Magyar Katolikus Lexikon > K > Kant


Kant, Immanuel (Königsberg, K-Poroszo., 1724. ápr. 22.-Königsberg, 1804. febr. 12.): filozófus, a →német idealizmus egyik legjelentősebb irányzatának megalapítója. - Szülővárosában fil., mat. és termtud. tanulmányok közben rendszeresen látogatta a pietista Franz Albert Schultz teol. előadásait. 1746: házitanító. 1755: fil. dr., egy. magántanár. 1765: az egy-en alkvtáros, 1769: a logika és a metafizika r. tanára. Két ízben az egy. rektora. 1797: nyugalomba vonult. - ~ kritikus filozófiának nevezi saját fil-ját, mely szembeszáll a tisztán dogmatikus álfilozófiákkal. A gondolkodásmód forradalmát kívánta hozni, három alapkérdése: mit tudok, mit kell tennem és miben remélhetek? Ezzel azt kérdezte, mi az ember, felelete pedig: az ember érzékel, ért és eszméket alakít ki. Bár a termtud-ok lemondtak arról, hogy a dolgok lényegét (→Ding an sich) feltárják, a tudomány mégsem elégedhet meg az egyedi esetek megállapításával, hanem az általánosat keresi. Ez az ált. és szükségszerű azonban nem annyira tárgyi tartalmú, hanem tudatunk →a priori formáinak vetülete. Így ~ nem →metafizikához, hanem transzcendentális logikához v. ontológiához jutott el. Kritikusan kezelte a hagyományos →istenbizonyításokat, uakkor az Isten-eszmét fontosnak tartotta a praktikus ész szempontjából. - ~ fil-ja a tárgytól az alany felé fordulás bölcselete, s minden utána következő nagy fil. rendszer kiindulópontja: Fichte, Schelling v. Hegel spekulatív idealizmusa éppúgy belőle indul ki, mint az →újkantianizmus, a →fenomenológia v. a →transzcendentalizmus. Etikai formalizmusa éles ellentétben áll az értékek tárgyára is tekintettel lévő →érték-etikával. - A tiszta ész kritikájában a →metafizika tudomány-voltát kutatja. ~ tudomány-fogalma →Newtoné, metafizikán a Chr. Wolf-féle metafiz-t értette. Arra az eredményre jutott, hogy a tiszta ész eszméinek (világ, lélek, Isten) a tapasztalatban nincs megfelelője, ezért szerepük nem lehet ismeretalkotó (konstitutív), csak ismeretrendező (regulatív), amennyiben a külső és belső tapasztalatot, majd e kettő egységét létrehozzák. A metafiz. mégis lehetséges, de nem mint tud., hanem mint természetes hajlam. A tiszta ész ideáit a gyakorlati ész posztulátumaiból (szabadság, halhatatlanság, szentség és boldogság) kell levezetni. - Az ember mint erkölcsi lény autonóm, indítékai önmagából származnak. Ám a theonóm erkölcs nem heteronóm, mert bennünk van a →kategorikus imperatívusz: Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor mint általános törvény érvényesülhessen. E törv. mint legáltalánosabb elv nincs tekintettel tartalomra, ezért formális etika. - Az ontológiaira visszavezethető klasszikus istenérvek nem bizonyítanak, mert túllépik a lehetséges tapasztalat határát. ~ nem vonja kétségbe Isten létezését, de csak mint feltételezésről beszél róla. A vallás feladata - mondja Rousseau hatására - az ember jobbá tétele. Ha mást akar a vallás, helytelen, mert Istenre akarja hárítani az ember feladatait. - Mindezek alapján nagyon eltérő fil. irányzatok (pl. az →idealizmus és a fenomenológia) sajátjuknak tekintik ~ fil-ját. Mivel ~ tagadta Isten értelemmel való megismerhetőségének és bizonyíthatóságának lehetőségét, a kinyilatkoztatás termfölötti eredetét, művei indexre kerültek. - 1950 u. a transzcendentális módszer mesterei (Maréchal, Rahner, Coretg) próbálják újraértelmezni ~ot a skolasztika szellemében, keresve ember-voltunk a priori feltételét. Az alapvető nehézség ~tal szemben az, hogy az emberi tapasztalást leszűkíti az érzéki tapasztalás területére, s az elméleti és gyakorlati ész, a gondolkodó és cselekvő szubjektum megkülönböztetésével megosztja a konkrét embert. - M: Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels. Königsberg-Leipzig, 1755. - Kritik der reinen Vernunft. 1. kiad. Riga, 1781; 2. kiad. Uo., 1787. - Prologmena zu einer jeden künftigen Methaphysik. Uo., 1783. - Grundlegung zur Methaphysik der Sitten. Uo., 1785. - Kritik der praktischen Vernunft. Riga, 1788. - Kritik der Urteilskraft. Berlin, 1790. - Die Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft. Königsberg, 1793. - Methaphysik der Sitten. Königsberg, 1797. - Gesammelte Werke 1-10. köt. Szerk. G. Hartenstein. Lipcse, 1838-39. - M-ul: A gyakorlati ész kritikája. Ford. és magy. Molnár Jenő. Bp., 1922. - Egy világpolgár gondolatai az emberiség egyetemes tört-éről. Ford. Sándor Pál. Bp-Wien, 1926. (Eu. kvtár 1.) - A vallás a puszta ész határain belül. Ford. Vidrányi Katalin. Bp., 1974. - Az örök béke. Ford. Babits Mihály. Uo., 1985. - A tiszta ész kritikája. Ford. Kis János. Uo., 1995. - A gyakorlati ész kritikája. Ford. Berányi Gábor. Uo., 1996. - Az ítélőerő kritikája. Ford. Papp Zoltán. Uo., 1997. - Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Ford. Berényi Gábor. Átd. Tengelyi László. Uo., 1998. Cs.I.-R.Z.

Wilmanns, Carolus Arnoldus: De similitudine inter mysticismum purum et Kantianam religionis doctrinam. Halle, 1797. - Alexander Bernát: ~ élete, fejlődése és fil-ja. Bp., 1881. - Bölcseleti Folyóirat 1891:157, 362, 678. (Notter Antal: ~ antinomia tana és a keresztény isk. bölcselete) - Tankó Béla: ~ vallásphilosophiája. Debrecen, 1916. - Halasy-Nagy József: Két filozófus. Platon és K. Bp., 1927. - Erdey Ferenc: ~ valláserkölcsi világnézete. Uo., 1929. - Bartók György: ~ ethikája és a ném. idealizmus erkölcsbölcselete. Uo., 1930. - Bohatec, Joseph: Die Religionsphilosophie Kants. Wien, 1938. - Kecskés 1943:416. - Schmitz, Hermann: Was wollte K.? Bonn, 1989. - Heidegger, Martin: K. und das Problem der Metaphysik. Frankfurt/M., 1991.