Magyar Katolikus Lexikon > O > Orr


orr, orrlyuk (lat. nasus, nares): a légzőrendszer csontos és porcos részekből álló, nyálkahártyával bélelt, első része. A →szaglás szerve és a lélegzés szerve; utóbbi miatt jelentős szerepe van a →beszédben. - A Szentírásban ált. lélegzéssel kapcsolatban fordul elő; héb. megfelelője (af = orr) 'harag' jelentést is hordoz (Ter 39,19; 44,18; Kiv 4,14; 6 9; Szám 21,5; MTörv 9,19; 2Kir 24,20; Péld 14,29; 16,18.32; 21,14; Préd 7,8; 14,29; 15,18; 16,32; Ez 3,14; Mik 2,7). - Az élőlénynek (éltető) lehelet van az ~ában (pl. Iz 2,22; Jób 27,3), melyet Isten, az élet ajándékozója lehel az ~ba (Ter 2,7;. Jób 27,3; 33,4; 34,14; Zsolt 104,29; →lélek); a kir., aki védi alattvalói életét, lehelet a nép ~ában (Siral 4,20). R.É.

BL:1353.

Orr Gizella (Keszthely, Zala vm., 1945. aug. 14.-): festő. - 1965-69: Kádár György növ-e a bpi képzőműv. főisk-n. A szegedi Tömörkény I. Műv. Szakközépisk. művésztanára. Finom ceruza- és ecsetrajzok mellett bensőséges tájak festője, neves prof-okról, egyh. méltóságokról készít hiteles, de nem fotószerű portrékat. Számos tp-ban végzett díszítőfestő munkát, jelenetes kompozíciói, oltárképei is ismertek. - ~ munkája a szegedi g.k. tp. freskói és szekkói; az ebesi Szt Lőrinc-tp. oltárképe; az algyői plébtp. négyalakos szekkója; a szegedi Tömörkény I. Gimn. Árpádházi Szt Erzsébet-pannója. **

KMML II:979.