🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pegazus
következő 🡲

pegazus: 1. →keveréklény, a →múzsák szárnyas lova. - a) Az ősi mítosz szerint ~ Poszeidón és Medúza leszármazottja. Akkor született, amikor Perszeusz lefejezte Medúzát. ~ amint megszületett, Zeuszhoz repült, aki szolg-ába fogadta, és rábízta a villámot és a mennydörgést. Egy alkalommal ~ Korintus szikláján pihent, →Bellerofón megfogta és Athéné segítségével megszelídítette. Ettől kezdve ~ Bellerofón hátasállata lett, vele volt a →kiméra elleni harcában is. - b) A későbbi (hellén kori) mítosz szerint amikor a Helikon hegye a múzsák énekétől az ég felé emelkedett, ~ rúgásával megállította a hegyet, s a sziklából fölfakasztotta Hippokrénét, a 'Ló-forrás'-t. Hátán hordta a →hajnalt (a nap hírnökét) is. A költőket (és múzsákat) az égbe röpítő ~ viszont újkori képződmény. - Az ikgr-ban az ősker. képeken a kimérával harcoló Bellerofón hátasállataként a jó és a rossz harca, a hajnallal való kapcsolata miatt a →fény szimbóluma. - 2. csillagkép az északi égbolton. **

Pecz 1985. I/II:875. - Kirschbaum III:389.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.