Magyar Katolikus Lexikon > N > Naphimnusz


Naphimnusz (ol. Cantico di frate Sole, lat. Laudes Creaturarum): Assisi Szt Ferenc (1182-1226) legismertebb írása, az egész teremtés Istent dicsőítő éneke. Legrégibb szövege óolasz nyelven egy Assisiben őrzött, 1250 k. írt kódexben maradt fenn. - 1225 őszén Ferencet betegségek gyötörték, majdnem teljesen megvakult. Fájdalmai szinte elviselhetetlennek tűntek, amikor egy éjjel, imádság közben megkapta Istentől az örök üdvösség ígéretét. Ekkor született a ~, ami válasz Isten megtapasztalt jóságára, a szenvedésben született dal, hasonló a →három ifjú énekéhez. Ezzel a dallal viselte Ferenc utolsó éveinek szenvedéseit, és ezt énekeltette halálának órájában is. - Nyelvi formája szerint a ~ az itáliai kk. rímes próza első fontos alkotása. A nem azonos sorszámú 10 versszakban sorvégi és belső rímek vannak. A fölépítés világos, áttetsző. Az 1. vsz. Isten ünnepélyes megszólítása, az utolsó egy missziós késztetésű fölszólítás a teremtényekhez. A közbeeső nyolc vsz. Isten dicsérete. A teremtmények fölsorolása felülről lefelé, az égtől a föld felé tart az emberig. Az embert nem erejéért, szépségéért és természet fölötti uralmáért énekli meg, mint az antik szerzők, hanem türelméért és békességszerző erényéért. Ezen múlik üdvössége vagy kárhozata. - Szövege: Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás

És minden áldás. Mindez egyedül Téged illet, Fölség. És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod. Legfőképpen Urunk Bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat. És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes: A Te képed, Fölséges.

Áldott légy, Uram, Hold nénénkért, És minden csillagaiért az égnek. Őket az égen alkotta kezed Fényesnek, drága szépnek.

Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért, Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.

Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért. Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért, Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldott légy, Uram, Föld-anya-nénénkért, Ki minket hord és enni ad, És mindennémű gyümölcsöt terem, Füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, minden emberért, Ki szerelmedért másnak megbocsát, És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, kik tűrnek békességgel, Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért, Akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak! És boldogok, kik magukat megadták

Te szent akaratodnak. A másik halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok és mondjatok hálát neki. És nagy alázatosan szolgáljátok. (Sík Sándor ford.)

Schütz 1993:275.