Magyar Katolikus Lexikon > S > Szem


Szem (héb. sem, 'név'; vsz. azzal magyarázható, hogy ~ a tekintélyes, „néven nevezett” népek ősatyjának számított): →Noé fia. - Szerepel a szetiták listáján (Ter 5,32), a vízözön tört-ében (6,10; 7.13; 9,18.23.26), a →népek tábláján (10,1.21) és a szemiták listáján (11,10), melyek a tökéletes genealógiát képviselik; az áldás (1,28) teljesedését mutatja (mindkettő Papi irat). A népek táblája azokat a népeket vezeti vissza ~re, melyek a későbbi nyelvhasználatban →szemiták lettek. 9,20-27: a szemita népek kiváltságos helyzetét ~ kegyeletes tettével és az ősatya erre visszavezethető áldásával magyarázza. Sir 49,16: Szettel együtt dicséri ~et („Becsben áll ~ és Szet az emberek előtt”). Lk 3,36 Jézus családfájában szerepelteti. R.É.

BL:1658.