🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ü > üveg
következő 🡲

üveg (lat. vitrum): átlátszó, törékeny, hevítésre lágyuló, szilárd anyag. Alapanyaga nátrium- v. káliumszilikát. – 1. Szentírásban: Isten trónja előtt csillogó ~tenger van (Jel 4,6). – 2. Az ókorban értéke hasonló az aranyéhoz, tálakat, kelyheket stb. készítettek belőle. Szamariában találtak átlátszó ~ből való palackokat és vázákat. A róm. kor előtt öntötték; az ~öntés főleg Egyiptomban és Föníciában (Szarepta) virágzott. Az ~fúvást a róm. korban találták föl; híresek voltak a föníciai ~ek. Josephus Flavius Akko öblében ~homokot említ; lehetséges, hogy ezzel azonos „a homok rejtett kincse” (MTörv 33,19). 1965/66: kiástak itt egy Kr. u. 4–5. sz-i ~hutát. – 3. Ma homok, mészkő, szóda megolvasztott keverékéből gyártják. Az ált. használatos ~ kalcium–nátrium–szilikát ~, amelyhez különböző további ~alkotókat és folyósító anyagokat alkalmaznak. Az ~ek szerkezete amorf, nem kristályos, túlhűtött folyadékként fogható föl. Színét a benne szennyeződésként v. színezőanyagként előforduló fémoxidok alakítják ki. Színezésre fémkolloidokat is használnak. A fölhasználás módja szerint megkülönböztetünk sík~et és öblös ~et. A sík~et korábban öntötték, ma húzzák. Az öblös ~et eleinte agyagmag köré formálták, öntötték. A fúvással történő kialakítás fölfedezése, az ún. pipa alkalmazása új, vékonyfalú, tiszta edények előállítását tette lehetővé. A formába fúvással a bonyolultabb, esetenként reliefes tárgyak készítését is sikerült megoldani. A mai ipari termelésben egyaránt alkalmazzák a gépi ~fúvást és a préselést. – Az iparműv. ~ek legelterjedtebb díszítési típusai: réteges üveg (hántolt, átvont ~): az edényt eltérő színű ~masszába mártják, majd a bevonatot mintásan visszacsiszolják; diatrétum ~: a tárgyon figurális, ornamentális és betűábrázolásokat alakítanak ki olymódon, hogy ezek csak vékony ~pálcikákon kapcsolódnak az ~fölülethez; fonaldíszes ~: a tárgy fölületét ~fonallal díszítik; millefiori ~: különböző színű ~rudakat olvasztanak össze, majd ezt szeletelik, s ebből alakítják ki a tárgyakat; hálódíszes ~: színtelen ~re fehér ~fonalat húznak, és ezt fésűvel megmintázzák, v. 2 ~szál egymással szemben való fölhordásával és összeolvasztásával alakítanak ki hálómintát; zománcozott ~: megolvasztott mázzal való díszítési mód; jégüveg: a forró ~et hirtelen lehűtik v. finom ~szilánkokban meghengergetik, majd ismét fölhevítik; metszett ~: a díszítést az ~be becsiszolják; melegen alakított ~: a lágy ~et fogóval formázzák. – A szecesszió korában kialakult új ~stílust az új technikák fölfedezése segítette, ezek közül a legjellemzőbbek: opálos ~, iris-~, ~maratás, új színek és formák alkalmazása. – 4. Ikgr. A műv-ben a ~ a →fény szimbóluma. ~ből már az 1. sz-okban készítettek szakrális tárgyakat: ampullákat, kelyhet, paténát, mécseseket, kenetes edényeket, medálokat. Kk. képeken az átlátszó ~ Szűz Mária mellett →szeplőtelen fogantatását, az egyes Mária-képeken látható csiszolt üvegpalack Mária tisztaságát jelzi. A →liliom a Mária lábánál levő átlátszó ~ben szűzi anyaságára utal. – Szt Kozma és Damján, Szt Pantaleon (urológiai vizsgálóedény, mivel orvossztek), Szt Magdolna (kenetes üveg), Szt Walburga (üvegecske) attrib-a. →üvegablak, →üvegfestészet B.K.–**–R.É.

Lipffert 1976:125. – Onasch 1981:137. – BL:1896. – Riederer 1984. –LThK 1993. IV:825. (s.v. Goldgläser)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.