🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szem
következő 🡲

szem: 1. a →látás érzékszerve (lat. oculus). A Szentírásban a ~ az ember belső életének tükre. Kifejez vágyakozást (Zsolt 69,4; Siral 4,17), reményt (Zsolt 25,15); alázatot (Jób 22,29: Vg), részvétet (Iz 13,18), kevélységet (2,11), arcátlanságot (Péld 30,17), keménységet (MTörv 15,9: „nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre”), tetszést (2Pt 2,14), irigységet (Mt 20,15; Mk 7,22). A kapzsi, irigy tekintettől K-en féltek, az volt a meggyőződésük, hogy aki rossz ~mel nézi őket, az gonosz; bajt, betegséget hoz rájuk (Sir 14,8); ez ellen →amulettekkel próbáltak védekezni. A →pupillát héb-ül a ~ leányának (Siral 2,18; Zsolt 17,8) v. uracskájának nevezték (MTörv 32,10; Péld 7,2;. Zsolt 17,8); a drága, értékes dolgot óvták, mint ~ük fényét. A vezető személyt gyakran mondták a vezetett ~ének (Szám 10,31; Jób 29,15). A látnok ~ét Isten nyitja meg (Szám 24,3.15). - Átvitt értelemben a ~ a lélekre (Gal 3,1; 1Jn 2,11), istenismeretre v. a belátásra utal (Ter 3,5.7; Lk 19,42; Ef 1,18). Ebben az értelemben a ~ megnyitása 'kiszabadít a fogságból, a sötétségből' (Iz 42,7; vö. 61,6; Zsolt 146,7); akinek megnyílott a ~e, az felfogta az igazságot, eljutott valaminek az ismeretére (Lk 24,31; Mt 9,30; Jn 9,10.14; ApCsel 26,18). Ami jó, kedves v. rossz valakinek (Istennek is) a ~ében, az tetszik v. tetszése ellenére van (Lev 10,19; MTörv 6,18; 1Sám 8,6; Bölcs 9,9.18 stb.). A kegyelmet talál →Isten szemében kifejezés az 'Isten előtt' megfelelője (Ter 19,19; 34,11; Kiv 33,12-17), kifejezhet megértést (Jer 33,24; Jn 1,51; 4,19; Jak 5,11), tanácskozást, gondolkodást (ApCsel 15,6), törődést (Ter 39,2; Iz 5,12. Ennek ellentéte a ~et huny, elfordítja ~ét, azaz: 'nem törődik vele', Lev 20,4; Ez 22,26), kiválasztást (Ter 41,33; 2Kir 10,3). A felszólítás: 'nézz/nézzetek oda, nehogy...' a. m. 'ügyelj/ügyeljetek, nehogy...” (Mt 18,10; 1Tesz 5,15). Ha Isten lát valakit v. valamit, azt nem egyszerűen antropológiai értelemben kell vennünk (Ter 1,3.10), hanem a valakiről v. valamiről való gondoskodást, a vele való törődést is magában foglalja (pl. Iz 37,17; Zsolt 113,6; Sir 11,12; Iz 66,2; Zsolt 34,16;. 1Kir 9,3; az ellentéte: Iz 1,15). - 2. Szimbólum: az alvás (csukott ~) a halál képe volt az már ókori ember számára is; a 'soha nem alvó' ~ viszont az istenség szimbóluma volt. Az éberség és virrasztás, az „álmatlan lélek” a ker. jellemzője: a keresztség vize „lelki (szellemi) ~et” ajándékoz (vö. Zsolt 121,4; Én 5,2). A Bárány 7 ~e a Jel 5,6 alapján Isten 7 lelke. A nyitott ~ az Egyh., a csukott a zsinagóga jelképe. A Physiologus szerint az oroszlán (Krisztus jelképe) nyitott ~mel pihen, „még ha alszik is, őrködnek ~ei” (vö. Zsolt 121,4; Én 5,2). Ezekiel látomásának 4 élőlényét, az Apokalipszis szereplőit, a kerubok és szeráfok szárnyait ~ek borítják (Ez 10,12 ill. Jel 4,6-8). A ker. ember ~ei égre emelésével az imádkozó Krisztust utánozza, aki mielőtt tanítványaihoz fordult volna, ~ét Atyjához emelte. - Ikgr. A gör. műv. (főleg az archaikus kor) „hal~ű” lényeknek ábrázolta a halhatatlanokat, az isteneket, mert a →hal állandóan nyitott szeme az éberség, az állandó ébrenlét jele. Az Aberkiosz-felirat szerint a Pásztornak „mindent látó, nagy ~e van”. A Szibilla jóslatok VIII,282: a Messiás mindent lát, átlátja az ember bensejét is. - A korai (9-10. sz.) keresztrefeszítés-, ill. Krisztus halála-képeken a meghalt Krisztus ~e nyitva van, ami az isteni természet halhatatlanságára utal. - A 17. sz. 2. felétől gyakori a tp-okban az oltárok, a szószék és az orgona tetején, olykor edényeken is Isten ~e, mint Szentháromság-szimbólum, ill. a teremtő és mindenütt jelenlévő Atyaisten jelképe. - Az →igazságosságot kezdetben csukott szemmel ábrázolták. A 15. sz: a bekötött ~ az igazságosság vakságát gúnyolta, később a pártatlanság jele lett. Az isteni igazságosság képe Krisztus v. →Isten keze, v. nyitott szemű nőalak mérleggel; emblémája a szárnyas ~. A földi és isteni igazságosság összetartozásának érzékeltetésére mindig nyitott ~ű nőalak szerepel mérleggel. - Attrib. Szt Erhard, Szt Ottília (~ kv-ön: vak volt, s miután megkeresztelkedett, megnyíltak a ~ei), Szt Leodegár, Sámson, Szt Lucia (neve fényt jelent); a bekötött ~ a zsinagóga és az eretnekség attrib-a. - 3. mag (lat. semen). Gömbölyű növényi termések, bogyók (szőlő~) és magvak (borsó~, búza~); innen jöhetett a ~ szó kicsiséget kifejező jelentése (Babszem Jankó); kerekded alakzatok (tenger~, lánc~, rózsafüzér~, tyúk~). R.É.-**

Czuczor V:1159. - Sachs 1980:49. - KML 1986:285. - Vanyó 1988:133. - BL:1657.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.