🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > megtestesülés
következő 🡲

megtestesülés, inkarnáció (lat. incarnatio): 1. üdvtörténeti esemény, melynek során az Ige testté lett: →angyali üdvözlet. - 2. az emberré lett Fiúisten misztériuma: →Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével, mint létének alapjával: →hüposztatikus egység (Jn 1,14; Fil 1,5-8; Zsid 10,5-7). - A ker. hit lényeges ismeretőjegye az Isten Fia ~ébe vetett hit. „Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van” (1Jn 4,2). Az Egyh. meggyőződése kezdettől fogva, hogy Jézus Krisztus „megjelent testben” (1Tim 3,16). A nicea-konstantinápolyi hitvallás szerint: Jézus „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett”. - 3. A ~ célja: a) hogy Istennel kiengeszteljen minket és üdvözítsen: „Isten, aki szeret minket, elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül” (1Jn 4,10). „Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (4,14). „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5). A mi beteg természetünknek orvosra volt szüksége. - b) hogy mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). - c) hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem...” (Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). Valóban ő a boldogságok modellje és az új törv. normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat (vö. Mk 8,34). - d) hogy az „isteni természetben részesítsen minket” (2Pt 1,4). „Az Isten Fia emberré lett, hogy mi megistenülhessünk” (Szt Atanáz: De Incarnatione 54,3). „Mivel Isten egyszülött Fia minket részesíteni akart istenségében, magára vette természetünket, emberré lett, hogy az embert istenivé tegye” (Aquinói Szt Tamás). -

4. Ikgr. Képciklusokban a →mennyei tanácskozás képei között ábrázolták, mint az Igazságosság és az Irgalmasság közötti harc diadalmas eredményét. Idővel szárnyasoltáraink liturgikus fegyelme meglazult, s a ~ már nem az égi pör, hanem Mária élete egyik epizódjaként jelenik meg, majd a misztérium a Legenda Aurea ihletében már szinte idillé válik. - A ~t megörökítő falképek: Csécs (13. sz.), Geriny (14. sz.), Hizsnyó (13. sz.), Keresztfalu (1400), Lőcse (14. sz.), Martonháza (14. sz.), Őraljaboldogfalva (g.kel., 14. sz.), Podolin (14. sz.), Vizsoly (11. sz.), Zsigra (13. sz.). G.F.-**

HtG I:706. - Bálint 1989:29. - Schütz 1993:150. - LThK 1993. V:498.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.