelése ismerhető fel a bukovinai Andrásfalva húsvéti „madarka”-készítésében: kifújt tojásba (~-szimbólum), legyezőszárnyakhoz hasonlóan, színes papírt dugtak, majd a tisztaszoba mennyezetére erősítették, s az éven át ott függött, mint a föltámadt ~, Krisztus jelképe. - A ~ a →székelyek címereleme a Holddal együtt (csíkrákosi tp. tornyának D-i oldala); a székelykapuk díszítő motívuma, s szerepel egy csíkdánfalvi fejfán, s a rákosi tp. kórusfeljárójának mennyezetén. A csíksomlyói kegytp. faragott oszlopkövein a ~-szimbólum 2x12-es tagoltsággal látható. -

4. A természettudományban. a) ~oknak, csillagoknak azokat az égi objektumokat nevezzük, amelyek magas hőmérsékletük révén energiát sugároznak ki fény és egyéb sugárzás alakjában. Hasonlóan más galaxisokhoz a mi Tejútrendszerünkben is tőlünk óriási távolságokban sok milliárd csillag létezik. Bennük az energiatermelést magfizikai, termonukleáris reakciók szolgáltatják, amint azt 1937-38: Hans Bethe és Carl Weizsäcker fölismerte. Csillagok folyamatosan keletkeznek, fejlődnek, majd a bennük lezajló magreakciók leállása után csillaglétük véget ér. - Az egyes csillagok eltérő tulajdonságait a színképelemzés fölfedezése után kezdték észlelni, csoportjaikat eszerint osztályozni (elsőként 1863: Angelo →Secchi SJ). A 20. sz. elején már elégséges megfigyelés gyűlt össze, hogy a csillagokat a színképtípusuk szerint színkép-osztályokba sorolják (Ejnar Hertzsprung, 1905). Az O, B, A, F, G, K, M csillagosztályok 30.000-1000 Kelvin fokig terjedő felszíni hőmérséklettel és a felszínüket ennek megfelelően jellemző színhőmérséklettel rendelkező csillagokat jelölnek (kék, kékesfehér, fehér, sárgásfehér, sárga, narancs, vörös), amelyek fejlődésük különböző stádiumában vannak. Hertzsprung egyes csillagosztályok esetében azt is észrevette, hogy azonos fényességű csillagok rendelkezhetnek igen kicsi és igen nagy tömeggel: elnevezése szerint „törpék” ill. „óriások”. A színképvonalak szerint az egyes csillagosztályokban az anyagösszetétel is jelentősen eltérő. - Hertzsprung munkáját továbbfejlesztve Henry Norris Russell 1913: a csillagok abszolút fényességét ábrázolta a színképosztály (a felszíni hőmérséklet) függvényében. Ebben, a csillagok állapotát és egyben az életútjukat jellemző Hertzsprung-Russell-diagramban (HRD) a csillagok típusai elkülönült tartományokba tartoznak. A csillagok zöme az átlós, ún. főág sávjában helyezkedik el a legfényesebbektől és legforróbbaktól a legalacsonyabb hőmérsékletű leghalványabbakig. - A HR-diagramon az óriás csillagok a főág fölött, ill. jobboldalán, vörös színtartományban, míg a törpék a főág alatt a fehér színű csillagosztályban helyezkednek el. A csillagok a diagramon hosszú ideig, évmilliárdokig nem változtatják helyzetüket, csak új fejlődési fázisukban kerülnek más tartományba. - b) A csillagok kialakulása kezdetén egy hidrogéngáz-felhőből álló kozmikus ködben az ált. tömegvonzás valahol sűrűsödést hoz létre, ami folyamatosan további anyagmennyiséget vonz, s a növekvő vonzás egyre jobban összepréseli az anyagot (gravitációs kontrakció). Az egyre gyarapodó és sűrűsödő anyag belsejében a nagy nyomás miatt növekvő hőmérséklet alakul ki. Az anyag ionizált (plazma) állapotba kerül, az atommagokról leszakad elektronhéjuk. A hőmérséklet és nyomás megfelelően magas értékénél a belső tart-ban beindulnak a magreakciók: a hidrogén atommagok (protonok) többféle magreakció útján hélium-4 atommagokká egyesülnek, ami egyre nagyobb energiatermeléssel jár. A keletkező hélium-4 mag tömege ugyanis kisebb, mint az egyesülő 4 proton együttes tömege. A tömegkülönbözet szétsugárzódik, elsősorban nagyenergiájú fotonok alakjában, a tömeg és energia ekvivalenciájának törv-e szerint. A közben ugyancsak keletkező neutrínók az egyik lehetséges kísérleti módszert adják a mi ~unk belsejében lezajló folyamatok nyomonkövetésére, mivel igen kis hatásfokkal lépnek reakcióba más anyaggal, s így képesek a ~ tömegén áthatolni. Újabban a felületi rengéshullámok megfigyelése is hozzájárul a ~ belső folyamatainak tanulmányozásához. -

Az égitest belsejéből a gamma sugárzás fotonjai a felszín felé áramlanak. A keletkező csillagban idővel a kifelé igyekvő fotonok fénynyomása egyensúlyt tart a tömegvonzással és a gáztömeg összehúzódása leáll. A keletkezett csillag a Hertzsprung-Russell-diagramon a főágba kerül, a tömege nagyságának és színképosztályának megfelelő helyre. A főágban lévő csillagok energiatermelését és sugárzását szolgáltató egyik magreakció-sorban négy proton egyesül a hélium-4 atommagjává, többféle átmeneti állapoton keresztül (melyekben nehézhidrogén és hélium-3, majd esetleg berillium és bór atommagok jelennek meg átmenetileg). A mi ~unk esetében ez a reakció szolgáltatja az energia zömét. A másik magreakció-sorban, az ún. szén-nitrogén ciklusban egy szén-12 mag katalizálja a protonoknak hélium-4 maggá való összeolvadását. A legforróbb csillagok energiatermelését adja ez a reakció-sor. - Amíg tartanak a hidrogén-hélium magreakciók, addig a sugárzás fennmarad és a csillag stabil állapotú, helyzete állandó a HR-diagram főágán. A hidrogén anyagmennyiség kifogyása után a hélium atommagok egymásközti magreakciói még folytatódnak, a csillag a HR-diagramon a főágtól jobbra, fölfelé helyezkedik el, először óriássá felfúvódva, majd fehér törpeként, végül a hélium-reakciók eredményeként szén-, majd vasatomokból álló, végül magreakciók nélküli égitest marad a csillag helyén, kihűlő törpeként. -

c) A mi ~unk a főág csillagai közé tartozik G2 színképosztályú sárga törpecsillagként. Belső viszonyaira elméleti úton következtethetünk, s ily módon három nagy rétegét különböztetjük meg. Legbelső magjában, sugarának mintegy harmadáig 15 millió fokos hőmérsékleten, óriási nyomáson és a plazmaállapotú anyag különlegesen nagy sűrűségénél zajlanak a termonukleáris magreakciók. Az itt keletkező energia a következő sugárzási rétegen nagyenergiájú gamma-fotonok formájában áramlik kifelé. A fotonok az ionizált, plazmaállapotú anyag atommagjain szóródva több százezer év alatt teszik meg az utat a harmadik, ún. konvektív rétegig. Abban az energia már konvekció útján halad kifelé, azaz a környezetüknél jobban fölmelegedő, és így ritkább anyagú tart-ok (konvektív cellák, granulák) örvényléseként, amelyek a felhajtóerő révén a felszínig emelkednek, ott hősugárzással leadnak az energiájukból, lehűlnek és ismét alásüllyednek a fortyogó rétegben. - A konvektív réteg a ~ geometriai sugarának külső egyharmadát foglalja el. Ebben a rétegben felfelé haladva az anyag a csökkenő hőmérséklet miatt egyre kevésbé marad ionizált: atomokká rekombinálódik. Így a nagyenergiájú fotonok az atomokat gerjesztett állapotba hozva elnyelődnek, majd az energia a gerjesztett állapot lebomlásával fény- és hősugárzásként távozik. Az elektronoknak és atommagoknak atomokká egyesülése is hozzájárul a felszínközeli tartomány energiakisugárzásához az ionizációs energia leadása révén. - A földi élet számára különösen fontosak a ~ látható felszínének, a fotoszférának a viszonyai. Innen sugárzódik ki a mélyben keletkezett energia. A fotoszféra vastagsága néhány száz km, felszíni hőmérséklete 6000 fok körüli. Elektromágneses sugárzási spektrumának maximuma a látható fény sárgászöld tartományába esik, de jelentős ultraibolya és infravörös sugárzás is kilép. A felszínen granulás szerkezet látható, az egyes konvektív cellák megjelenéseként. A cellák átm-je 1000 km nagyságrendű. -

A fotoszféra anyagában 90% a hidrogén és 9,9% a hélium aránya. Ennek alapján a ~ kora: 4-4,5 milliárd év. Még mintegy 5 milliárd évig várható egyenletes sugárzása, majd vörös óriáscsillaggá fog alakulni. -

d) A ~foltok a fotoszférában jelennek meg. Mágneses erővonalak mentén alakulnak ki, kétféle polaritásúak lehetnek és legtöbbször párosan haladnak a fotoszférában, ellenkező polaritással. A mágneses erővonalak akadályozzák a konvektív hőáramlást, így a lehűlt tart-ok nem süllyednek le azonnal, helyet adva a forróbb celláknak, hanem sötétebb foltként láthatók a felszínen, együttforogva azzal. Méretük eltérő, némelyik eléri a néhány tízezer km-es átmérőt. A ~ egyenlítője és pólusai közötti ter-eken keletkeznek. Távcsöves észlelésük az 1610-es évek elején Galileo →Galilei, Christoph →Scheiner SJ, Thomas Harriot és Johannes Fabricius nevéhez fűződik, de már ókori gör. és kínai csillagászok leírásaiban és középkori krónikákban is említették, mert némelyik ~folt nagysága alapján szabad szemmel is észrevehető. - A ~foltok megfigyelése alapján 1843: S. H. Schwabe észlelte, hogy a ~ és a fotoszféra tengelykörüli forgást végez, mégpedig nem szilárd anyagként, hanem az egyenlítőjénél gyorsabban, a sarkoknál lassabban. A ~foltok számának ciklikus változása (növekedése, majd csökkenése) alapján fedezték föl a ~tevékenység kb. 11 éves ciklusát. A ~folt-ciklusokkal együtt változnak a ~tevékenység egyéb megnyilvánulásai is. -

e) A fotoszféra fölötti rétegeket a ~ légkörének tekintjük. Megfigyelésükre régen csak a →napfogyatkozások adtak alkalmat, mai műszereink közül a koronográfok teszik lehetővé a folyamatos megfigyelést. A fotoszféra fölötti réteg a ritka sűrűségű kromoszféra, ami a spektrometriai úton megfigyelhető rózsaszínű hidrogén-spektrumvonalakról kapta nevét. A kromoszférából emelkednek ki az ún. szpikulák, forró gáznyalábok. A ~ légkörének legkülső része a sugaras alakú ~korona, amely nagyon magas hőmérsékletű, akár millió fokos plazmából áll, és 1,5-2 ~átmérőnyi távolságig nyúlik ki. Kiáramló anyagából keletkezik a ~szél, ami már a →Naprendszerünk egészét betölti. A ~szélben nagyenergiájú elektronok, protonok, alfa-részek haladnak. A Föld mágneses terében csapdába esve a Van Allen-sugárzási övezetet alkotják. A protuberanciák a fotoszféra fölé a mágneses erővonalak mentén több tíz- és százezer km-es magasságokba felemelkedő hatalmas anyagívek. -

f) A ~ mágneses zavarai következtében, rendszerint a ~foltok közelében időnként jelentkeznek a flerek (~kitörés, flare), pár perces-pár órás, nagyenergiájú felvillanások, amelyeknek igen jelentős a közvetlen földi hatása. Óriási plazmabuborékok fúvódnak fel, körülfogva mágneses erővonalakkal. A kilökött anyagban nagyszámú töltött rész áramlik nagyenergiájú elektromágneses sugárzással kísérve. Ezek, hozzáadódva a ~szélhez, sarki fény-jelenséget, elektromágneses zavarokat, földmágneses viharokat okoznak a Föld felső légrétegeiben, sőt hatnak a földi elektromos rendszereinkre is. A légkörünket elérve a ~pal ellentétes irányban elnyomják, deformálják a légkörünk felső részén lévő magnetoszférát. A földi élet szempontjából igen fontos felhőképződést is befolyásolja a ~szél. A ~szél káros hatásától a Föld mágneses tere és a felső légréteg ózonpajzsa védi meg az élővilágot. - 7. Mo-i ~kutatás. A m. csillagászat jelentős szerepet játszott és játszik a ~kutatásban. Konkoly-Thege Miklós Ó-Gyallán saját pénzén létesített és működtetett csillagvizsgálót. 1872-: indultak ~folt-megfigyelései, más csillagászati vizsgálatai mellett. A ~foltoknak a teljes ~korongon belüli helyzetéről folyamatosan igen pontos grafikus észlelések készültek. 1878-: az ő szakmai támogatásával Haynald Lajos kalocsai érs. létesített csillagvizsgálót, eredetileg csak okt. céllal az Érs. Gimn-ban. E Haynald Obszervatóriumot →Fényi Gyula SJ munkássága tette világhírűvé 1886-1917: folytatott protuberancia- és ~folt- megfigyeléseivel, amelyek akkoriban világszerte a legpontosabbnak számítottak. - A Haynald Obszervatórium működése Fényi Gyula nyugdíjbavonulása, az Ó-Gyallai Obszervatóriumé a trianoni határok miatt szakadt meg. Az I. vh. után létrehozott Svábhegyi Obszervatóriumban csak 1946: alakult meg a ~fizikai Osztály, 1958-: a Debreceni Egy. botanikuskertjének ter-én működik a MTA Debreceni ~fizikai Obszervatóriumaként. Megszervezője Dezső Lóránt prof. volt. Legfontosabb kutatási ter-e a ~foltok folyamatos megfigyelése. Hogy a vizsgálatokat lehetővé tevő több ~fényes óra álljon rendelkezésre, a gyulai víztorony tetején kialakított Gyulai Megfigyelő Állomásra telepítették az egyik fotoheliográf műszerüket. A gyulai észlelésekkel évente 50 ~fényes órával több áll rendelkezésre a ~korong folyamatos fényképezéséhez. A ~foltok helyzetének meghatározási pontossága világszerte a debreceni méréseknél a legnagyobb; ez a ~felszín számos jelenségének vizsgálatánál játszik szerepet. - Az Obszervatórium további működési ter-e a kromoszférában lezajló ~kitörések vizsgálata az int. koronográfjával. Tanulmányozzák a ~tevékenység hatását a Föld légkörének alsó rétegeire. - A Debreceni ~fizikai Obszervatóriumban digitalizálták az 1873-1920 közötti kalocsai és részben az ógyallai grafikus ~korong észlelések anyagát, és az 1958-2000 közötti saját észleléseikkel együtt létrehoztak egy adatbankot (Historical Solar Image Database, HSID). A m. észlelések együttesen 104 évet fednek le 2003-ig, ami világviszonylatban a második leghosszabb sorozat, egyben a legjobb minőségűek egyike. Az obszervatórium fontos produktuma a Debrecen Photoheliographic Data (DPD), mely a világon jelenleg létező legpontosabb ~folt-adatbázis. R.É.-**-N.D.

LThK IX:877; 1993. IX:723. - Kirschbaum IV:178. - Sachs 1980:318. - KML 1986:238. - BL:1302. - Kroll 1993:220. - Székely 1995. - Csillagászati kisenciklopédia. Szerk. Róka Gedeon, Kulin György. Bp., 1969. - Gazda István-Marik Miklós: Csillagászattörténeti ABC. Bp., 1986. - The World Book Encyclopedia. 14. köt. Chicago-London. 1990. - Csillagászati kislex. Angolból ford. Schalk Gyula. Szerk. Kisbán Gyula. Bp., 1998.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.