Magyar Katolikus Lexikon > S > spiritualizmus


spiritualizmus (a lat. spiritus, 'szellem, lélek' szóból): a lélek vagy szellemi lények létét és tevékenységét elfogadó filozófiai irányzat. Ellentéte a →materializmus. - 1. Az ismeretelméleti ~ az →idealizmusnak egyik fajtája, mely tagadja az anyagi valóságot: valójában csak szellemek léteznek, a testi dolgok e szellemek elképzelései, ideái. G. →Berkeley, J. →Locke, G. W. →Leibniz, J. G. →Fichte, G. W. F. →Hegel - 2. A pszichológiai ~ az emberi lelket mint szellem szubsztanciát állítja szembe a testtel (→dualizmus), v. a testet is lélekszerű egységekből állónak tételezi föl (→monász, →test és lélek). →Platón, →Plotinosz, →Descartes - 3. Az etikai ~ minden látható dolgot csak a szellem fátylának tekint, melynek önértéke nincs, s amint a lélek igazán élni kezd, meg is kell szűnnie. E szerint az Egyh. látható megnyilvánulásai is jelentéktelenek (→buddhizmus, →libertinizmus). - 4. A metafizikai ~ a létezés ősforrását szellemi, személyes v. személytelen valóságnak látja (→újplatonizmus, →gnoszticizmus, →Averroës, Hegel). **

LThK 1933. IX:732.