Magyar Katolikus Lexikon > S > szabadkőművesség


szabadkőművesség (ang. Freemasonry, fr. Franc-maçonnerie, ném. Freimaurerei): nemzetek fölötti (kozmopolita) egyesület. - Célja: a személy erkölcsi nemesítése, s ezáltal egy világméretű/globális közösség létrehozása. Alapelvei: emberiesség és tolerancia. Eszközei: titkos (beavatási) szertartások, melyek szimbolikus eszközök a tagok közötti kapcsolat és a ~ céljainak megvalósításához. Tagjai páholyokba tömörülnek. A páholy jelenti egyrészt azt a helyiséget v. épületet, ahol a szkm. testvérek összejönnek; másrészt jelenti az „alapegységet”, a rendszeresen összejövő testvérek csoportját. Minden szkm-nek tartoznia kell egy páholyhoz. - A páholy élén a főmester áll. Tisztségviselők: 2 felügyelő, titkár, kincstáros, szertartásmester, szónok, előkészítőmester, templomőr. Egy-egy orsz. páholyai alkotják a nagypáholyt, ennek vez-je a nagymester. -

I. A ~ eredete. Fro-ból 1175: került át Angliába a gótikus építészeti stílus, melynek tervezési és kivitelezési mesterfogásait (építőanyag, falvastagság méretarányok, boltozási technika) a kőfaragók/kőművesek titokként gondosan őrizték. Annak érdekében, hogy az építtetők meghívását követve szabadon vándorolhassanak, nem csatlakoztak a helyi →céhekhez, hanem létrehozták a Fraternity of Freemasons-t, 'a szabad kőművesek testvérületét', mely Ker. Szt János oltalma alatt állt és egész Angliára kiterjedő országos vallási testvérület lett. Az építők szálláshelyén - ang. loge-kban, ném. Bauhüttékben ('kunyhó'), m-ul páholyokban - a hozzá tartozó tagokat (fellows) szakmailag is, vallásilag és erkölcsileg is oktatták szimbolikus cselekményekkel. - 1356-: önálló céheket alkottak, s a szakmai képzés és munka a céhekre, a valláserkölcsi és szoc. nevelés a Fraternityre hárult. 1475-: olyan tagokat is befogadtak, akik nem voltak kézművesek. - Az →anglikán egyházat létrehozó VIII. (Tudor) Henriket követő (ur. 1509-47) VI. Edvárd kir. 1547: a vall. egyesületekkel együtt a Fraternity of Freemasons-t is föloszlatta, melyből ekkor már hiányzott a kat. szellem. Maradványai Society of Freemasons néven szerveződtek újjá, s nevelő testületként működtek, de céljuk már nem valláserkölcsi nemesség, hanem a világi műveltség. Alkimista, kabbalista és babonás elképzelések hatoltak e közösségekbe, amelyeket hagyományos szokásaik alá rejtve, mélységes titokként őriztek és adtak tovább. A 17. sz. elejétől a ~ páholyai lettek a →deizmus melegágyai. - 1650-: a Society egyre inkább humanizálódó páholyai helyileg is különváltak a kézműves páholyoktól, egyre több nem kézműves tagot vettek föl. Szert-aikat ettől kezdve az egész emberiségből építendő, s a salamoni templom (→jeruzsálemi templom, 1.) szimbolikus formájának tekintett szellemi templom építésének szimbolikus cselekményeivé alakították át. - A további fejlődést két szempont határozta meg: 1. a törekvés, hogy a deizmus és a természetes erkölcs törvényeinek fejlesztésével és terjesztésével kialakítsák „a mindenkori ember pártját”; azaz az összes vallások fölött álló, dogma- és intézménymentes (tisztán szellemi) „egyházat”, melyben az összes emberek egymásra találhatnak; 2. a kat. Stuart-uralkodóház 1700 k. megerősödött befolyásának megtörése. E célok érdekében 4 londoni páholy 1717. VI. 24: megalakította az első nagypáholyt, élén a nagymesterrel, s ezzel megalakult a modern ~. Tagjai deisták voltak és whigek, azaz a hannoveri ház hívei, szemben a torikkal, a Stuart-ház híveivel. -

II. Irányzatai. 1. Az angolszász ~. Nemesi körök csatlakozásával a ~ Angliában gyorsan terjedt. 1765-: a kir. ház tagjai vezető szerepet játszottak, 1772: már 160 páholy „dolgozott”. A páholyok közti vitáknak 1813: a londoni székhelyű United Grand Loge of England alakításával vetettek véget. 1930: 4462 páholyhoz kb. 400.000 testvér tartozott. Humanitárius célokra kb. 200.000 fontot költöttek, 4 nagy jótékonysági intézményt tartottak fenn. - 1725: nagypáholy alakult Dublinban (Íro., 1930: 679 páholy, kb. 70.000 testvér); 1736: Edinburghban (Skócia, 1930: 1107 páholy, 59.000 testvér). 1730: a ~ É-Amerikában is megjelent és rendkívüli mértékben elterjedt, tevékenysége jótékonyságban nyilvánult meg (1930: kb. 18.000 páholyban 3.500.000 testvér). - Az angolszász ~ zömében konzervatív, a legkülönbözőbb prot. felekezetekből fogadta be tagjait. Alapjában megköveteli az Istenbe, mint világot rendező szellemi őserőbe vetett hitet. A tolerancia szellemében az ang. kolóniák bármilyen vallású tagjait egyenjogúnak tekinti és befogadja. Fő célja a kulturált társad. élet és a jótékonykodás. - 2. Az európai latin országok (Spo., Fro., Itália) ~e politikai jellegű és vallásellenes: a) A francia ~ a 18. sz: minden romantikus és fantasztikus elképzelést befogadott, s kidolgozta a soklépcsős hierarchiát; célként egyre nyíltabban hangoztatta a világdemokrácia felépítését, az Egyh. és a pápaság megsemmisítését. 1877. IX. 10: a fr. nagypáholy eltörölte az ősi követelményt, hogy a szkm-eknek hinniük kell a világ Építő Mesterében és a lélek halhatatlanságában; a páholyokból eltávolították a feszületet és a Bibliát; egyházellenesen foglaltak állást a házasság, a nevelés, az egyes-ek és a szerzetesség kérdéseiben, tagjai a →szabadgondolkodás élharcosai lettek. 1871: a ném., 1877 u. az ang., az ír, a skót és a kanadai nagypáholy minden kapcsolatot megszakított a fr. nagypáhollyal. 1889. VII. 16-17: a →francia forradalom 100. évford-ján tartották Párizsban az első nemzetk. kongresszust, ahol megfogalmazták a ~ célját (ateista világköztársaság) és az eszközt (a vallás és a monarchiák megdöntése). 1912. V. 25-27: a luxemburgi nemzetk. konf-n a ~ világszervezetéről és egy közp. hivatal szervezéséről tárgyaltak. 1913. VIII. 23-25: Bernben volt a VI. szkm. világkonf., ehhez csatlakozott VIII. 25-31: az →eszperantó kongressz., melynek végén, VIII. 30: az eszperantó nyelvet a szkm. világszövetség nyelvévé nyilvánították. - Fro-ban 1930: 3 nagypáholy működött: a párizsi Grand Orient (433 páholy, 30.600 tag), a politikamentes Fr. Nagypáholy (215 páholy, 16.000 tag) és az ang. befolyás alatt álló Független Nagypáholy (26 páholy). - b) Az itáliai ~ a fr. Grand Orient függvénye: Mazzini és Giuseppe Garibaldi nagymesterek a →pápai állam megsemmisítését, utódaik az iskolarendszer szekularizálását hajtották végre. Az I. vh. után az ol. ~et feloszlatták, 1929: Párizsban alakítottak ol. páholyt. - c) Fr. befolyás alatt állt a spanyol (1930: 123 páholy, 6810 testvér) és a portugál (79 páholy, 5000 testvér), a belga, a délszláv, a rumén, a svájci, a dél-amerikai és a mexikói ~. Az 1930-as évek mexikói egyházüldözésében és a sp. polgárháborúban a ~ is részt vett, bár a kommunisták III. Internacionáléja minden együttműködést megtiltott, mert polgári képződménynek tartotta a ~et. - 3. A német nyelvű országok ~e dogmamentes, gyakran nemzeti színezetű, főként prot. kereszténységet vall. Általában politikamentes, a fő hangsúlyt a filozófiára helyezi. 1930: Dániában 32 páholy, 8310 testvér; Svédo-ban 30 páholy, 22.120 testvér; Norvégiában 23 páholy, 11.105 testvér. - A német ~et 1737: alakították. Tagja volt Nagy Frigyes cs., Herder, Goethe, Fichte (1930: 722 páholy, 76.360 testvér). A 3 régi porosz nagypáholy (a német ~ 2/3-a) 1930: a nacionalizmus híve volt, elvetették a humanitárius ~et és megkövetelték a ker. hitvallást; a másik 6 ném. nagypáholy a világ~ humanitárius eszméit vallotta. 1935: a ném. páholyokat föloszlatták. 1949: Frankfurt am Mainban alakult meg újra a no-i egyesült nagypáholy. 1990: az egykori NDK ter-én is alakultak páholyok. - A ~nek 1930: közp. világszervezete nem volt. Genfben az Association Maçonnique Internationale, Bécsben az Unversala Framasona Ligo dolgozott a nagypáholyok közötti kapcsolattartásért, s a népek közötti testvériség és a humanitárius célok elérésének egységesítéséért. - Statisztika 1930: páholy/létszám: Eu. 8357/741.735; Ázsia 102/7000; Afrika 68/4500; É-Amerika 18.000/3.509.000; Közép- és D-Amerika 953/85.000; Ausztrália 2020/192.300; össz. 29.518/4.539.535. - 1994: világszerte 33.000 páholyban kb 6.000.000 testvér. -

III. A ~ és a vallás. A francia irányzatot kivéve a ~ nem vallásellenes, de elutasít mindenfajta egyházat. A deizmus miatt tagadja a kinyilatkoztatott vallást. Az istenfogalom kérdésében kezdettől toleranciát hirdetett, vallja a mindenség mögött álló Őserőt és Ősalapot, de tagadja a Teremtőt; elutasítja az ateizmust és az erkölcsi törvényt nem ismerő →libertinizmust. A ~ filozofikus istenfogalma panteista, az anyagot örökkévalónak tekinti; a páholyokban imádkoznak, de dogmatikus kérdésekkel nem foglalkoznak; fő követelmény a természetes erkölcs normáinak megtartása, de e törvényeknek nincs köze Istenhez; az emberi lelket halhatatlannak tartják, eszkatologikus kérdésekkel nem foglalkoznak; a személyes vallásosságot a tolerancia nevében magánügynek tekintik, de a kat. egyházzal általában ellenségesek. - A ~ szertartásain idegenek, „profánok” nem, csak szkm. testvérek vehetnek részt. A szert. helyét és díszítését gazdag, a ker. szimbolikából is merítő szimbólumrendszer jellemzi. A páholyház négyzet v. téglalap alaprajzú, egy-egy ablakkal K, D és Ny felé; K-i oldalán van a mester, a bölcsesség oszlopának széke; a bejárat a Ny-i oldalon van, 2 oszlop között, az oszlopok mellett 2 felügyelő széke, akik az erősség és a szépség oszlopai. A padló közepén szkm. szimbólumokkal díszített szőnyeg, rajta a munkaasztal, mely a tagok számára a szentek szentje, a testvérek innen kapják a szellem és a szív táplálékát. Az asztal körül (K, Ny és D felől) 3 kandeláber égő gyertyákkal, a ~ 3 kis világítójának (Nap, Hold, Mester) szimbólumai. A Mester széke előtt álló asztal az oltár, rajta a ~ 3 nagy világítója: a Biblia (a felülről érkező fény az istenség), a derékszög (a bennünk lévő világosság, a személyes lelkiismeret) és a körző (a körülöttünk lévő fény, az emberiség). A testvérek a szert-okon bőrkötényt, néhol kalapot is viselnek. - Az egyes fokozatok (inas - segéd - mester) beavatási szert-a szigorú titoktartásra kötelezi a jelöltet és szimbolikusan megjeleníti a kereső ember útját, melyen „a ~ királyi művészete által” eljuthat a a tökéletességre: az önismeret, az önuralom és az önnemesítés által a szépségre, az erősségre és bölcsességre. A beavatott inasnak a szert-t vezető mester átadja a Gutturale titkos jelét és a titkos jelszót: „Jakin - az Úr fog felmagasztalni téged”; a segédnek a Pectorale jelét és a szót: „Boász - az Úr fog megerősíteni téged”; a mesternek a Stomachale jelét és a szót: „Mac Benac - Éljen a Napban”. E titkos jelek az esküben szereplő átokra emlékeztetnek. A mesteravatáskor közlik a nagy segélykérő jelet is: homlok előtt kifelé fordított tenyerek e szavakkal: „Hozzám, Neftali özvegyének gyermekei!” -

IV. A ~ Magyarországon. 1. 18. sz. 1742: az első Bécsben alakított páholy tagjai között m. főurak és nemesek voltak. A mo-i kezdet - a szkm. hagyomány szerint - 1749, amikor Brassóban Seuler Márton városi szenátor megalapította A 3 oszlophoz nevű páholyt, amit 1764: a nagyszebeni, 1769: az eperjesi, 1770: a pesti Nagyszívűséghez c. páholy követett. II. József (ur. 1780-90), maga is szkm., 1785: szabályozta s a rendőrséggel ellenőriztette a páholyok működését. I. Ferenc (ur. 1792-1835) a Martinovics-összeesküvés leleplezése után a ~et 1795: az osztr. →örökös tartományokban és Mo-on betiltotta, csak az 1848-i törv-ek engedélyezték újra. Írásos emlékei e korszak szkm. életének nem maradt. - 2. 1861-1921. A szab-harc bujdosói közül többen külf. páholyok tagjai lettek, s hazatérésük után meghonosították a ~et. Az első, 1861: alapított Szent István páholy rövid ideig működött. 1869-1919: Budán 2 (műhelye II. Margit krt 44.), Pesten 30 (műhelye VI. Podmaniczky u. 45.), vidéken 51 páholy alakult. Pozsonyban 2 m. és 15 osztrák páholy működött, mert Au-ban a ~et tiltották. E páholyok 1919-ig a Mo-i Szimbolikus Nagypáholy főhatósága és védelme alatt dolgoztak, de műhelyeik Bécsben voltak. - 1870 u. két önálló nagypáholy létezett: a sok magas fokozatban dolgozó skót szert-ú Magyar Nagy Oriens (7 pesti, 12 vidéki páholy, 1000-nél több testvér) és a Symbolikus 3 fokú Nagypáholy (4 pesti, 1 budai, 12 vidéki páholy, 900 testvér). A két nagypáholy elfogadta a közös szabályzatot, s 1886. III. 21: az összes m. páholy küldöttei megalakították az egyesült Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt; a szkm. tagság az orsz. gazd., szellemi életében, a hivatali állások betöltésében és a sajtóban egyre nagyobb befolyást szerzett. Az oktobrista Károlyi-kormányban (1918. X. 31-1919. I. 19) a 16 min. közül Berinkey Dénes (Corvin Mátyás páholy), Jászi Oszkár (Martinovics páholy), Kunfi Zsigmond (Martinovics páholy), Szende (Schwarz) Pál (Martinovics páholy), az államtitkárok többsége volt szkm. 1919. III. 21: a 28 tagú Forr-i Kormányzótanács - szkm. tagjai: Ágoston (Augenstein) Péter (Bihar páholy), Erdélyi (Engel) Mór (Deák Ferenc páholy), Kunfi Zsigmond (Martinovics páholy), Pogány (Schwarz) József (Martinovics páholy), Rónai Zoltán (Martinovics páholy) Varga (Weisz) Jenő (Archimedes páholy) - betiltott minden polg. egyes-et, a páholyok működését is. A →szakszervezeti kormány (1919. VIII. 1-6) 12 tagjából Ágoston (Augenstein) Péter, a 2. Fiedrich-kormány (1919. VIII. 15-XI. 24) 22 min-éből csupán Fiedrich István (1883-1951) min-eln. szkm. (Anonymus páholy), az ő védelmében a páholyok újra éledeztek. Dömötör Mihály (1875-1962) néppárti belügymin. 1920. V. 18: 1550/1920. sz. rendelete kimondta : „A szabadkőműveseknek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerrel sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció felkeltésében s állandó élesztgetésében, a forradalomnak és a bolsevizmusnak felidézésében való tudatos aknamunkája köztudomású tény.” ... Ezért Mo. területén „minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt stb.) ezennel véglegesen feloszlatom, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg működik-e vagy sem”. A betiltás csak a hivatalos működést szüntette meg, az „elaltatott” páholyok új kereteket találtak. - Egyes-eik (a profánoknak is): Galilei Kör (a Comenius páholy alapítása - nem egy. és nem is diákegyesület!), Magyaroszági Tanítók Szabad Egyesülete (Könyves Kálmán páholy alapítása), Társadalomtudományok Szabad Iskolája (Galilei páholy alapítása), Társadalomtudományi Társaság (Martinovics páholy alapítása), Bpi Szünidei Gyermektelep Egyes., Ingyenkenyér Egyes., Ingyentej Egyes., Orsz.  Gyermekvédő és Fröbel Egyes.,  Orsz. Reformclub, Választójogi Liga, melyekben csak szkm-ek irányíthatták a munkát; stb. - Lapjaik (az egyes páholylapokon kívül): Pester Lloyd (1854-1945 [időszakosan 1939-ig]), Kelet (1889. I. 25-1950. VI. szünetelt 1919. III-1947. X.) Világ (1910. III. 30-1926. V. 1: napilap, ezután M. Hírl., 1926-1938, 1945. V. 14-1949. VII. 31: Világ), folyóirataik:  XX. Század (1900-19), Új Korszak (1906-07), Úttörő (1906-14), Dél (1908-17), Nyugat (1908-41), Progressio (1910-18?), Szabadgondolat (1911-19), Századunk (1926-39), stb. - 3. 1945 tavaszán újjászervezték a páholyokat, nagymesterei: Supka Géza (1883-1956) majd Benedek Marcell (1885-1969). A belügymin. 1950. VI. 12: a páholyokat föloszlatta, mivel „főként az utóbbi időben, a népköztársaság ellenségeinek, a tőkés elemeknek és a nyugati imperialisták híveinek gyülekezőhelyévé váltak". Az emigrációban 1950: Bécsben megalakult a Helikon, 1956: Párizsban a Martinovics, XII: São Paulóban (Brazília) a Resurrectio, 1960: Buenos Airesben (Argentína) a Kossuth páholy. 1962: Torontóban (Kanada), 1966: Párizsban, 1967: Montrealban, 1969: São Paulóban volt m. szkm. találkozó. - 4. 1989-: újjáalakult a Magyar Szimbolikus Nagypáholy, 1991: mint kulturális egyesületet a Csongrád Megyei Bíróság ismét nyilvántartásba vette Magyar Nagyoriens néven. A rend mint intézmény független, a ~nek az eu. kontinensen legelterjedtebb latin ágához kötődik. A Francia Nagyoriens 1992: a múlt századi pátenst megerősítette és rendünket a korábbi Nagypáholy jogfolytonos jogutódjának ismerte el, ugyanekkor megalakult az első m. női páholy, a Napraforgó. -

V. A ~ ismertebb személyiségei. a) Külföldiek: Louis Armstrong (1901-71) jazz-zenész; Neil Armstrong (1930-) űrhajós; Musztafa Kemal →Atatürk államfő; Robert Stephenson Smyth Baden-Powell (1857-1941), a cserkészet megalapítója; Honoré de Balzac (1799-1850) író; Frederic A. Bartholdi (1834-1904), a New York-i Szabadság-szobor tervezője; Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (1732-99) drámaíró; Ludwig van Beethoven (1770-1827) zeneszerző; Alexander Graham Bell (1877-1922), a telefon feltalálója; Bem József (1794-1850) honvéd altábornagy; Eduard Beneš (1884-1948) államelnök; Ingmar Bergman (1918-) filmrendező; Hector Berlioz (1803-69) zeneszerző; William Blake (1757-1827) költő, festő; William Booth (1829-1912), az →Üdvhadsereg alapítója; Ludwig Börne (1786-1830) író; Johannes Brahms (1833-97) zeneszerző; Alfred Brehm (1824-87) zoológus; Robert Burns (1759-96) költő; Richard Burton (1925-84) színművész; George Herbert W. Bush (1924-), az USA 41. elnöke; Lord George Gordon Noel Byron (1788-1824) költő; Francisco Calvo r.k. pap, a ~ elindítója (1865) Costa Ricában; Thomas Carlyle (1795-1881) történész; Camillo Cavour gr. (1810-61) kormányfő; André Chenier (1762-94) költő; Maria Luigi →Cherubuni zeneszerző; Sir Winston Churchill (1874-1965) min-elnök; André Citroën mérnök és autógyáros; Marie-Jean-Antoine Condorcet (1743-94) enciklopédista; Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi gr. (1894-1972), a Páneurópa Mozg. megalapítója; Jean Baptiste d' →Alembert enciklopédista; Gabriele d' Annunzio (1863-1938) költő; Georges-Jacques Danton (1759-94) forradalmár; Charles →Darwin természettudós; Thomas Dehler (1891-1977) igazságügymin.; John Theopilus Désauguliers (1683-1744), feltaláló, a modern ~ szellemi atyja; Denis Diderot (1713-64) enciklopédista; Walt Disney (1901-66) rajzfilmrendező és nagytőkés; Alexandre Dumas (1802-70) író; Jean Henri Dunant (1828-1910), a Vöröskereszt alapítója; Thomas Alva Edison (1847-1931) feltaláló; Albert →Einstein fizikus; Michael →Faraday fizikus; Lotaringiai →Ferenc ném-róm. cs.; Enrico →Fermi atomfizikus; Johann Gottlieb →Fichte filozófus; Geoffrey Fisher (1887-1972) anglikán érs.; John Fitch (1743-98) feltaláló; Alexander Fleming (1881-1955), a penicillin felfedezője; Gerald Ford (1913-2007), az USA 38. elnöke; Henry Ford (1863-1947) iparmágnás; Josephy Fouché (1759-1820) kormányfő; Anatole France (1844-1924) író; Benjamin Franklin (1706-09) államférfi, tudós; II. Frigyes (1712-86) porosz kir.; III. Frigyes (1831-88) ném. cs.; Ahmed Fuad (1868-1936) egyiptomi kir.; Fülöp (1747-93) orléans-i hg., nagymester; Clark Gable (1901-60) színművész; Léon Gambetta (1838-82) politikus; Mahatma →Gandhi politikus; Giuseppe →Garibaldi szabadságharcos; Théophile Gautier (1811-79) író; George Gershwin (1898-1937) zeneszerző; Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) költő; Carlo Goldoni (1707-93) drámaíró; August Neidhardt Gnisenau (1760-1831) táborszernagy; Jean-Baptiste Greuze (1725-1805) festő; Joseph-Ignace Guillotin (1738-1814) orvos; VI. György (1895-1952) angol kir.; Georg Friedrich →Händel zeneszerző; Joseph →Haydn zeneszerző; Heinrich Heine (1797-1805) költő; Claude Adrien Helvetius (1715-71) filozófus; Johann Gottfried →Herder filozófus; Charles C. Hilton (1843-1905) szállodalánc-alapító; Huszein ibn Talal (1935-99) jordániai kir.; Edward Jenner (1749-1823) feltaláló; Lyndon B. Johnson (1908-73), az USA 36. elnöke; Garcia Benito Juárez (1806-72) mexikói eln.; X. Károly (1757-1836) fr. kir.; Alexander Fjodorovics Kerenszkij (1881-1970) min-elnök; Joseph Rudyard Kipling (1865-1936) író; Tadeusz Kosciuszko (1788-1824) szabadsághős; Marie Joseph de Lafayette (1757-1834) szabadsághős; XVI. Lajos (1754-93) és XVIII. Lajos (1755-1824) fr. kir.; Joseph-Jérome Lefrançais Lalande (1732-1807) csillagász; Pierre Simon de →Laplace matematikus, csillagász; François de la Rochefoucauld (1613-80) író; Ferdinand-Marie Lesseps (1805-94) mérnök; Gotthold Ephraim Lessing (1729-81) filozófus, költő; Abraham Lincoln (1809-65), az USA 16. elnöke; Elmo Lincoln (1889-1952) színész; Charles Lindbergh (1902-74), az Atlanti-óceán első átrepülője; Sir Thomas Lipton (1850-1931), a teamárka megalapítója; Albert Lortzing (1801-51) zeneszerző; Douglas MacArthur (1880-1964) tábornok; gr. Joseph Marie de Maistre (1754-1821) publicista; Jean-Paul Marat (1743-93) forradalmár; George Catlett Marshall (1880-1941) politikus; Louis B. Mayer (1885-1957) producer; William és Charles Mayo klinikaalapítók; Giuseppe Mazzini (1805-72) szabadságharcos; Felix →Mendelssohn-Bartholdy (1809-47) zeneszerző; Dmitrij Ivanovics →Mengyelejev (1834-1907) kémikus; Franz Anton Mesmer (1734-1815), a mesmerizmusnak, a hipnózis ősének megalkotója; Jacob Meyerbeer (1792-1864) zeneszerző; Albert Abraham Michelson (1852-1931), a fénysebesség megmérője; Glenn Miller (1904-44) zenész; gr. Honoré Gabriel Victor Mirabeau (1749-91) író, államférfi; Jacques Etienne Montgolfier (1745-99), a hőlégballon egyik kifejlesztője; Moses Montefiori (1784-1885) üzletember; Charles de Secondat Montesquieu (1689-1755) író, az egyik első páholyalapító Fro-ban; Leopold Mozart (1719-87) zeneszerző; Wolfgang Amadeus →Mozart zeneszerző; Dzsavaharlal Nehru (1889-1964) politikus, India elnöke; Horatio Nelson (1758-1805) brit admirális; Carl von Ossietzky (1889-1939) író; Niccolo Paganini (1787-1880) zeneművész; Louis Pasteur (1822-95) bakteriológus; Claude Emanuel Joseph Pastoret (1756-1840) államférfi, tudós; George Payne (†1783), a modern ~ egyik jeles spiritus rectora, nagymester; Robert E. Peary (1856-1920), az Északi Sark meghódítója; Max Karl Ernst Ludwig →Planck fizikus; Giacomo Puccini (1858-1924) zeneszerző; George Pullman (1831-97) feltaláló; Alekszandr Puskin (1799-1837) költő, író; Salvatore Quasimodo (1901-68) költő; Ronald Reagan (1911-2004), az USA 40. elnöke; Ottorino Respighi (1879-1936) zeneszerző; Sir Cecil Rhodes (1853-1902), a brit birod. gyarapítója; Maximilien de Robespierre (1758-94) forradalmár; Franklin D. Roosevelt (1882-1945), az USA 32. elnöke; Theodore Roosevelt (1858-1919), az USA 26. elnöke; Nathan Mayer Rotschild (1777-1836) és James Mayer Rotschild (1792-1863) bankárok; Harland Sanders (1890-1980), étteremlánc-alapító; Antoine Joseph Sax (1814-94), feltaláló; Anthony Sayer (1672-1742), az első ang. nagypáholy nagymestere; Gerhard David von Scharnhorst (1755-1831), a porosz hadsereg újjászervezője; Heinrich Schliemann (1822-90) régész; Franz Schubert (1797-1828) zeneszerző; Albert →Schweitzer orvos, misszionárius, zenetudós; Sir Walter Scott (1771-1832) író; Peter Sellers (1925-80) színész; Percy Bysshe Shelley (1792-1822) költő; Jan Sibelius (1865-1957) zeneszerző; Joseph von Sonnenfels (1732-1817) prof.; Marie Henri Beyle (Stendhal) (1783-1842) író; Gustav Stresemann (1878-1929) kancellár; Eugene Sue (1804-57) író; Garhard van Swieten (1700-72), Mária Terézia háziorvosa; Jonathan Swift (1667-1745) író; Mohamed Anvar Szadat (1918-81) egyiptomi elnök; Alekszandr V. Szuvorov (1730-1800) hadvezér; Rabindranath Tagore (1861-1941) költő; Charles Maurice de Talleyrand-Périgord (1748-1838) forradalmár, államférfi; Bertel Thorvaldsen (1768-1844) szobrászművész; Dave Thomas (1932-2002) étteremlánc-alapító; Lev Tolsztoj (1828-1910) író; Harry S. Truman (1884-1972), az USA 32. elnöke; Kurt Tucholsky (1890-1935) publicista, író; Mark Twain (igazi nevén Samuel Langhorne) (1835-1910) író; Giuseppe Verdi (1813-1901) zeneszerző; Horace Vernet (1789-1863) festő; I. Vilmos (1797-1888) ném. cs.; Marie François Arouet Voltaire (1694-1778) író; Lewis Wallace (1827-1905) író; Jack Warner (1892-1978) filmgyáros; George Washington (1732-99), az USA 1. elnöke; John Wayne (1907-79) színész; Matthew Webb (1848-83), a La Manche-csatorna első átúszója (1875); Arthur Wellington (1769-1852) hadvezér; H. G. Wells (1866-1946) író; Paul Whiteman (1890-1967) jazz-zenész; Oscar Wilde (1854-1900) író; William Wyler (1902-81) filmrendező; Émile Zola (1840-1902) író. - b) Magyarok: (Kiszely Gábor: A leleplezett ~ [Bp., 2000] c. kv-e, az internet Famous Masons listája és a Deák Páholy Híres magyar szkm-ek kiadványa alapján) (fölavatottak, függetlenül tagságuk időtartamától, kizárásától, stb.): Abafi-Aigner Lajos (1840-1909) kv-kiadó (ném-ül és m-ul megírta a m. ~ tört-ét); Abonyi Géza (1892-1949) színész; Ábrányi Emil (1882-1970) zeneszerző, az Operaház ig-ja; Ady Endre (1877-1919) költő; Ady Lajos (1881-1940) tanár; Ágai Adolf (1836-1916) lapszerk.; Ágoston Péter (1874-1925) jogász; Alpár Ignác (1875-1928) építész; Andrássy Gyula gr. (1823-90) min-elnök; Antal Gábor (1843-1914) ref. pp.; Apáthy István (1863-1922) orvos; Aranka György (1737-1817) író; Auer Pál (1885-1978), a Páneurópai Unió eln.; Balassa József (1864-1945) nyelvész, a Mo-i Symbolikus Nagypáholy nagymestere; Bánffy György gr. (1746-1822), az Erdélyi Ref. Egyh. főgondnoka; Bánki Donát (1859-1922) mérnök; Bányai Elemér (1875-1915) újságíró (az or. fronton halt hősi halált, Bpen Prohászka Ottokár pp. temette, majd páholymestere, Jászi Oszkár vett búcsút tőle); Bárczy István (1866-1943), Bp. főpolgármestere, igazságügymin.; Bárdos Artúr (1882-1974) színházi rendező; Báróczy Sándor (1735-1809) testőrezredes; →Batsányi János költő; Beke Manó (1862-1946) matematikus; Benczúr Gyula (1844-1920) festő; Benedek Elek (1859-1929) mesemondó; Benedek Marcell (1885-1969) irodalmár, a Mo-i Symbolikus Nagypáholy nagymestere; Beregi Oszkár (1876-1965) színész; Bernáth Aurél (1895-1982) festő; →Berzeviczy Albert min.; →Bessenyei György testőr; Bíró Lajos (1880-1948) író; Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) mérnök; Bókay Árpád (1856-1919) orvos, nagymester; Bókay János (1858-1937) orvos; Bolgár Elek (1883-1955) diplomata; Born Ignác (1742-91) földtanász; Bölöni György (1882-1959) közíró; Brukenthal Sámuel (1721-1803), Erdély kormányzója; Buchinger Manó (1873-1953) könyvkötő; Búza Barna (1873-1944) ügyvéd; Csáky Tivadar (1834-94) katonatiszt, képviselő; Császár Imre (1864-1933) színész; Csáth Géza (1887-1919) író; Csemegi Károly (1826-99) jogász; Cserés Miklós (1914-81), rádiódramaturg; Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) költő; Darvas József (1912-73) politikus; Dénes György (1898-1962) színész; Devecseri Gábor (1917-71) műfordító; Diószeghy Sámuel (1760-1813) ref. lelkész; Ditrói Mór (1850-1945) színig.; Domanovszky Endre (1907-74) festő; Draskovich János gr. (1740-81) katonatiszt, páholyszervező; Esterházy Ferenc gr. (1715-85) főkancellár; Esterházy János gr. főmester; Esterházy Nep. János gr. (1754-1840), a Kormányzótanács tagja; Esterházy Miklós hg. (1714-90) tábornagy; Feld Zsigmond (1849-1939) színig.; Feleky Miklós (1818-1902) rendező; Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857) ügyvéd; Ferencz József (1908-94) unit. pp., a Mo-i Symbolikus Nagypáholy nagymestere; Ferenczy Béni (1890-1967) szobrász; Festetich György gr. (1755-1819), a keszthelyi Georgikon alapítója; Feszty Árpád (1856-1914) festő; Fodor József (1898-1973) költő; Frankel Leó (1844-96) ötvös; Fricsay Ferenc (1883-1951) politikus; Gabányi Árpád (1875-1915) rendező; Gábor Andor (1884-1953) újságíró; Gál Gyula (1865-1945) színész; Góth Sándor (1869-1946) rendező; Granasztói Pál (1908-85) építész; Hadik András gr. (1700-90) tábornagy; Hajnóczy József (1750-95) jogász, jakobinus; Hajós Alfréd (1878-1955) építész; Halmi Ferenc (1850-83) színész; Harsányi Zsolt (1887-1943) író; Hatvany Lajos br. (1880-1961) közíró; br. Hatvany Bertalan (1900-80) műgyűjtő; Hegedűs Gyula (1870-1930) színész; Heltai Jenő (1870-1957) író; →Hevesi Sándor színig.; →Hock János plnos; Horn Ede (1825-78) közgazda, a szabharc alatt tábori rabbi; →Horváth Mihály történetíró; Hubay Jenő (1858-1937) zeneszerző; Huzella Elek (1915-71) zeneszerző; Veigelsberg Hugó (Ignotus) (1869-1949) szerk.; Ignotus Pál (1901-78) lapszerkesztő; Ivánka Imre (1818-96) nyelvész, nagymester; Jászi Oszkár (1875-1957) közíró; Kadosa Pál (1903-83) zeneszerző; Káldy Gyula (1838-1901) karnagy; Kálmán Oszkár (1887-1971) énekes; Karinthy Frigyes (1887-1938) író; Kármán József (1769-95) író; Kassák Lajos (1887-1967) festő; Kazinczy Ferenc (1759-1830) író; →Kerényi Károly vallástörténész; Kernstok Károly (1873-1940) festő; →Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász; Kiss József (1843-1921) szerk.; Klapka György (1820-92) honvédtábornok; Komlós Aladár (1892-1980) író; Komor Vilmos (1895-1971) karnagy; Koródy András (1922-86) karnagy; →Kossuth Lajos kormányzó; →Kosztolányi Dezső költő; Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) Ázsia-kutató; Kresz Géza (1846-1901) orvos; Kürti József (1881-1939) színész; Krompecher Ödön (1870-1926) sebész; Laczkovich János (1754-95) jakobinus; Lavotta János (1764-1820) zeneszerző; Lavotta Rezső (1876-1962) zeneszerző; ifj. Lendvai Márton (1830-75) színész; →Liszt Ferenc zeneszerző; Madzsar József (1876-1940) közíró; Maleczky Oszkár (1894-1972) operaénekes; →Márai Sándor író; Margó Ede (1872-1946) szobrász; →Martinovics Ignác apát; Mechwart András (1834-1907) gépészmérnök; Mistéth Endre (1912-2006) építészmérnök; Molnár Antal (1890-1983) zeneesztéta; →Móra Ferenc író; Nádasdy Kálmán (1904-80) operarendező; Nagy Endre (1877-1938) író; Nagybaczoni Nagy Vilmos (1884-1976) honvédelmi min.; Ódry Lehel (1837-1920) operaénekes; Ódry Zuárd, a M. Mágusok Szöv-ének eln.; Orczy József br. (1746-1804) főispán; Orczy László br. (1750-1807) főispán; Ordódy György (1907-56) építészmérnök; Ormay Ferenc (1835-76) énekes; Pálffy Károly hg. (1735-1816) kancellár, nagymester; Pálóczy Horváth Ádám (1760-1820) író; Pataki Jenő (1914-98) színész; Paulay Ede (1836-94) rendező; Pfeiffer Ignác (1868-1941) műegy. tanár; Podmaniczky Frigyes br. (1824-1907) politikus; Poldini Ede (1869-1957) zongoraműv.; Polgár Tibor (1907-93) karnagy; Pólya Tibor (1886-1937) festő; Puky Miklós br. (1806-87) kormánybiztos; Pulszky Ferenc (1814-97) régész, nagymester; Rabinovszky Máriusz (1895-1953) művészettörténész; Ráday Gedeon gr. (1713-92) költő; Rakovszky István (1847-1910), az Áll. Számvevőszék eln.; Ravasz László (1882-1975) ref. pp.; Reinitz Béla (1878-1943) zeneszerző; Reményi Ede (1828-98) hegedűműv.; Réthy Mór (1848-1925) matematikus; Rékai Nándor (1870-1943) karnagy; →Róna József szobrász; →Róth Miksa üvegfestő; Schöpflin Aladár (1872-1950) író; Sebestyén Géza (1878-1936) színész; Serly Lajos (1855-1939) karnagy; Sigray Jakab gr. (1760-95) jakobinus; Somló István (1902-71) színész; Somogyi Béla (1868-1920) újságíró; Supka Géza (1883-1956) régész, nagymester; Surányi Miklós (1882-1936) író; Szabó Ervin (1877-1918) kvtáros; Szabolcska Mihály (1862-1930) ref. lelkész; Széchényi Ferenc gr. (1754-1820), a Nemz. Múz. és Kvtár alapítója; Székely Mihály (1885-1959) operaénekes; Szende Pál (1879-1934) közgazda; Szent-Györgyi Albert (1893-1986) biokémikus; Szentmarjay Ferenc (1767-95) jakobinus; Szini Gyula (1876-1932) író; Szobotka Tibor (1913-82) író; →Szőnyi István festő; Sztehlo Gábor (1909-74) ev. lelkész; →Sztojanovics Jenő karnagy; →Tamási Áron író; →Telcs Ede szobrász; Teleki László gr. (1811-61) politikus; Teleki Sámuel gr. (1739-1822) erdélyi kancellár; Teleki Sándor gr. (1821-92) erdélyi kancellár; Telepy Károly (1828-1906) festő; Than Mór (1828-1899) festő; Törzs Jenő (1887-1946) színész; Türr István (1825-1908) altábornagy; Valentiny Ágoston (1888-1958) jogász; Vámbéri Rusztem (1872-1948) jogász; Varannay Aurél (1900-86) közíró; Vázsonyi Vilmos (1868-1926) politikus; Vedres Márk (1870-1960) szobrász; Venetiáner Lajos (1867-1922) főrabbi; Verő György (1857-1941) karnagy; Vikár Béla (1859-1945) néprajzos; Wekerle Sándor (1848-1921) politikus; Xantus János (1825-94) néprajzos; Zathureczky Ede (1903-1959) hegedűműv.; Zerkovitz Béla (1881-1948) zeneszerző; Zipernovszky Károly (1895-1949) mérnök; Zsolt Béla (1895-1949) közíró. -

VI. A ~ és az Egyház. A ~ elveti Krisztus →Egyházát, tagadja a kereszténység igaz vallás jellegét, racionalizmusával és emberközpontúságával a vallási közömbösség és a szabadgondolkodás irányába hat. Ezért XII. Kelemen p. 1738. IV. 28: In eminenti (DS 2511), XIV. Benedek p. 1751. V. 17: Providas bullájával a ~et elítélte, a belépést kiközösítés terhe alatt megtiltotta; 1814. VIII. 13: Consalvi bíb. ítélte el. XII. Leó p. 1825. III. 13: Quo graviora mala, XVI. Gergely p. 1832. VIII. 15: Mirari vos (DS 2730) megnyilatkozásával megerősítette a korábbiakat. IX. Pius p. (ur. 1846-78) beszédeiben és körleveleiben (Qui pluribus, DS 2783, →Syllabus; Quanta cura, DS 2894) szólt a ~ ellen. XIII. Leó p. 1884: kiadta a Humanum genus enc-t (DS 3156-58), 1892, 1894: és 1896: más megnyilatkozásokat. 1917: a CIC 2335.k. önmagától beálló, a Szentszéknek fenntartott kiközösítéssel büntette a ~hez v. hozzá hasonló szervezetekhez tartozókat. - A II. Vat. Zsin. (1962-65) a ~gel kifejezetten nem foglalkozott, a Dignitatis humanae nyilatkozat azonban megnyitotta a ~gel való kapcsolat útját. 1970: a Lichtenaui nyilatkozat egy sor korábbi félreértést tisztázott, de 1980: a Német Ppi Konf. kinyilvánította, hogy No. ter-én kat. személy nem lehet szkm. - Azzal, hogy az új CIC 1983: nem szól a ~ről, a 6.k. 1. és 3. pontja értelmében a szkm-ekre kimondott kiközösítés hatályát vesztette. A Német Ppi Konf. ennek ellenére fenntartotta, hogy kat. hívő nem lehet szkm. E tilalmat a Joseph Ratzinger bíb. vez. Hittani Kongregáció Nyilatkozata a ~ről 1983. XI. 26: az egész világra kiterjesztette: „Változatlan marad az Egyház negatív ítélete a szkm. társaságokkal kapcsolatban, mert alapelveiket mindig összeegyeztethetetlennek tartotta az Egyház tanításával, s ezért a beiratkozás hozzájuk tiltott marad.” - 1985 elején a Nyilatkozathoz a Kongr. a köv. magyarázatot fűzte: „Az 1970-1980-as években a Hittani Kongr. levelezésben állt néhány, a kérdésben különösen érintett Ppi Konf-val, hiszen kat. személyiségek dialógust kezdtek néhány páhollyal, melyek nem voltak ellenségesek, sőt barátságot tanúsítottak az egyh. iránt. Az elmélyültebb tanulmányozás megerősítette a Hittani Kongr-t abban a meggyőződésében, hogy a ~ és a ker. hit alapelvei alapjában nem egyeztethetők össze. Ezért eltekintve különböző páholyoknak az egyházzal szemben többé v. kevésbé ellenséges gyakorlati magatartásától, a Hittani Kongr. 1983. XI. 26-i nyilatkozatával a problémát legmélyebb és leglényegesebb szintjén akarta érinteni: az alapelvek összeegyeztethetetlenségének szintjén, azaz a hit és annak erkölcsi követelményei szintjén. - Az elvek összeférhetetlenségével kapcsolatban ma bizonyos részről azt hozzák fel, hogy a ~ lényeges tulajdonsága éppen az, hogy nem határoz meg semmiféle „elvet” valamilyen fil. v. vallási álláspont értelmében, ami kötelező volna a szkm-ek számára, hanem világnézetek és vallások fölött össze akarja gyűjteni a jóakaratú embereket mindenki számára érthető és elfogadható humanitárius értékek alapján. Azt mondják, hogy ~ összetartó erő akar lenni mindazok számára, akik hisznek a Mindenség Építőmesterében és elkötelezettséget éreznek azon alapvető erkölcsi irányultságok iránt, amelyek pl. a Tízparancsolatban vannak megfogalmazva; ez senkit nem tántorít el a saját vallásától, hanem épp ellenkezőleg, még szorosabbra fűzi a kapcsolatot vele. - E helyen nem lehet megvitatni azokat a tört. és fil. problémákat, amelyeket az ilyen állítás magában rejt. A II. Vat. Zsin. után nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy az Egyh. is törekszik az együttműködésre minden jóakaratú emberrel. A ~hez való csatlakozás azonban határozottan túllép ezen a törvényes együttműködésen és tőle lényegesen különböző jelentéssel bír. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetnünk, hogy a ~ közösségei és azok erkölcsi követelményei úgy jelennek meg, mint szélsőségesen kötelező szimbólumok kibontakozó rendszere. A bennük uralkodó szigorú titokfegyelem nagyon felerősíti a jelek és az eszmék közötti kölcsönhatást. Mindezeken túl a titkolózás légköre a belépettek számára azzal a kockázattal jár, hogy számukra ismeretlen stratégiák eszközévé válnak. Még ha állítják is, hogy a relativizmust nem tekintik dogmának, valójában egy szimbolikus relativista felfogást tálalnak, s ezért egy ilyen morális-rituális közösség relativizáló hatását nem lehet kivédeni, hanem az nagyon is meghatározó lesz. Ilyen összefüggésben a különböző vallási közösségeket, melyekhez a páholyok tagjai tartoznak, csak úgy lehet tekinteni, mint egy tágabb értelmű és megfoghatatlan igazság intézménnyé vált formáit. Ezen intézmények értéke aztán elkerülhetetlenül relatívnak fog tűnni ahhoz a tágabb értelmű igazsághoz képest, amely a jóakarat közösségében, azaz a ~ testvériségében mutatkozik meg. - Egyrészt egy kat. ker. képtelen Istennel való kapcsolatát kettősségben, azaz egy felekezetfeletti-humanitárius és egy belső-ker. formára kettészakítva megélni. Nem tarthat fenn kétféle kapcsolatot Istennel, sem a Teremtővel való kapcsolatát nem fejezheti ki kétféle szimbólumrendszerben. Ez teljesen eltérő volna attól az együttműködéstől, amely számára magától értetődik azokkal, akik elkötelezettek valami jó iránt, még ha egészen más elvekből indulnak is ki. Másrészt egy kat. ker. hogyan lehetne egyidejűleg részese a ker. testvérek teljes közösségének, s ugyanakkor mint szkm. kívülállónak, „profánnak” tekintené ker. testvéreit. - Még ha nem is volna kifejezetten kötelező (mint mondtuk) a relativizmus tanszerű megvallása, a szkm. testvériség relativizáló ereje a maga belső logikájával képes a hitvallás aktusát oly radikálisan átformálni, hogy az egy ker. számára, akinek XIII. Leó p. szavaival „drága a hite”, elfogadhatatlan. A hitvallás alapstruktúrájának ezen átalakítása ráadásul többnyire észrevehetetlenül zajlik le: az Istennek az egyházban kinyilatkoztatott igazságához való őszinte ragaszkodás átalakul egy intézményhez tartozássá. Ez az intézményhez tartozás pedig nem több, mint az embernek az örökkévaló felé fordulásának bizonyos kifejezési formája, egy a sok egyéb lehetséges és érvényes kifejezési forma között. A kísértés, hogy ebben az irányban haladjanak, ma még erősebb, mert teljesen megfelel a korszellemben uralkodó bizonyos meggyőződéseknek. Az a vélemény, hogy az igazság megismerhetetlen, korunk egyik tipikus jellemzője, s ugyanakkor általános válságának lényeges alkotóeleme. - Mindezeket tekintetbe véve a Hittani Kongr. nyilatkozata megerősíti, hogy a szkm. társaságokba belépés „az Egyh. részéről tiltott marad”, s a hívők, akik belépnek, „súlyos bűn állapotában vannak és nem járulhatnak szentáldozáshoz”. Ezzel a Kongr. azt mondja a hívőknek, hogy a belépés objektíve súlyos bűn, a pontosítással pedig („akik szkm. társasághoz tartoznak, nem járulhatnak szentáldozáshoz”), meg akarja világítani a hívők lelkiismeretét annak a súlyos következménynek a meglátásához, amivel az járna, ha szkm. páholyhoz csatlakoznának. - Végül a Hittani Kongr. kijelenti, hogy „nem a helyi egyh. hatóságok feladata olyan nyilatkozatot tenni szkm. társaságokról, ami ellenkezik a fentebb mondottakkal”. Ezzel a Kongr. az 1981. II. 17-i nyilatkozatra utal, amely a Szentszéknek tartott fenn minden megnyilvánulást azon társaságok természetéről, melyekre a hatályát vesztett korábbi, 2335. kánon vonatkozott. Ugyanezt megismételve a Hittani Kongr. 1983. XI-i nyilatkozata fenntartja az illetékességet olyan megnyilvánulásokra, amelyek eltérnének a megítéléstől, mely szerint a ~ elvei nem egyeztethetők össze a kat. hittel, a belépés súlyos bűn, ami kizárja a hívőt a szentáldozásból. Ez a rendelkezés jelzi, hogy a különbségek ellenére, amelyek mutatkozhatnak a ~ irányzatai között az Egyh. iránt tanúsított magatartásukban, az Ap. Szentszék olyan alapvető, közös elveket lát bennük, amelyek minden egyh. hatóság részéről azonos elbírálást követelnek. - E nyilatkozat megtételével a Hittani Kongr. nem akarta kisebbíteni azok erőfeszítéseit, akik e Dikasztérium felhatalmazásával keresték a dialógus lehetőségeit a ~ képviselőivel. Mivel azonban felmerült a lehetősége annak, hogy a hívők körében azt a téves nézetet kezdik hirdetni, hogy most már szabad csatlakozni szkm. páholyhoz, a Hittani Kongr. kötelességének érezte, hogy tudomásukra hozza az egyh. hiteles véleményét a kérdésről és szembesítse őket a páholyhoz tartozásnak a kat. hittel való összeférhetetlenségével. Mert egyedül Jézus Krisztus az Igazság Mestere, és a ker-ek egyedül Őbenne találhatják meg a világosságot és az erőt ahhoz, hogy Isten tervei szerint éljenek és testvéreik igazi javát szolgálják.” **-88

Bielcsik János: A ~ támadása az egyh. és a mo-i ppi kar jogai ellen. Válasz a P. Hírl. cikkére. Bp., 1888. - 5000 szkm. névsora. Összeáll. Huszár Károly. Uo., [1912] - Barcsay Adorján: A ~ bűnei. 1-2. köt. Bp., 1921. - Somogyi István: A ~ igazi arca. 1. A ~ felelőssége Trianonért. 2. köt. A földalatti Mo. Uo., 1929. - LThK 1933. IV:167; 1993. IV:116. - Dobrovits 1938:140. (Jótékony egyes-ek) - Palatinus József: Szkm-ek Mo-on. A mo-i symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. Uo., 1944. - Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szkm-ek. Buenos Aires, 1965. (sp-ul 1966, ném-ül 1969) - A szkm. szervezetek leltára. Összeáll. Pataky Lajonné. Bp., 1967. (Levtári leltárak) - Századok 1973:2. sz. (L. Nagy Zsuzsa: A szkm. mozg. szepe a két vh. között) - Hörmann 1976:494. - Kirk MacNulty, W.: Freemasonry. London, 1991. - Berényi Zsuzsanna Ágnes: A ~ kézikv-e. Bp., 2001. - Denzinger-Hünermann 2004:2511, 2783, 2894, 3156-60. - Kirk MacNulty, W.: A ~ jelképei, titkai, jelentősége. Ford. Varga Csaba. Bp., 2006. - Internet