Magyar Katolikus Lexikon > A > akolitus


akolitus (a gör. akolutheó, 'kísér, szolgál' szóból, lat. acolythus): szolgálati fokozat a latin egyházban, K-en csak az örmények ismerik. - A II. Vat. Zsin-ig (1962-65) a →kisebb rendek között a 4., a legmagasabb fokozat volt. Vsz. már a 2. sz. végére kialakult Rómában. 250 k. a város minden kerületében 6-6 ~ szolgált a diákonus mellett. Karthagóban ceroferarius, 'gyertyavivő'-nek hívták. A lit-ban a diákonus segítője, egyébként a p., ill. a pp. kíséretének tagja. A legutóbbi időkben az ~ viszi a gyertyát az ünn. sztmisében, s átadja a bort és a vizet a felajánláskor. - A CIC 1983. állandó szolgálatnak mondja (230 k., →lektor), avatással kapható meg, állandó jellegű és csak férfiak viselhetik. A diákonussztelés előtt 6 hónapig gyakorolni kell. **

EC I:198.