Magyar Katolikus Lexikon > L > Locke


Locke, John (Wrington, Bristol m., Anglia, 1632. aug. 29.-Oates, Essex, 1704. okt. 28.) filozófus. - Atyja jogtudós volt, ki a parlament oldalán vett részt az ang. polgárháborúban. Mélyen vallásos anyja a →puritánok szellemében nevelte, ezt a westminsteri isk. szigorú fegyelme folytatta. - Az oxfordi Christchurch koll-ban ismerkedett meg ~ a →skolasztikával. →Bacon, →Gassendi és →Descartes írásai és →Newton barátsága kora problémáira terelték figyelmét. A fil. mellett államtud-nyal is foglalkozott, rövid ideig Clevében (Brandenburg) követségi tanácsos. - Angliába visszatérve Lord Ashley, a későbbi Shaftesbury gr. háziorvosa és a fil. →Shaftesbury atyjának nevelője, akivel 4 é. Fro-ban töltött, majd követte Holl-ba. A Stuartok elűzetése után az új királlyal, Orániai Vilmossal együtt ~ is visszatért Angliába, a keresk. és gyarmatügyi minisztérium magas tisztségében a →merkantilizmus érdekeiért dolgozott. Utolsó éveit vidéki birtokán töltötte. - Közéleti tevékenysége nem engedte meg, hogy teljes odaadással szolgálja a fil. ügyét. A szigorú következetesség, a szisztematikus lezártság hiányát gyakorlati irányú érdeklődése mellett külső lekötöttsége is indokolja. - I. Filozófiájában ~ az ismeret eredetének, bizonyosságának és határainak megállapításához a tudattartalmak leírásának és elemeire bontásának módszerével törekszik eljutni. Tételei: 1. A tapasztalat szerint nincsenek →ideae innatae, velünk született eszmék. - 2. Minden ismeretünk a tapasztalatból ered, melynek két fajtája van: az érzékszervek által közvetített érzéki (sensation), külső, és a lélek saját aktusainak figyelmes tudomásvételével szerzett (reflexion) belső tapasztalat. Időrendben korábban fejlődik ki az érzéki észrevétel, mint a reflexió. - 3. Ismereteink elemei az egyszerű ideák (simple ideas). Minden képzettartalom ezekre a tovább már nem elemezhető elemekre bontható szét. Az egyszerű ideákat v. egy-egy érzékszerv által szerezzük (színek, hangok, ízek), v. a tapintás és látás érzéke által együttesen (a testek kiterjedését, alakját, mozgását). A reflexió által jutunk az észrevétel, emlékezet, gondolkozás s egyéb lelki tények fogalmaihoz, míg külső és belső érzékeink által együttesen a lét, erő, egység képzeteihez. - 4. Az időben és térben érintkező képzetek felidéződve önkéntelenül egymáshoz kapcsolódnak (association of ideas) és összetett ideákat hoznak létre. De emellett az ész az elvonatkoztatás spontán tevékenységével is közreműködik az összetett ideák (complex ideas) létrehozásánál, melyek az egyszerű ideák kombinációi (II, 8). A képzetek közös vonásainak egybeolvadásából alakulnak ki az egyetemes képzetek (konceptualizmus). - 5. Az összetett ideák tartalom szerint háromfélék lehetnek: modusok, szubsztanciák és viszonyok. A modusok (modes) oly létmozzanatokat tüntetnek fel, melyek csak máson létezhetnek (pl. szépség). A szubsztancia (substance) az az ismeretlen valami, ami az érzetminőségeket hordozza. Szubsztanciák léteznek, de nem ismerhetők meg. A viszonyok (relations) a képzetek összehasonlításából keletkező ideák. Ilyenek az azonosság, különbség, okság, erkölcsi vonatkozások fogalmai. - 6. Csak képzeteinket ismerjük meg, nem magukat a tárgyakat. Az →igazság képzeteink egymással való megegyezésének megállapítása. E megegyezés vagy meg nem egyezés módjai határozzák meg tudásunk terjedelmét. Ennek pedig négy módja lehetséges (IV, 1, 3-7): az azonosság, a különbözőség, a viszony (ti. a szubsztancia és akcidens szükségszerű kapcsolata) és a realitás, azaz a képzetnek egy elménken kívül levő tárggyal való megegyezése. - 7. A bizonyosság legmagasabb fokát az intuitív ismeret nyújtja, melyben az elme az igazságot közvetítő képzet nélkül közvetlenül felfogja. A második fok a demonstratív tudás, melyet közvetítő képzetek segítségével szerzünk. Ide tartoznak a matematika és az erkölcstan tételei, melyek minden tapasztalattól függetlenül érvényesek. - Az érzéki világ dolgairól csak a valószínűség kisebb-nagyobb fokán szerezhetünk tudást. Valaminek a létéről csak akkor rendelkezünk szükségszerű ismerettel, ha a dolog ideája és léte közt szükségszerű összefüggést állapíthatunk meg. Ilyen reális ismerettel csak önmagunk és Isten létéről rendelkezünk. Önmagunkról való tudomásunk oly közvetlen, hogy lehetetlen önmagunkat nemlétezőknek gondolnunk, Isten létéről is a matematikai bizonyossággal egyenlő bizonyosságot szerezhetünk, s ehhez önmagunk létéről intuitíve szerzett ismeretünk az →okság elvének alkalmazásával vezet el. - 8. Értelmünkkel csak →Isten léte ismerhető meg, lényét behatóbban a termfölötti →kinyilatkoztatás ismerteti meg. Azonban a kinyilatkoztatás igazságát is az ész állapítja meg, mert csak az lehet kinyilatkoztatott igazság, amely az ésszel is belátható, vagy pedig ha fölötte áll az észnek (mint pl. a feltámadás, a megváltás tana), nem ellenkezik azzal. Ilyen értelemben hit és ész közt nincs ellentét. -

II. A vallásszabadságot követelte, de kizárta belőle az ateistákat és a kat-okat. Az ateistákat azért, mert nem tesznek esküt, a kat-okat azért, mert véleménye szerint, esküjük alól a pápa föloldhatja őket. Így mindketten veszélyesek az államra. -

III. Az erkölcsi norma meghatározásánál ~, →Hobbes-hoz hasonlóan, az ember ösztönös természetéből kiindulva, a jót a gyönyörrel, a rosszat a fájdalommal azonosítja. Mivel azonban ez az értékelés nagyon viszonylagos, mert bizonyos körülmények között éppen az lehet számunkra jó, ami fájdalmat okoz, szükségünk van egy értelem által megállapított maradandó normára, s így csak oly cselekedetek lesznek jók, melyek az értelmi normával megegyeznek. Az erkölcs végső alapja az Isten által akart természeti rend (law of nature). Ennek az előírásait szentesíti tekintélyével az újszövetségi Szentírás. Az evangélium etikáját ~ oly tökéletesnek tartja, hogy a maga részéről etika írását fölöslegesnek tekinti. -

IV. Államelméletével ~ az ang. forr. által elűzött, alkotmányszegő II. Jakab (ur. 1685-88) helyére kerülő III. (Orániai) Vilmos (ur. 1689-1702) uralmát akarta igazolni. Az őstermészet nem a folytonos harc (Hobbes), hanem a teljes egyenlőség állapota, az →állam a polgárok szabad akaratából, szerződés útján jön létre. Az állami életben a →szabadság védelmét látja a legértékesebbnek. Ennek biztosítására a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztandó: a törvényhozó hatalom kizárólagos birtokosa a nép, a kormányzást célszerűségi szempontból az uralkodó gyakorolja. Azonban az uralkodó is alá van vetve a törv-nek, s ha azt megszegi, a nép akár →forradalom árán is megvonhatja tőle a hatalmat. A szabadságjogok közül legfontosabb a →tulajdon védelme, mert a függetlenség alapja a →magántulajdon. A tulajdon jogalapja a →munka, mely egyszersmind a javak értékmérője is. Az egyéni szabadsággal nem egyeztethető össze a gazd. tevékenység állami szabályozása. -

V. A nevelés legfontosabb feladatának az erkölcsi egyéniség kialakítását tekinti. Ehhez képest az értelmi képzés csak másodlagos feladat. - ~ korántsem oly következetes empirista, mint azt a velünkszületett eszmék tanának a cáfolatából következtetni lehetne. Az ismeret elemeit ugyan a tapasztalatból származtatja, de az elme szintetikus tevékenységét, sőt az intuitív tudást is elismeri. Az ész által szabadon alkotott tételeknek tulajdonít kizárólag tökéletes bizonyosságot. Tudásunk elé korlátokat nem az ész, hanem az érzékek állítanak, melyek ugyan bizonyítják a külvilág létét, de annak közelebbi megismerését lehetetlenné teszik. - Ennek az önmagával ellentétbe jutott empirizmusnak történeti jelentősége abban áll, hogy az ismeret problémájának a kutatásához erőteljes indítást adott. Leibniznek a racionalizmus álláspontját igazolni törekvő Essay-je, Hume szkepticizmusa s Kant kritikája egyaránt a ~ által fölvetett problémáknak köszönik eredetüket. - Fm: An Essay concerning Human Understanding. London, 1690. - Összes művei. 1-9. köt. Uo., 1853. - Gondolatok a nevelésről. Ford. Mutschenbacher Gy. Bp., 1914. - Értekezés az emberi értelemről 1-2. köt. Ford. Dienes Valéria. Bp., 1964. - Levél a vallási türelemről. Ford. Halasy Nagy József. Uo., 1973. - Értekezés a polgári kormányzat eredetéről. Ford. Endreffy Zoltán. Uo., 1986. R.Z.

Bölcseleti folyóir. 1901:75. (Sensista és subiectivista volt-e ~?) - M. Fil. Társ. Közl. 1904:34. (Palágyi M.: ~) - Varga J.: A tulajdonságok tanáról a ~-féle felfogás bírálata kapcsán. Debrecen, 1917. - Kecskés 1943:370. - Schmidt, Siegfried: Sprach u. Denken als sprachphilosophisches Problem von ~ bis Wittgenstein. Den Haag, 1968. - Dunn, John: ~. Bp., 1992.