Magyar Katolikus Lexikon > G > gyertya


gyertya: faggyúból, méhviaszból, sztearinból v. más könnyen olvadó anyagból hengeralakúra öntött v. mártott, kanóccal égő világítóeszköz. - Ősidők óta, mindenütt használták, ahol nem termett égethető növényi olaj. A →gyertyaórát idő mérésére használták. Olajtermő ter-eken a ~ megfelelője a →mécses. A kezdetleges mártott ~nak a kanóca éppúgy összecsavart rongy volt, mint a mécsnek. Mivel a faggyú~ bele nem égett el a faggyúval egyenletesen, ollószerű koppantóval vágták le. - 1. A Szentírásban a ~ a mécses használata miatt nem szerepel, a m. fordításokban szereplő →gyertyatartó valójában mécstartó. - 2. A liturgiába főként szimbolikus jelentése emelte be, bár régebben mint világító is nélkülözhetetlen volt. A 3. sz. elején temetéskor és a holtakról való megemlékezésnél említik. Rómában a ~vivő külön egyh. rendfokozat lett: →akolitus. Szt Jeromos szerint a 4. sz: K-en általános a ~ használata az evang. fölolvasása előtti körmenetben. Uebből az időből tudjuk, hogy az újonnan megkereszteltek kezébe ~t adtak. Az 5. sz. közepén a jeruzsálemi Szt Sír-tp-ban húsvét éjszakáján a jelenlévők égő ~t tartottak kezükben. A 700 k. pápai mise leírása szerint a p-t 7 égő ~val kísérik. A 11. sz-tól a körmenetben vitt ~kat az oltár köré állították, ettől kezdve az oltáron van a ~k helye. - A II. vh. előtti előírások szerint a lit-ban használt ~nak méhviaszból kellett lennie, lehetett fehér v. sárga. Sárga ~t →gyászmisében, halotti vesperásban és nagypénteken használtak. Faggyú- v. sztearin~t, az oltáron gáz- v. villany~t nem engedélyeztek. A lit. reform után az oltáron legalább 2 ~nak kell égnie. - A szentelt ~ egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar kk-ban →Gyertyaszentelő Boldogasszony napján először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a ~kat. - 3. Jelképes tartalma igen gazdag. Mint a világosság forrása már az óker. korban Krisztus jelképe: a ~ viasza emberi természetére, fénye istenségére, a →karácsonyi gyertya  megtestesülésére és születésére  emlékeztet. A →húsvéti gyertya a Föltámadott szimbóluma. Mivel a ~ önmagát fölemésztve világít, jelképe az önzetlen szolgálatnak, a jócselekedetekkel világító hitnek. Egyszerre szimbóluma a halandóságnak és az örök életnek (örök világosságnak). - A ~k számának is jelképes jelentése van: sztmisén legalább 2, énekes misében 4, ppi misében, ha a pp. vendég, 6, ha saját egyhm-jében van, akkor 7, szentségkitételnél 12 ~ ég. A feszület mellé állított 2 ~ a Krisztusról tanúskodó Ó- és ÚSz. - 4. Néprajz. A ~, gyortya szó szókészletünk régi török rétegéhez tartozik, s vsz. a honfoglalás előtt került nyelvünkbe. Jelentése világlás, világítás. Szentelt ~t minden r.k. házban tartottak, mert hitték, hogy a hívő embert egész életén át oltalmazza. Régebben a sublót v. láda fiában tartották, ill. felöltöztetve, szalaggal átkötve a falra akasztották. Főképpen vihar idején gyújtották meg, s imádkoztak mellette. Lucskán (Gömör vm.) a család a Mindenszentek litániáját végezte fénye mellett. Meggyújtották →házszentelésnél, v. ha beteg családtaghoz Oltáriszentséget hozott a pap. -

A ~nak nagy szerepe van a halotti szokásokban: a szentelt ~ fénye mutatja a →haldoklónak a mennyei utat, füstje elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt. Több helyen a szentelt ~val körbejárják a haldokló ágyát, néha félóráig is, majd várnak és imádkoznak; ha nem halt meg, újra kerülik, amíg a lélek el nem száll a testből. Az egyekiek szerint azért kell a ~t a haldokló kezébe adni, hogy világossággal költözzék az örök életbe.  →Mária halálát ábrázoló kk. képeinken is égő ~t van a Szűzanya kezében v. a fejénél. A →halottak estéjén és a halottak hetének estéin kis ~t égetnek (ált. annyit, ahány halottjuk van). A lámpát nem szabad eloltani ilyenkor, mert a ~ nem nekünk, hanem a halottaknak világít. Egy-egy ~ mellett mindaddig imádkoznak, amíg el nem ég. Az imádság legtöbbször a halottak olvasója, mely Jézus 5 szt sebének emlékezetére 5 tizedből áll. A síron való ~gyújtás a békéscsabai szl. ev-ok körében az I. vh. idején tűnt föl a távolban elesett hozzátartozók emlékezetére. - A régi szegedi öregek különösen foganatosnak tartották a hétszer szentelt, továbbá a kilencedös, azaz kilenced, novena alkalmával, esetleg kilenc kedden meggyújtott ~ gonoszűző erejét. A majsai földre vándorolt szegedi parasztnép szerint a világ végén 3 napig sötétség lesz, csak a hétszer szentelt ~ fényeskedik majd. Hasonlóképpen vélekedett a zempléni Hercegkút ném., Bátya délszláv eredetű népe is. Ilyen ~t szoktak égetni Dombrádon a ravatalon fekvő halott mellett. - Göcsejben a dagadt, fölpuffadt gyomrú beteg számára a szentelt ~ból egy égő darabot levágnak, és azt köldökére téve, üvegpohárral leborítják. Az ekként kialvó ~világ hitük szerint kiszívja a betegséget. Némelyek torokfájás ellen nyelnek le belőle kis darabot. Baján a II. 2: szentelt ~tekercs szintén torokfájás orvossága (e hiedelem vsz. a következő napi →balázsáldással keveredett). - Csornán a régi öregek a faggyúból készült mécsesbe egy darabka szentelt ~t is beleolvasztottak, hogy amikor az istállóban világítottak vele, tűz ne támadjon. A piricsei g.k. gazdasszony tehén ellésekor égő szentelt ~t visz az istállóba. Tápén az új ház fundamentomába nagyboldogasszonyi füvet, szentelt ~t raknak, sót szórnak. A ~t régi szegediek az épülő házba falazták. Bácskai hagyomány szerint, amíg a keresztelés meg nem történik, a kisded pólyájára olvasót kell kötni, a fejénél Gyertyaszentelőkor szentelt ~nak kell világítania, nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék. Szülés és keresztelés között régebben égő szentelt ~ világított éjjel-nappal abban a szobában, ahol a szegedi gyermekágyas asszony magzatával feküdt. Az egyházkelő (→asszonyavatás) alkalmával a régi szegedi, tápai anya gyermekével, kezében égő ~t tartva, körüljárta az oltárt, majd a pap megáldotta, beavatta.  - Temesvár régi ném. polgársága még a 20. sz. első évtizedeiben is minden családtag számára szenteltetett ~t. Ezt adta elsőáldozó gyermekei, ill. halottai kezébe, olvasóval körülfonva. Mint mondták, a másvilágon ne járjon úgy, mint az evangéliumi balga szüzek. Házukban volt még egy nagy színes radnai szentelt ~ is, melyet veszedelem (háború, betegség, rossz előérzet, nehéz álom) esetén gyújtottak meg. Fényénél az egész család imádkozott. Budaörsön a szentelt ~ra kötött piros szalagot a keresztszülő imádság közben ótvaros keresztgyermekének nyakába akasztja. A műveletet 3x is megismétli. Mindenszentek délutánján sírjaikra is kiviszik a ~t, s meggyújtják. -

5. Az ikgr-ban a ~ a →fény szimbóluma. Gyakori az →angyali üdvözlet, →Krisztus születése (főként Szt József kezében), →bemutatás a templomban és a →Mária halála képeken. - Attrib.: Szt Ágota, Szt Anasztáz (3 ágú, az ariánusok elleni harc szimbólumaként), Szt Balázs, az egyházatyák, Szt Brigitta (pénteki napokon forró viaszt csöpögtetett a kezére), Szt Donát, Szt Genovéva (éjszaka imádkozni ment, s mikor ~juk útközben kialudt, a szt érintésére gyulladt meg újra). - Mo-on az I. vh. idején az egyre súlyosabb nyersanyaghiány következtében 1916 őszétől szükségessé vált a világítóanyagokkal, köztük a ~val való takarékosság. A Cs. és Kir. Hadügymisztérium kezdeményezésére a vallás és közokt. m. kir. miniszter 1916. X. 12: 3303/1916 eln. sz. körlevelében fölszólította a m. egyh. főhatóságokat, hogy korlátozzák mínimálisra a ~ fölhasználását. Ezért a háború alatt az ordináriusok rendelkezése folytán tilos volt 2-nél több ~t égetni az oltáron a szentmisék alatt. Mindenszentekkor és Halottak napján a temetőkben való ~gyújtás helyett a halottakról való megemlékezés "keresztényibb módjait": az imádságot, valamint az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit kellett gyakorolni. A Rítus Szent Kongregáció (S.R.C.) 1916. X. 25: kiadott engedélye alapján a háború alatt az oltárokon nem tiszta viaszból készült ~k is használhatók voltak. **-T.J.P.

MN I:258, 317; II:356. - LThK VI:127. - Kirschbaum II:508. - KML 1986:109. - Bálint I:191.