Magyar Katolikus Lexikon > K > kozmosz


kozmosz (gör.): 1. a harmonikusan elrendezett, törvényekkel leírható, megismerhető világegyetem. Keletkezésével a →kozmogónia, törvényeivel a →kozmológia, végső kérdéseivel a →természetfilozófia foglalkozik. - A ~ legfőbb jellemzője a rendezetlen ősállapottal (→káosz) szemben a rendezettség, összetartó ereje a kozmikus törvény; a benne megvalósult →harmónia által a →szépség megtestesítője. A gör. Thalésznak tulajdonítják a mondást: „a ~ szép, mert isten költeménye”. Anaximenész szférikusan tagolt ékszerláncnak látta a ~t. A gör. szfaira (lat. sphaera) Kr. e. a 6. sz-tól a ~ alakja. - A ~ keletkezéséről a vallástört. tanúsága szerint minden népnek és kultúrának sajátos képzetei vannak (→ősmonda, →teremtésmítosz). 2001: a tud. elmélet az →ősrobbanás. - 2. Az ember és a ~ kapcsolata. a) A gör. fil. (sztoa) szerint az embernek az egész ~t működtető rendező erő tudatos elfogadásában kell élnie. Ez az erő az összes lélek nélküli teremtményt szükségszerűen igazgatja, az ember azonban eltérhet tőle (vétkezhet v. megtarthatja). - b) Az →asztrológia szerint az embernek nincs meg a választási lehetősége, a ~t irányító erők az embert is tökéletesen meghatározzák (ezért jósolnak a csillagok állásából). - c) A →makrokozmosz és mikrokozmosz elmélet szerint az ember a ~ kicsinyített mása, és fordítva, a ~ az ember világméretű megfelelője. - d) A keresztény tanítás szerint a ~t és az embert egyaránt Isten teremtette, e tényből következik a kettő összhangja, hasonlósága és különbözősége; a mind a ~ban, mind az emberben (homo sapiens) található rend és szépség Isten tulajdonságait tükrözi (→teremtés). Isten a ~t az emberért teremtette, a semmiből szabad akaratával teremtette, s állandóan gondot visel rá: ez Isten, az ember és a ~ kapcsolatának lényege. - 3. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a héb-ben nincs a ~nak megfelelő szó. Helyette „az ég és föld” és „a mindenség” kifejezést használják (vö. Zsolt 8,7; Iz 44,24; Préd 3,1). A gör. ford-ban (LXX) a ~ az eget és földet magában foglaló, rendezett mindenség (vö. Ter 2,1; MTörv 4,19; 17,3; Iz 24,21; 40,26), ékesség (átvitt értelemben is: Iz 49,18; Péld 28,17; Sir 6,30), ékszer (Kiv 33,5; Jer 2,32; Péld 20,29; Iz 3,18). Jób kv-ében a ~t Isten teremtette, rendjét az Ő bölcsessége szilárdította meg (28,27). - Az ÚSz-ben az 1Pt 3,3: a ~ ékszer; másutt a szó a →világgal (ég és föld) azonos jelentéssel szerepel. - 4. Ikgr. Ábrázolásokon jelképe a →gömb, a →frigyláda, a kis Jézus kezében az →alma. Cs.I.-**

LThK VI:575.