kozmológia (a gör. kozmosz, és logosz, 'törvény, értelem' szavakból): természetfilozófia. - Christian Wolff (1679-1754) óta a speciális metafizika egyik ága, mely a világmindenséggel (→kozmosz) mint összetett és változó létezővel foglalkozik. A →kozmogónia és a →vallástörténet része volt, a →görög filozófiában kezdett önállósodni. - A jón természetbölcselők az arkhét, az ősokot, a világ magyarázó elvét keresték, s Thalész a vízben, Anaximandrosz a határtalanban, Hérakleitosz a tűzben, a püthagoreusok a számokban, Empedoklész a →négy elemben, Anaxagorasz az egyesülő és szétváló ősmagvakban, Démokritosz és társai a tovább már nem osztható, de igen sokféle és ezért legkülönbözőbb testeket, alakulatokat kiképezni képes atomokban látta. Platón szerint a világlélek alakította ki a kaotikus ősanyagból a jól formált kozmoszt. - Arisztotelész szerint a világ egyetlen hatalmas golyó, amely minden testet magába foglal, nincs sem kezdete, sem vége, középpontjában a gömb-alakú, 4 főelemből álló Föld. E köré épülnek koncentrikus körökben az égbolt, az éter, a szférák a csillagokkal. Mindez megváltoztathatatlan rendben forog a láthatatlan középpont, Isten körül, aki - mint „mozdulatlan mozgató” - szeretetével vonzza maga felé és értelmével hozza mozgásba a világmindenséget. Ebből állt össze a →ptolemaioszi világkép földközpontú (geocentrikus) szemlélete. - A késői →sztoa 3 meghatározást ismert: a ~ a fizikai világ rendje, az isteni és az emberi világ egyesülése és a viszonyok összessége. Az „átemberiesült” ~ az ember világával azonos; a dualista ~-fölfogás főleg a →gnosztikusok tanaiban szerepel. Az →újplatonikusok náluk is élesebben különválasztották a láthatatlan és látható világot, a szellemi ~ Plotinosznál a láthatónak és szépségének, összhangjának ősképe. - A kerség a →kinyilatkoztatás alapján a gör-ök számára ismeretlen „semmiből való teremtést” tanítja (elsőként Nagy Szt Vazul és Szt Ágoston). A kk-ban az arisztotelészi-ptolemaioszi világkép uralkodott, még Dante Isteni színjátéka is 9 szférára épül. - Az új, napközpontú (heliocentrikus) világkép a 15-16. sz: az ún. kopernikuszi fordulattal született. →Kopernikusz fölfedezése a pápai udvarban is érdeklődést és elismerést váltott ki. →Kepler igazolta a püthagoreusok sejtését, hogy „számok” irányítják a kozmoszt: tud. számításokkal írta le a csillagok, bolygók járását. Giordano →Bruno szerint a végtelen kiterjedésű űrben végtelen számú csillag kering. G. →Galilei lett a kopernikuszi tan legfőbb védelmezője. - Kant a világot a tiszta ész ideájának minősíti, melynek a lehetséges tapasztalatban semmi nem felel meg. Ezért a világ kezdetéről v. kezdet-nélküliségéről, tér- és időbeli végtelenségéről, egységéről minden állítás és tagadás tárgytalan. - A ~ sok tekintetben egyet jelent a →csillagászattal és a →fizikával, de sajátos feladata is van: a világegyetem egészéről kialakítandó kép. A 19. sz: P.-S. de →Laplace próbálta egyetlen mat. képletbe foglalni az univerzum mozgását, sikertelenül. K. L. W. Charlier kimutatta, hogy a newtoni gravitációs törv. nem tartható fenn az (euklidészi geometria értelmében) végtelen világegyetem képzetével. Csak a modern fiz. tette lehetővé univerzum-modellek kialakítását. - Az einsteini világmodell határtalan, de zárt négydimenziós kozmoszt tételez föl. Ennek jelentősége, hogy segítségével fönntartható a gravitációs törv., de nem ad kielégítő feleletet a világegyetem tágulási folyamatára. De-Sitter modellje viszont az utóbbi értelmezésére épül, az előbbi rovására. - A sokszor ellentmondó ~i nézetek arra mutatnak, hogy az emberi megismerés korlátozott. A kutatás, az elméletek fölállítása mégsem hiábavaló, az ember csak minden lehetőség végiggondolásával haladhat előre. Egy valami mindenképpen leszűrhető a ~i modellekből: az univerzum fölépítése a legmesszebbmenőkig esetleges (→kontingencia), egyetlen részletében sem néz ránk olyan szükségszerűséggel, hogy csak így létezhetne. A legtöbb természettudósnak az az álláspontja, hogy univerzumunk időben is véges: kb. 15 milliárd éve, az ún. →ősrobbanásból keletkezett, s azóta tágul, majd bizonyos idő után újra zsugorodni fog (oszcilláló világegyetem). Mindez természetesen még nem jelenti a teremtés-eszme igazolását, de az anyag létbeli végességét nagyon jól szemlélteti. Sokan nem egy, hanem nagyszámú robbanást tételeznek föl, ezzel magyarázzák az óriási szappanbuborékhoz hasonló „üres” tereket a kozmoszban, amelyeknek „hártyáján” a galaktikák elhelyezkednek. Mások „állandó állapotú” kozmoszt tételeznek föl, amelyben állandóan anyag „teremtődik”, s ez megoldaná az ún. „fekete lyukak” rejtélyét. Ez a modell föloldhatatlan nehézséget jelenthet materialisták számára. - A kat. teol. a bibliai teremtés, az ember megjelenése, a „világ célszerűsége”, az isteni gondviselés, a kozmikus erők apokaliptikus felbomlása kapcsán foglalkozik ~val, és igyekszik rámutatni az ellentmondás-mentességre. Cs.I.-R.Z.

Bölcseleti Folyóir. 1888:449. (Kozáry Gyula: A világtani és czéltani érv érdeme néhány ellenvetés ellen), 517. (Prohászka Ottokár: A causa formalis győzelme a modern terészetbölcselet fölött); 1891:53, 346. (Szabó Sadocus OP: A mozgás és a mozdítás lénytani ismertetése); 75. (Pater Angelicus: A végtelen); 1893:110. (Szabó Sadocus OP: A teremtés fogalma szent Tamásnál); 1902:102. (Krammer György: Isten működése a teremtett világban); 1904:262. (Komárik István SJ: Az idő és az örökkévalóság); 1905:411. (Damián János: A világ kezdetéről); 1906:1. (Gopcsa Endre: Hume véleménye az ok és okozat között való viszonyról) - LThK VI:567. - Akten des XIV. Internationalen Kongresses für Philosophie (1968). Wien, 1969. IV:295. - Bolberitz Pál: Isten, ember, vallás. Bp., 1981:86. - Szabó Ferenc: Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Róma, 1991. - Jáki Szaniszló OSB: Kozmosz és Teremtő. Ford. Varga K. Bp., 1991. - Uő: Csodák és fizika. Ford. Scholtz Kinga. Uo., 1992. - Uő: Isten és a kozmológusok. Ford. Scholtz Kinga. Uo., 1992. - Uő: Csodák és tudomány. Uo., 1992. - Uő: Mi az Egész értelme? Uo., 1993. - Uő: Világegyetem és hitvallás. Ford. Sághy Marianne. Uo., 1993. - Uő: A fizika látóhatára. Uo., 1996. - Uő: Van-e Univerzum? Uo., 1996. - Uő: Világ és vallás. Uo., 1997. - Uő: Biblia és tudomány. Uo., 1997. - Uő: Tudomány és világnézet. Uo., 1998.