Magyar Katolikus Lexikon > M > Munka


munka (lat. labor): tág értelemben minden tudatos emberi →cselekvés, szoros értelemben az élethez szükséges javak előállításáért vállalt komoly, céltudatos erőfeszítés.

- 1. Társadalmilag. A ~ sokáig a saját lét fenntartásához szükséges javak előteremtésére irányult csupán, ter-e a természet javainak megszerzése és földolgozása volt (→földművelés, →gyűjtögetés, →halászat, →vadászat). Ez természet- és emberközeli tevékenység volt, nagy közösségteremtő erővel. A nagyobb ~kat a család és a falu közössége együtt végezte (→kaláka, →aratás, →cséplés); ezáltal a ~ a népi műv. (költészet, ének, tánc) születésének alkalma volt. - A modern társad-ban a ~ a jövedelemszerzést szolgálja (→bér), de a saját  háztartás karbantartása, a családi élet megszervezése továbbra is ~ maradt. A mezőgazd. fejlődésével az élelmiszerellátás lehetősége növekedett, ugyanakkor a mezőgazd. ~igényessé vált; ugrásszerű változást hozott a gépesítés (mely lassanként kiszorította a →kézművességet) és a szintetikus úton való előállítás (→kémia). Ezek következményeként megjelent a ~ addig ismeretlen mellékterméke, a →környezetszennyezés. - Az ipar lassú fejlődése a 19. sz: a ~t mint termelési tényezőt állította előtérbe; A. →Smith a legfontosabb termelési tényezőnek a ~t tekintette. A gazd. fejlődés során a fizikai ~ jelentősége egyre inkább háttérbe szorult a tőkejavakkal szemben. A gazd. tevékenység napjainkban már annyira föltételezi a szellemi tudást (→számítógép) és a technikai képzettséget, hogy a szellemi és a fizikai ~ megkülönböztetésének alig van értelme. A ~termelékenység függvénye a rendelkezésre álló gépi berendezésnek és a szakképzettségnek. - A ~ tárgya társad-gazd. szempontból lehet annyira domináns, hogy a ~ szubjektív tényezője már nem játszik szerepet; csak a hatékonyság, az eredmény, a termék szerint jó v. rossz egy ~; jóllehet a ~ szubjektív tényezője, a tudás és a szakképzettség emberi →tőke. A ~ →termelékenysége nem szűkíthető le csupán az anyagi eredményességre. Mind a szellemi, mind az anyagi szolgáltatások, amelyek a társad. →igényei kielégítése szempontjából hasznosak, akkor is termelékenyek, ha nem is szolgálnak közvetlen gazd. célokat. - A →fogyasztói társadalom és a túlhangsúlyozott piac-szemlélet mind nagyobb gondja a fölösleges munkaerő. A munkanélküliség elsősorban erkölcsileg és lelkileg rombol (→depresszió, →öngyilkosság); ha tartós, akkor a társad. peremére sodorhatja a személyt, kiszolgáltatottá és zsarolhatóvá teszi, hajléktalansághoz, s ezzel magának az életnek a veszélyeztetéséhez vezet. -

2. A Szentírásban. a) Teol-ilag a ~ önmagában jó. Analóg értelemben Isten maga is munkálkodik, ~jához nincs hasonló (Zsolt 86,8; 95,3; 136,4; Jn 5,17; Zsid 1,10; 4,4). A teremtett világ Istentől kapott rendjében (→kozmosz) az ember rendeltetése, hogy Isten munkatársa legyen (1Kor 3,9): a ~ az →istenképiségből adódik, Istentől megáldott ajándék és feladat (vö. Ter 1,27-28). A rendet azonban a →bűn megzavarta (→bűnbeesés, →engedetlenség, Ter 3,17-19). Emiatt lett a ~ az önzés egyik eszköze, csupán emberi akaratot kiszolgáló, fáradságos, eredménytelen és gyötrelmes (Préd 2,12: „hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen semmi haszna a nap alatt”; vö. 2Krón 20,37; Zsolt 77,46; 108,11; 127,1). Isten a →teremtés 6 napjának tevékenysége után a 7. napon megpihent, ezért ezt a napot az embernek is ~ nélkül kell töltenie, Istennek szentelve (→vasárnap, →ünnep, →harmadik parancsolat). - Az ÓSz-ben a ~ örömét és eredményét Isten áldása adja az igaz embernek (MTörv 15,10; Jób 1,10; Péld 10,22; Préd 2,24; 3,13; 5,18; Zsolt 127,2). Ezt az áldást kérni kell: „A mi Urunk, Istenünk fényessége ragyogjon felettünk, kezünk ~ját te igazgasd, Uram” (Zsolt 90,17). A hála kifejezésére a ~ gyümölcséből föl kell ajánlani valamennyit Istennek (MTörv 14,22-29; 26,1-11; 16,10), ill. a szegényeknek (MTörv 15,10; →zsengeáldozat, →tized). - ÚSz. Isten megtestesült Fia maga is végzett ~t; ács volt, próféta, pap és tanító. Ezzel minden emberi ~t megszentelt, fizikait, szellemit és lelkit egyaránt. Boldognak mondta azt, akit „~ban talál az ő ura, amikor hazajő” (Mt 24,46; Lk 12,43). Példabeszédeiben gyakran merít a ~ világából: a lelkiismeretesség („kicsiben való hűség”) jutalma a mennyek országa (Lk 16,10); „az aratnivaló sok, a munkás kevés” (Mt 9,37-38; Lk 10,2.7); a szőlőmunkások (Mt 20,2;21,28), a magvető (Mt 13,3; Mk 4,3; Lk 8,5), a jó pásztor (Jn 10,1-16), a szántóvető (Mt 13,3; Mk 4,3; Lk 8,5) ~ja az Isten országáért végzett ~ képe. - Szt Pál tanításában a ~ Isten szolgálata, nem az embereké (Kol 3,22-4,1; Ef 6,5-9), ezért kell ~t végezni: „aki nem dolgozik, ne is egyék” (2Tesz 3,10). Elsősorban az üdvösségért kell munkálkodni (Fil 2,12; Zsid 6,9); e ~ Istentől nyeri el jutalmát; az embert tettei (~ja gyümölcsei) elkísérik az örökkévalóságba (Lk 16,10; Jel 14,13). - b) Tárgyát tekintve a ~ elsősorban a →föld megművelését és az állattenyésztést jelenti, de előfordulnak más foglalkozási ágak, hivatások, mesterségek is (vö. pl. Iz 44,12; Bölcs 14,4.8; Sir 38,25-34). A földműveseknek és az állattartóknak rendszerint rabszolgáik voltak (vö. 33,25; Lk 17,7-10). Dolgoztattak béresekkel is, v. kiadták a földet bérbe a termés egy részéért (Mt 21,33-41). A hadifoglyokat v. a legyőzött népet kényszer~ra fogták. A →nő főleg a házi~t végezte: főzött, sütött, gabonát őrölt stb., de gyomirtáskor v. aratáskor a mezőkön is segített. - 3. Erkölcsileg. a) Az →Egyház szociális tanítása szerint a ~hoz való jog az →emberi méltóságból ered, melyet semmiféle gazd., piaci, fogyasztói szempontnak nem szabad alárendelni. Ha az embert a maga teljességében tekintjük, a ~ minden lelkiségnek mindig szükséges és kiegészítő része. Az értelmes és jól szervezett (mind az egyén, mind a társad. életébe jól illeszkedő) ~ először a lélekben terem gyümölcsöt: rendszerességre szoktat, kívül és belül rendezetté és fegyelmezetté tesz, folyamatosan új tudáshoz és tapasztalathoz vezet, fejleszti az →önismeretet, egyik legjobb ter-e az erények gyakorlásának (türelem, lelkiismeretesség, pontosság, alázat, őszinteség, szorgalom, segítőkészség, nagylelkűség, igazságosság stb.). A ~ akkor →hivatás, amikor a lélek Istenért, tudatosan az Ő hívására válaszolva végzi. - b) A ~ lelkiségéhez tartozik, hogy az ember nem válhat a rabjává, se anyagi okokból, se karrierépítés, se pótcselekvés miatt. A ~ alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet, és ezzel látszólag fölmentsen feladatok alól, melyekkel az ember nem akar foglalkozni, v. nem szívesen foglalkozik. A 21. sz-ra (főként az üzleti világban) kialakult a ~hoz szinte szenvedélybetegként való kötődés, a családi, vallásos, kulturális stb. élet kárára. - c) Imádság és ~. Ker. ember életében a ~nak és imának jól meghatározott aránya és ritmusa van. Ha ez az arány torzul, az belső zaklatottsághoz vezet. (A régi litániákban szerepelt a fohász: „túlzott szorgoskodástól ments meg, Uram, minket!”) Assisi Szt Ferenc, aki minden teremtményt a testvérének mondott (→Naphimnusz), a hangyák állandó szorgoskodását mohóságnak és kapzsiságnak tartotta. - A ~t a ker. ember az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (hosszabb-rövidebb) imádsággal v. legalább egy →keresztvetéssel kezdi, Isten áldásának és segítő kegyelmének kérésével. A ~ befejezése a hálaadás, megköszönése annak, hogy az ember a názáreti Jézust követve dolgozhatott. Jó rövid lelkiismeretvizsgálattal áttekinteni a ~val töltött időt, s a közben elkövetett hibákért, víciumokért (türelmetlenség, felületesség, hanyagság, gőg stb.) egy fohásszal bocsánatot kérni Istentől. Egyhangú (monoton) ~ közben lehet elmélkedni, →röpimát mondani. Szt Benedek ora et labora ('dolgozz és imádkozz') tanácsa nemcsak azt fejezi ki, hogy a nap imára és tevékenységre oszlik, hanem azt is, hogy a ~ nem akadálya a →szüntelen imádságnak: maga a ~ is lehet imádság, s az imádság olykor (főként a szerzetben) ~ként jelentkezik (→zsolozsma, →Opus Dei). - d) A ~ értékét az adja, hogy mennyire szolgálja Isten és a felebarát javát. „Tevékenységed annyit ér, amennyit a szándék, amivel végzed” (Szt Ágoston). A szentek a legnehezebb és legmegvetettebb ~t sem éreztek méltatlannak, ha azzal a másik embert és benne Istent szolgálhatták (Árpádházi Szt Margit, Teréz anya, Szt Keresztről nev. Terézia Benedicta [Edith Stein] stb.). Az ún. karitatív (szeretetből végzett) ~ lényege, hogy a személy ingyen adja tovább, amit maga is ingyen kapott Istentől (vö. Mt 10,8). - e)

3) Szociáletikailag. A ~ lényege szerint tartozik hozzá az emberhez. A világ, úgy, ahogy azzal az ember talákozik, nem felel meg az igényeinek; ezért át kell alakítania, meg kell munkálnia. A ~ tehát lényegében a világ átalakítása. Ez az átformálás (tekintettel az ember céljaira, a javak szűkösségére, az eszközök fejlődésére a ~ során) csak közösen történhet. A ~megosztásra épülő társad-ban mindenki a többiekért is dolgozik. ~jának céljait az a társad. határozza meg, melybe ~ja révén tagozódik. A sztrájkok, a célzatos ~megtagadások jelzik különösen világosan a kölcsönös függőséget. - A modern ember élete nagy részét a családon kívüli tevékenységgel tölti. A ~ társad. szervezetétől messzemenően függ, hogy az az egyes ember számára megkönnyíti-e, hogy megvalósítsa önmagát a ~ban és ezáltal boldog legyen az élete, v. elidegenítvén megnehezíti azt. - A társad. rendnek ezért minden érintett számára lehetővé kellene tennie, hogy a ~ révén kivegye részét a társad. életéből és kielégíthesse a maga szükségleteit. A ~ társad. rendje nem következik egyszerűen a társad. fennálló rétegződéséből (hagyományos gazdálkodás) v. a társad. verseny névtelenül működő piaci törvényszerűségeiből (gazd. liberalizmus) v. a tört. fejlődésből (történeti materializmus), hanem az emberek tágan értelmezett közös (pol.) felelősségére van bízva. - A ~nak e közösen kialakítandó rendjére használta II. János Pál p. a közvetett munkaadó fogalmát: „azt a sok különféle tényezőt, amelyek a közvetlen munkaadón kívül meghatározó befolyással vannak a munkaszerződésre, s ennek következtében az emberi munka igazságos vagy kevésbé igazságos módjára” (uaz 75). A közvetlen ~adó függ ezektől a feltételektől; a dolgozó objektív jogainak figyelembevétele az a mérce, melyhez igazodva kell felépülnie az egész gazd-nak (uaz 77). - Az igazságos munkabér a jól szervezettség alapfeltétele; a →szolidaritásnak ki kell fejeznie, hogy az ember mindent (egészséget, tehetséget, munkabírást stb.) Istentől kapott, s nemcsak a maga javára. A modern társad-ak e téren mutatkozó súlyos aránytalanságai →égbekiáltó bűnök. **

A munka Prohászka gondolatvilágában. Rozsnyó, 1940. (Prohászka füzetek 4.) - GS 67-72. - II. János Pál p.: Laborem exercens enc. 1981. - Sollicitudo rei socialis enc. 1987. - Christifideles laici 43. p. 1988. - Centesimus annus enc. 5-9. p. 1991. - Muzslay 1993:23. - Schütz 1993:271. - LThK 1993. I:917. - KEK 2427-60.

Munka, Ózd, 1902. márc. 15.-1912. ápr. 15.: a magyar bánya- és kohómunkások társadalmi lapja. - Megj. havonta 15-én, 1911. XII. 15-1912. III. 15: havonta 2x. Fel. szerk. 1911. XI. 15: Csepela Lajos, Kablay István. Főmunk. 1911. XII. 15: Csepela Lajos. Kiadó: Csepela Lajos, Kablay István, 1911. XII. 15: Ózdi Járási Ny. Laptul.: 1912. III. 15: Csepela Lajos. Ny: Katzburg Dávid; 1902. V. 15: Forster, Klein és Ludwig, Miskolc; 1906. I. 15: Klein és Ludvig; 1908. I. 15: László, Miskolc; 1911. VII. 15: Ózdi Ny. - 1912. III. 15: 2-3. összevont sz. T.E.

Kemény 1942:201. - B-A-Z m. sajtóbibliogr. 1964:98. (262.)

Munka, Székesfehérvár, 1939. dec.-1944. márc.: a székesfehérvári ciszterci gimnázium Vörösmarty önképzőkörének lapja. - Megj. havonta (okt-jún.). Főszerk. Winkler László, 1940. VII: Örsy Winkler László, 1940. X-1941. VI: Vizi László, 1942. X: Barth Ernő, 1943. XII: Izinger Endre. Fel. szerk. és fel. kiadó: Czigler Ábel, 1942. III: Kovács Lajos. Szerk. biz. Blaschek Gusztáv, Füsz János, Marosi Miklós, Mészáros Gyula, Novák Tamás, Polczer Tibor, Say Ferenc, Tarján Tamás. 1940. I: (az említettekhez) Ádám László, X: Bódy Jenő, Budavári Gábor, Dallos Rudolf, Jeszenszky Lajos, Ferenc, König Károly, Palkovits János, Philipp István, Pintér Zoltán, Reichenfeld Gyula, 1941. II: (az előzőkhöz) Kelemen Zoltán, 1942. III-IV: a VIII. o. tagjaiból. Főmunk. 1942. X: Fonó József, Kailbach József, Scherer Endre, Várady Árpád, 1943. XII: Halmos Béla, Haut József, Legányi Zoltán, Takácsi Nagy Loránd. Ny: Debreczenyi I. 88

Fejér m. sajtóbibliogr. 1965:86. (144.)