ispán (a szláv zsupán szóból; lat. comes, comes parochie): 1. I. (Szt) István (ur. 1000-38) korában a →szabadok egy csoportja, a király környezetéhez tartozó gazdagok (egyháziak és világiak). - 2. a középkorban királyi tisztviselő: a) várispán. A kir. vár és a hozzá tartozó vm. elöljárója. A kir. tetszése szerint nevezte ki bármily rendű alattvalói közül. Legfőbb hivatása a kir. gazd-ok felügyelete, hozadékuk összegyűjtése, telepítés, újabb falvak alapítása révén a kir. jövedelmeinek növelése. Behajtotta az adókat, a vám- és vásári illetékeket, s Szt Mihály napjáig beszolgáltatta a kir. udvarnak. Minden jövedelem 1/3-a az ~t illette. Igazságot szolgáltatott a várhoz tartozó népnek, és karhatalmat adott a kir. és az egyh. bírák ítéletének végrehajtásához. A vm. katonai erejének a vezére, akinek zászlaja alatt harcolt a vm. dandár. Az ~nak sokféle teendői elintézésében segítői voltak a vár kisebb tisztviselői, akiket ő nevezett ki: az igazságszolgáltatásban az →udvarbíró (comes curialis), hadügyi téren a →hadnagy (maior exercitus) és a →várnagy (castellanus), a vár gondviselője. - b) határispán. Szt István a határszéleken a →gyepűk védelmére határispánságokat is szervezett. A határ~nak, a grófnak kiterjedtebb katonai hatásköre lehetett. - c) erdőispán. Az ország erdős részein az Árpádok több helyen szerveztek uradalmakat, melyek élén egy-egy erdő~ állt. - 3. az újkorban: →alispán, →főispán. B.A.

Eckhart 1946:120.

Ispán Fülöp   →Ozorai Pipo