Magyar Katolikus Lexikon > P > pupilla


pupilla (a lat. pupa, 'kicsi baba' szóból): 1. szoros értelemben a →szem szivárványhártyájának közepén lévő kerek nyílás, mely erős fény hatására összehúzódik, gyenge fényben kitágul. Az emberi test legérzékenyebb pontja. - 2. átvitt értelemben az ember 'szeme fénye', a nagyon féltett dolgok. A Szentírásban: a) Isten olyan féltő szeretettel bánik a népével, mint szeme ~jával (MTörv 32,10). A Zsoltáros azért imádkozik, hogy Isten szeme ~jaként vigyázzon rá (Zsolt 16,8). - b) Az embernek úgy kell őriznie Isten törv-ét, mint szeme ~ját (Péld 7,2). **