Magyar Katolikus Lexikon > L > libertinizmus


libertinizmus (lat. 'feslettség, züllöttség, kicsapongás, szabadosság'): 1. korai erkölcsi tévtanítás, amely a keresztény szabadságot összetévesztette a szabadossággal, az erkölcsi fegyelmezetlenséggel. Nyomai megtalálhatók a Róm 3,8; 6,1; 1Kor 5,1; 2Kor 6,11; Gal 5,13-21; 2Tim 3,1-9-ben. Ezeknek az utalásoknak a megítélése azonban ma sem egyöntetű. Kérdés, hogy pl. az ap-ok leveleiben az egyes bűnök fölsorolása csak ped. figyelmeztetés, v. a már meglévő szabadosság elítélése; miből eredt az ősker. ~, és mi volt a lényege. A kutatások szerint a ~ elleni figyelmeztetések egy része Pálnál visszavezethető a ker. szabadságról szóló tanításra és annak félremagyarázására. Amellett pneumatikus-gnosztikus elemek is szerepet játszottak bennük (1-2Kor, Fil, Júd, 2Pt, Jel). A kutatók véleménye egyre inkább az, hogy már a kerség előtt létezett valamilyen →gnoszticizmus, és annak hatása lehetett egyes ker-ekre. Akkor viszont a ker. ~ nem más, mint a gnoszticizmus egyik válfaja. A szabadosság alapja a radikális dualizmus az anyag és szellem között, amelyek erkölcsileg is ellentétes értéket képviselnek. Ebből a fölfogásból két ellentétes magatartás vezethető le. Az egyik a radiális aszkézis, amely az anyaggal való mindenfajta érintkezést mint erkölcsi rosszat kerülni akar, a másik korlátlan szabadságot hirdet, amely a gnosztikusoknak megenged mindent, ami a test körébe tartozik, mondván, hogy a szellem nem sérthető meg az anyag által. Tipikus gnosztikus háttérre vall az 1Kor 6: és a 2Pt 3: olvasható figyelmeztetés, ami azt sejteti, hogy egyesek tagadták a házasság erkölcsiségét, a test föltámadását és Krisztus második eljövetelét is. Ezért érthető, ha az ap. a ~t úgy tekinti, mint visszaesést a pogányságba. - 2. Genfben →Kálvin ellenfeleinek felfogása, akik tiltakoztak a szigorú egyházfegyelem ellen. G.F.

LThK VI:1019.