Magyar Katolikus Lexikon > K > kozmopolita


kozmopolita (a gör. kozmosz és polisz szavakból): 1. a filozófiában a →kozmosz alapvető rendjével harmóniában élő ember. A →sztoikusok (Kr. e. 300-Kr. u. 500) szerint a ~ a tökéletes ember, aki saját életét a világ egészének rendjében éli: tudja, hogy az egész kozmoszt benne rejlő törvény és forma vezérli, s e rendező erőnek szabad akarattal aláveti magát. - 2. A késői zsidóság a sztoa kozmikus törvényét →Tórával azonosította, amelynek előírásai a nagy világrend törvényének egyes emberekre vonatkozó részletei. A ~ az ezeket megtartó, törvényhű ember, akinek törv-e a világmindenség törv-e. Ugyanakkor ezt a törv-t Isten adta, a ~ tehát ahhoz a törv-hez igazodik, mely a kozmosz egészében Isten akarataként érvényesül. Ez a ~ világkép →Isten országának előképe is lehet, nem tagadja a nemzet és a haza kategóriáit. - 3. A 20. sz. végére kialakult pol. fogalom szerint a ~ 'világpolgár', akinek hazája a nagyvilág. Ennek megfelelően a →nemzettel szemben a nemzetköziséget, a nemzeti kultúrával és hagyománnyal szemben a globalizmus törekvéseit s a nemzetk. tőke térnyerését támogatja. Világnézete ált. baloldali (→oktobristák, →proletár internacionalizmus). Szélsőséges formájában a ~ eszménye a teljesen egységes kultúrájú világbirod. **-88

Schubert 1955:6, 122, 141. - Világpol. kislex. 1974:236.