Magyar Katolikus Lexikon > F > Fichte


Fichte, Johann Gottlieb (Rammenau, Felső-Lausitz, 1762. máj. 19.-Berlin, 1814. jan. 29.): filozófus. - Egy. hallg. Jénában és Lipcsében, ahol Spinoza etikájának hatására fil-val kezdett foglalkozni. 1788: Zürichben nev., 1790: Lipcsébe, 1792: Königsbergbe ment, hogy →Kanttal megismerkedjék. Kant kiadatta Kritik aller Offenbarung c. tanulm-át, mely ~t híressé tette. 1794: a jénai egy. fil. tanára, ahonnan 1799: az ún. ateista pör miatt távozni kényszerült. Berlinben a művelt közönségnek tartott nyilvános előadásokat, 1806: a fr. háború miatt Königsbergben folytatta előadásait. 1810: a berlini egy. tanára, 1812: rektora. - Sok tekintetben Kant művének kiteljesítője. Az ő kérdését: Hogyan lehetséges „szintetikus a priori” ítélet? - így tágította tovább: Hogyan lehetséges egyáltalán ismeret? ~ úgy vélte, hogy mind az állítás, mind a tagadás az Énben gyökerezik, különösen utóbbiról látható be könnyen, hogy nem más, mint az Én lehatárolódása. Mivel a világ mindenestől tárgy, nem más, mint nem-Én, az abszolút én önlehatárolódása, tagadása. Így ~ a kanti kategória-tan kiélezésével sajátos →szubjektív idealizmushoz jutott el. Tört- és vallásbölcs-ének veleje: nem a historikum, hanem a metafiz. tanulmányozása vezet el a boldogsághoz. Isten nem egyszerűen az „általános” és az „abszolút”, hanem az erkölcsi világrend is, ennyiben az erkölcs nem tisztán formalisztikus építmény, mint Kantnál, hanem a tárgyi rendre mutat vissza, amely viszont szellemi természetű. ~ fil-ja modern gnosztikus misztika, amely azonosítja a tapasztalati ént az egyetemes Én-nel s a „szellemi”-vel egyáltalán. Ezzel megteremti a →német idealizmus eszmei alapjait. Munkásságát fia, Immanuel Hermann ~ dolgozta föl, aki késői műveiben eljutott a →spiritualizmushoz. - M. m-ul: Az író. Ford. Boromisza Jenő. Székesfehérvár, 1908. - Első és második bev. a tud-ba. A tudománytan v. az ún. fil. Ford. és bev. Kopasz Gábor. Debrecen-Gyula, 1941. - A tökéletes állam. Ford., bev. Rózsahegyi Zoltán. Bp., 1943. - Az ember rendeltetése. Ford. Kis János. Bp., 1976. - Az erkölcstan rendszere. Vál., utószó és jegyz. Vajda Mihály. Ford. Berényi Gábor. Uo., 1976. - Vál. fil. írások. Vál. Márkus György. Ford. Endreffy Zoltán, Kis János. Bev. és jegyz. Lendvai L. Ferenc. Uo., 1981. B.P.

Zobori Gedő: F. J. G. Sárospatak, 1863. - Fischer, Kunó: F. J. G. százados ünnepén. Beszéd. Ford. Szász Béla. Sárospatak, 1865. - Antal Géza: F. J. G. és az ethicizmus az újabb vallásbölcseletben. Pápa, 1891. - Szelényi Ödön: ~ vallásphilosophiai fejlődése némi tanulsággal napjaink philosophiájára. Pozsony, 1915. - Fogarasi Béla: ~ - Hegel. (Egy. jegyz.) Bp., 1951. - Molnár Géza: Novalis „~-studies”. The Hague-Paris, 1970. - Hermann István: Teleológia és történetiség. Bp., 1979. - Schuffenhauer, Heinz: J. G. F. (Bibliogr.) Berlin, 1985.

Fichte, Johann Gottlieb fil.