Magyar Katolikus Lexikon > A > akol


akol: a külterjes állattenyésztés legfejlettebb és legelterjedtebb építménye. - Korlátfákkal, sövénnyel, deszkával körülzárt, négyszög alaprajzú terület, egyik v. 2-3 oldalát fedeles szín határolja, mely háttal szélirányban (É-ÉK) áll. Az ~ udvara felé nyitott. Az udvar közepén, v. a színben →jászol áll, a kerítésen 1-2 kapu. Az ~ mellé gyűjtötték a téli takarmányt. A kerítésen kívül volt a pásztorok kunyhója és a kút, belül a vályú. Hasonló építmények védték a K-i nomád pásztorok állatait is. - A Szentírásban többször előfordul (Szám 32,16; 1Sám 24,4; Lk 2,8). Átvitt értelemben Izr-nek és Isten országának a jelképe (Jn 10,16). →juh **

BL:31.