Magyar Katolikus Lexikon > L > Liszt


Liszt Ferenc (Doborján, Sopron vm., 1811. okt. 22.-Bayreuth, No., 1886. júl. 31.): zeneszerző, zongoraművész. - Apja, a rendkívül muzikális L. Ádám (1776-1827), egy ideig ferences szerzetesnövendék volt. Nemcsak zenei tanulmányaiban indította útnak és segítette fiát, hanem a Carl Czerny irányítása alatt töltött rövid bécsi tanulóév után, Párizsba való távozásuk előtt, 1823: megismertette a pesti ferencesekkel is. Az édesanya, Lager Anna (1788-1866) egyszerű, őszinte vallásossága is alapul szolgált ahhoz, hogy viharos élete során ~ soha nem vesztette el istenhitét. ~ 8 éves korától koncertezett, s hazai és bécsi sikerek után Párizsban, Londonban s más fr. és ang. városokban is feltűnést keltett zseniális zongorajátékával. Bár a párizsi Conservatoire-ba mint idegent nem vették föl, Ferdinando Paër zeneszerzés-magánnövendékeként még operáját is bemutatták (Don Sanche, 1825), zongoraetüd-sorozata (Etude en douze exercices 1826, a későbbi Études d'exécution transcendante [Transzcendens etüdök, kiad. 1852] előzménye) 1827: nyomtatásban is megjelent. - Serdülő korában ~ szerzetbe akart lépni, 1827. IV-VII: vezetett naplója rendszeres vallási gyakorlatokról tanúskodik, apja azonban halálos ágyán művészi hivatására figyelmeztette. -

Amikor ~ néhány éves válságperiódus, vallásos búskomorság után az 1830-as évek elején a párizsi művészvilág befogadott tagja lett, és Paganini példáján felbuzdulva, zongoratechnikáját és ált. műveltségét hihetetlenül magas szintre fejlesztette, a művészi hivatást a papi hivatással egyenértékűnek tekintette, mely a →Szép szolgálatával Istenhez viszi közelebb a lelkeket. Gondolatvilágára erős hatással voltak a liberális, szociálisan érzékeny, később a hivatalos Egyh-zal szakító Félicité de →Lamennais abbé fil-esztétikai nézetei. Legelső írásában (A jövő egyházi zenéjéről, 1834) olyan újfajta zenéért szállt síkra, mely „hatalmas méretekben egyesítené a Színházat és az Egyházat”. 1834: Lamennais-nek ajánlotta De profundis - Psaume instrumental c., zongorára és zenekarra írt jelentős kompozícióját, mely kiadatlan maradt, valamint az 1835: publikált Harmonies poétiques et religieuses (Költői és vallásos harmóniák) c., első érett, saját témákon alapuló zongoradarabját. 1853: ugyanezzel a címmel 10 db-ból álló zongoraciklust is publikált, melyben első vallásos kórusainak (Ave Maria 1842, Pater noster 1846) zongoraváltozatai mellett szerepelnek Alphonse de →Lamartine címadó versköteteinek egyes darabjai (pl. Bénédiction de Dieu dans la solitude - Isten dicsőítése a magányban) és a két korai, Lamennais-nek dedikált darab érett utóda is (Pensée des morts - Emlékezés a halottakra). -

A mozgalmas párizsi évek után, melyek alatt Hector Berlioz (1803-69) és Frédéric Chopin (1810-49) zenéje is jelentős hatással volt rá, 1835-38: újabb művészi benyomások érték ~et, miközben szerelmével, majd élettársával, Marie d'Agoult grófnéval (1805-76) Svájcban, majd Itáliában tartózkodott. 3 gyermekük született: Blandine (1835-62), Cosima (1837-1930), Daniel (1838-59), akiknek neveltetéséről a pár 1844-es szakítása után mindvégig ~ gondoskodott. Az utazások végső zenei lecsapódása az Années de pélerinage - Zarándokévek zongoraciklus 1855: és 1858: publikált I. Svájc és II. Itália kötete. Egy III., alcím nélküli kötet az idős ~ alkotása, inkább spirituális utazás, mely az őrangyalok zenéjével, az Angelus-szal indul, középpontjában A Villa d'Este szökőkútjai áll az élő vizek forrására utaló evang. idézettel (Jn 4,14); záró darabja a Sursum corda (kiad. é. 1883). Az itáliai irod. és képzőműv. (Dante Isteni színjátéka, Raffaello Mária eljegyzése festménye Milánóban, a pisai Campo Santo freskói) olyan, vallásos elemektől is áthatott művekben csapódtak le, mint a Dante szonáta (Après une lecture de Dante, 1837-49) és Dante szimfónia (1855-56), a Sposalizio zongoradarab (1838-39, ének-orgona változatban 1883), a Haláltánc parafrázis a Dies irae dallamára (1838-59), mely az 1. Esz-dúr és a 2. A-dúr zongoraverseny mellett ~ legjelentősebb alkotása zongorára és zenekarra. - A Genfben megismert protestáns zsoltárok, Rómában Palestrina és a Cappella Sistina (→Pápai Kórus) zenei tradíciója nyomot hagytak ~ számos későbbi, kifejezetten egyh. művében is. -

Az 1838-as pesti árvíz fordította ~ figyelmét Mo-ra, s fölébresztette hazaszeretetét: Bécsben adott jótékony célú hangversenyeivel megkezdődtek páratlan sikerű eu. virtuóz koncertkörútjai, melyek során 1839/40 fordulóján és 1846: Mo-on is vendégszerepelt. Műsorain az operafantáziák, dalátiratok mellett nemzeti dallamok földolgozásai is megjelentek. A magyar dallamok feldolgozásai végső alakjukat csak az 1850-es években nyerték el az első 15 Magyar rapszódia sorozatában, melyekkel ~ a magyarság zenei eposzát kívánta megalkotni. -

A virtuóz-élet 1847: ért véget, miután ~ Kijevben megismerkedett Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnével, aki második élettársa lett. A mélyen vallásos hgné ifjúkori kényszerházasságából származó leányával együtt követte ~et Weimarba, ahol több mint egy évtizeden keresztül küzdöttek a házasságnak a Szentszéknél való érvényteleníttetéséért. 1848-61: ~ a weimari nagyhercegség rezidens udvari karmestere; művészbarátaival és tanítványaival Goethe és Schiller „aranykora” után megteremtette a város művészi „ezüstkorát”. Bemutatta többek között Berlioz és Richard Wagner (1813-83) másutt mellőzött műveit; a kortárs zenében ~ körül alakult ki az Újnémet iskola (Neudeutsche Schule) irányzata. Szimfonikus költemények (pl. Les Préludes, Hungaria, Mazeppa), a Faust szimfónia (1854-57) és legjelentősebb zongoraműve, a h-moll szonáta (1852-53), valamint a hatalmas orgonafantázia és fúga, az Ad nos, ad salutarem undam (1850) mellett e korszak kiemelkedően fontos egyh. művek születésének időszaka is. - A Missa solennis (Esztergomi mise, 1855) az esztergomi bazilika fölszentelésére készült, 1856. VIII. 31: hangzott el először. ~ maga is egyik legjobb, belső szükségletből fakadó művének tartotta: „misémet inkább imádkoztam, mint komponáltam”. 1856: hazalátogatása alkalmával a pesti Hermina-kpnát is ~ zenéjével, első miséjével, az orgonakíséretes Férfikari misével (1848, kiad. 1853) szentelték föl, melyet 1869: átdolgozott és Szekszárd-Újváros tp-ának fölszentelésére szánt (az 1870-re kitűzött bemutató elmaradt, a mű mégis Szekszárdi mise néven ismert). - 1856: felvételét kérte a pesti ferenceseknél mint confrater; 1858: újabb pesti látogatásakor föl is vették a harmadrendbe. „Ferences” kompozíciói: a Két legenda zongorára v. zenekarra (Assisi Szt Ferenc prédikál a madaraknak; Paulai Szt Ferenc a hullámokon jár, 1863), az Ima Paulai Szt Ferenchez (An den Heiligen Franziskus von Paula, Gebet, 1860-74) férfikar és az Assisi Szt Ferenc Naphimnusza (Cantico del Sol, 1861-82) kantáta azonban később születtek. A weimari korszak további jelentős vallásos művei, melyek végső alakjukat szintén csak 1861 után, Rómában nyerték el: a 13. zsoltár tenor szólóra, vegyeskarra és zenekarra („Herr, wie lange willst du meiner sogar vergessen...”, 1855-63), a 23. zsoltár tenor szólóra és kamaraegyüttesre („Mein Gott, der ist mein Hirt...”, 1859-62), a 137. zsoltár szoprán szólóra, női karra és kamaraegyüttesre („An den Wassern zu Babylon...”, 1859-62), valamint a Szt Erzsébet legendája (Die Legende von der hl. Elisabeth) c. oratórium (1857-62), melynek ősbemutatóját 1865. VIII. 15: a Nemzeti Zenede 25 é. jubileumán maga ~ vezényelte Pesten. -

Művészi terveinek megvalósulása Weimarban az ígéretes kezdet után ellehetetlenült; házasságkötése, mely 1861 őszén a pápa kedvező döntése folytán már küszöbön állt, intrikák folytán szintén meghiúsult. 1861 végén ~ Rómában telepedett le, fő célja a kat. egyh. zene megreformálása volt; tanulmányozta a gregorián zenét és a többszólamú egyh. zene korábbi nagy korszakainak tradícióit. Kapcsolatot tartott a ceciliánus mozgalommal (→cecilianizmus), melynek azonban átlagos ízlését ~ műveinek sokrétűsége és modernsége messze túlhaladta. Orgonakíséretes vegyeskari miséje, a Missa choralis (1859-65, kiad. 1869) az egyetlen műve, mely egy ideig szerepelt a német ceciliánusok ajánló listáján. 1865. IV. 25: ~ fölvette a →kisebb rendeket; ettől fogva „Liszt abbé”, akit IX. Pius p. (ur. 1846-78) személyesen fölkeresett és „az én Palestrinám”-nak nevezett, többnyire reverendában járt és rendszeresen eleget tett napi vallásos kötelezettségeinek. („Meg lévén győződve, hogy ez az aktus megerősít a jó úton, erőlködés nélkül, teljesen őszintén és egyenes szándékkal hajtottam végre. Egyébként ez megfelel ifjúságom előzményeinek és annak a fejlődési iránynak is, melyet az utóbbi négy évben zeneszerzői munkám vett, s amelyet most újult erővel akarok követni.” [Constantin von Hohenzollern-Hechingen hg-nek, Vatikán, 1865. V. 11.]) - E korszak és az egész életmű egyik csúcsteljesítménye a hatalmas előadóegyüttest igénylő, nagyszabású Christus oratórium (1866-72, teljes bemutató: 1873) a Szentírás és a kat. liturgia szövegeire (I. Karácsonyi oratórium - II. Vízkereszt után - III. Szenvedés és feltámadás). Újszerű a férfikari Requiem is (1867-68, a hozzá csatolt Libera 1871), melyben ~ „minden iszonyat ellenére” mindenekelőtt „a halál gyengéd és megváltó hangulatát próbálta kifejezni” (Lina Ramannhoz, Bp., 1883. II. 22.). - Alkalmi mű a Ferenc József cs. és Erzsébet csné 1867. VI. 8-i m. kir-lyá és kirnévá koronázása ünnepére írt Missa coronationalis (Magyar koronázási mise), mely ~ saját értékelése szerint „inkább hazafias és vallásos, semmint a szó szoros értelmében vett zenei kompozíció” (Augusz Antal báróhoz, Róma, 1868. IV. 12.), ám mégis „e szűk keretek között is inkább koncentrált, mintsem megkurtított, és elejétől végéig áthatja, mégpedig egymással összhangban, kétféle alaptónusa: a magyar nemzeti érzésé és a katolikus hité” (Carolyne von Sayn-Wittgenstein hgnéhez, Grotta Mare, 1868. VIII. 9.). -

~ nem nyerte el Rómában a kat. egyházzene megreformálásához szükséges, ígért és remélt pozíciót; az 1870-es politikai események, a →pápai állam kritikus helyzete amúgy is háttérbe szorították a zenei reform kérdését. Élete utolsó korszakában működésének színtere Róma mellett ismét Weimar, s egyre nagyobb súllyal Budapest. A „vie trifurquée”, 'háromfelé szabdalt élet' korszaka 1869: kezdődött és haláláig tartott. - A komponálás mellett e korszakban fő súlyt a tanítás kapott, Weimarban saját új otthonában, a Hofgärtnereiben (1887 óta ~-múzeum), Bpen az 1875: megnyílt Zeneakadémián, melynek ~ alapító elnöke és zongora mesterosztályának tanára. A Régi Zeneakad. épületében volt ~ utolsó bpi otthona, ahol óráit is adta (1986 óta szintén muzeális emlékhely és kutatóközpont). A ~ Emlékmúz. számos vallásos ~-emléket is bemutat, többek között a kisebb rendek felvételét igazoló okiratot, ~ imazsámolyát és utazó feszületét, rózsafüzérét, breviáriumát és egyéb vallásos kv-eit. Ugyancsak a Régi Zeneakad-n van az 1973 óta ismét működő Liszt Ferenc Társaság székhelye, mely az →Országos Liszt Ferenc Társaság jogutódja. - Az utolsó korszak zeneszerzői termése a kortársak, sőt sokáig az utókor számára is különösen érthetetlen volt a merész harmóniai fordulatok, a szokatlan, olykor befejezetlennek tűnő formálás, a gyakran végletes egyszerűség miatt. E korszakban különösen szembetűnő az a már korábban is létezett ellentét, mely a virtuóz Mefisztó-darabok, halál-csárdások démonikus, kiábrándult, dacosan elkeseredett világa és a meditatív, szinte eszköztelen, a transzcendens világ felé forduló művek között feszül. Az egyh. kompozíciók közül az utolsó korszak legjelentősebb műve, a Via Crucis (kórusra és szólóhangokra orgona- v. zongorakísérettel, v. tisztán hangszeres előadásra, 1876-79) ~ életében nemcsak kiadatlan, de előadatlan is maradt, csakúgy, mint pl. a Responzóriumok és antifónák (1860), az Inno a Maria Vergine (Himnusz Szűz Máriához, 1869) és a Rosario (Rózsafüzér, 1879). Kisebb egyh. motettái azonban népszerűvé váltak és sorozatokban több kiadást is megértek (Ave Maria, Ave maris stella, Pater noster, O salutaris hostia, Tantum ergo stb. szövegek különféle megzenésítései). - Az utolsó korszak vallásos ihletésű zongoradarabjai között nemcsak a Zarándokévek III. kötetét és a tradicionális dallamokat is felhasználó Karácsonyfa (Weihnachtsbaum) ciklust (1874-81) említhetjük, hanem egyes karakterdarabokat (pl. Sancta Dorothea 1877, In festo transfigurationis Domini nostri Jesu Christi 1880) és egy sorozat német korálfeldolgozást is (1878-79). - A protestáns korál, részben J. S. Bach hatására mindig is szervesen épült bele a katolikus ~ műv-ébe, legszebb példái ennek a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen-variációk zongorára v. orgonára (1862-63), ill. a Via Crucis VI. és XII. stációja. -

1886: ~ még eleget tett egy Ny-eu. körútra szóló meghívásnak. Ennek során megérhette Brüsszelben és Párizsban a Missa solennis, Londonban és Párizsban a Szt Erzsébet legendája sikerét. Leánya, Cosima (Richard Wagner özvegye) akaratából sírja Bayreuthban maradt, ahol emlékét 1993: alapított múzeum is őrzi. -

A m. ~-kutatás nemzetközileg legismertebb alakjai: →Prahács Margit, a Mo-on található ~-levelek kiadója; Gárdonyi Zoltán (1906-86) és Szelényi István (1904-72), a Zeneműkiadó új ~-kiadásának alapító főszerk-i, kiknek munkáját Sulyok Imre (1912-) és Mező Imre (1932-) folytatják fiatalabb kutatók, elsősorban Kaczmarczyk Adrien (1963-) bevonásával. Az irodalomjegyzékben fölsorolt szerzők közül idegen nyelveken is sokat publikált Legány Dezső (1916-), Hamburger Klára (1934-), a ~ Társaság főtitkára és Eckhardt Mária (1943-), a ~ Emlékmúz. és Kutatóközpont ig-ja. ~ egyházzenéjéről legújabban Domokos Zsuzsanna (1960-) közölt jelentős cikkeket m. és idegen nyelveken. Eckhardt Mária

~ válogatott írásai. Kiad. Hankiss János. Bp., 1959. - Hamburger Klára: ~. 2. jav. bőv. kiad. Uo., 1980. - Legány Dezső: ~ Mo-on 1869-1873, 1874-1886. Uo., 1976, 1986. - Walker, Alan: ~. 1. A virtuóz évek 1811-1847; 2. A weimari évek 1848-1861; [3. Az utolsó évek 1861-1886] Uo., 1986, 1994. [fordítás előkészületben] - ~ válogatott levelei 1824-1861. Kiad. Eckhardt Mária. Uo., 1989. - Sólyom György: Kérdések és válaszok. ~ életművének utolsó két évtizedéről. Uo., 2000.

Liszt Margit M. Katalin, DNAK (Grác, Au., 1854. aug. 4.-Kőszeg, 1945. szept. 21.): szerzetesnő. - Grácban 1879. IV. 20: lépett a kongr-ba. 1880. I. 20: uo. tette fog-át. Ruhatáros és betegápoló volt. r.k.

Liszt Nándor, 1932-ig ifj. (Tetétlen, Hajdú vm., 1899. febr. 6.-Vöcklabruck, Au., 1946. febr. 7.): hírlapíró. - A debreceni piar. gimn-ban éretts., a Tisza István Tudegy-en jogot végzett, Szegeden államtud-ból drált. Egy ideig a MTI debreceni fiókjának h. vez-je. 1921-23: a debreceni Fehér Újság társszerk-je, 1922-től a bpi A Nép, a Magyarság és a Szózat, a miskolci M. Jövő külső munk. 1923: a Tiszántúli Hírlap és az Új Magyarország munk., 1924-től a Hajdúföld b. munk. Bp-re költözött, 1933. III-IX: az Új Vetés fel. szerk-je, 1934. XI-1936. VIII: a Katholikus Figyelő szerk-je, 1937-44: a Függetlenség b. munk. és irod. rovatvez-je. 1944-45: a Bécsi M. Rádió ig-ja. „Háborús bűnösnek” nyilvánították, 1945. IV. elején a pol. rendőrség letartóztatta. Foglalkozott Debrecen kat. múltjával. - Debrecenben az Ébredő Magyarok Eegyesülete csoportjának titkára. - M: Hozsánna. Irredenta költemények. Debrecen, 1921. - Tudjátok-e mi a jogrend? Krokik. Uo., 1924. (Hajdúföld kvtára 1.) - Ébredő m-ok alm-ja. 1-3. évf. Debrecen, 1924-26. - Csillagos ég. Versek. Bp., 1925. - Bihari János. Debrecen, 1927. (Klny.) - Zokon ne essék. Krokik. Miskolc, 1928. - Debrecen kath. múltja és jelene. Szerk. Sümeghy Józseffel. Debrecen, 1930. - Örökmécs. Elmélkedések az Egyh. liturgikus életének szt jeleiről. Írta Romano Guardini. Ford. Uo., 1931. - Fele se tréfa. Lisztius-krokik. Uo., 1933. (2. bőv. kiad.) Bp., 1943) - Vallomás. Versek. Bp., 1940. - Álnevei és betűjelei: Lisztió (Fehér Újs., 1921); Lisztus (néhány művén); (ln); (-ln-). T.E.-88

Tiszántúli Szépműves Céh alm-ja Debrecen, 1932. - M. Nemz. 1945. V. 4. - Gulyás 1956:592. - Hajdú-Bihar m. sajtóbibliogr. 1973:416. - Viczián 1978:83. (242.) - Nagy II:209. (*Debrecen) - Sz. Debreczeni 1992:609. - Gulyás XVII:1107.