Magyar Katolikus Lexikon > S > szabadok


szabadok: az Árpád-kori magyar társadalom vagyoni helyzetben eltérő, személyi szabadsággal rendelkező csoportjai; ellentétük a →rabszolga. - A nemzetségi szervezet a letelepedéssel és a kirság megalapításával fölbomlott, s már I. (Szt) István (ur. 1000-38) idejében nagy vagyoni és társad. különbségek voltak köztük. 3 csoportot alkottak: 1. nagybirtokos gazdagok (egyháziak és világiak). A kir. környezetéhez tartoztak, udvarában megjelenhettek. Ált. →ispánnak nevezték őket (ami nem mindig kir. hivatalnokot, vm. ispánt jelent). - 2. jobbmódúak v. vitézek (milites). Katonáskodtak, akár a maguk földjén élve, akár a kir. v. más nagyúr szolgálatába szegődve. Ők szolgáltatták az előkelők, az urak (senior) fegyveres kíséretét. Az előkelők iparkodtak a kiválóbb vitézeket maguknak megnyerni, uruktól elcsábítani, amiből nemegyszer származott összeütközés. A legtöbben a kir. szolg-ában állottak. Mind a kir., mind az előkelők körül idegen fegyveresek is voltak. - 3. szegény, földművelő, közemberek (pauper, rusticus, vulgaris). Csak darabka földjük volt, amit maguk és családjuk műveltek meg. Ezek a szabad parasztok ebben az időben még nem tartoztak senkinek a magánjogi hatalma alá, de már nem harcoltak. - A 3 társad. csop. közti különbséget legjobban érzékelteti, hogy →vérdíjuk, ill. ennek megfelelően a bűntettekért rájuk kiszabott bírságuk eltérő volt: ha pl. az ispán a gazdag feleségét megöli, hamisan esküszik, más szolgáját fölszabadítja és így vagyonában károsítja, gyilkos és rabló szándékkal másnak házára tör, 50, sőt az egyik esetben 100 tinót fizetett büntetésül; a vitéz 10-et, a közember csak 5-öt. A vitéz és a paraszt közt még nem nagy a különbség, 2 esetben a fentiek közül ugyanazzal a jóvátétellel tartoznak. A közember és a vitéz közti társad. eltolódást I. (Szt) László (ur. 1077-95) törv-e mutatja be: ha a vitéz mást vagyonában rabszolgájának befogadásával károsít, 25, a köznépből való (plebeius) 5 tinóval tegye jóvá, holott ugyanerre az esetre Szt István mindkét csoportra egyformán 12 tinó bírságot szabott ki. - A közemberek földje a több nemzedékben végbement öröklés, osztozkodás révén egyre jobban zsugorodott. Új földet, mivel nem harcoltak, a kir-tól nem szerezhettek adományba, de nem is foglalhattak, mert a kirság megalapítása óta minden gazdátlan föld a kir-é. Hogy tehát megélhessenek, kénytelenek voltak a kir. és más nagybirtokosok földjein megtelepedni ezek a „~” (liber), mint Szt László és Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) idejében nevezik őket. Elnevezésük is mutatja, hogy már csak személyes szabadságukban különböztek a szolgáktól. Mivel nem katonáskodtak, a kir. tőlük éppenúgy, mint a más birtokon letelepedő vendégnépektől, „szabadságuk fejében” adót szedett. Voltak, akik csak a ~ dénárait fizették, voltak, akik termékeket szolgáltattak, s akik lóval-szekérrel →robotot végeztek. Ez a kir. hatalommal fennálló kapcsolatuk és vele szabadságuk védelme is megszűnt, mikor előbb a nagybirtokosoknak, majd az →Aranybullában minden szerviensnek azt az engedményt tette a kir., hogy szabad dénárokat földjeiken nem fog szedni, hanem ezt a közadót magánjogi hatóságukba utalta. - A ~ hivatásuk szerinti csoportosulásával fejlődött ki a 12-14. sz: a rendi társad. Mindegyik hivatást bizonyos jogok különböztetik meg a többitől és ezek élvezetében lesz renddé. Először a →papság különült el és lett az államon belül önkormányzatot élvező testületté; követték a 14. sz: a →nemesek, majd a városok iparos-kereskedő polgársága, végül a földművelő →jobbágyok.  **

CJH I:29. - Eckhart 1946:44