Magyar Katolikus Lexikon > A > alma


alma (lat. malum, ném. Apfel): jelkép, a kísértés és a csábítás gyümölcse. Antik előképe Homérosznál Paris trójai királyfi ~ja. - 1. A ker. szimbolikában a tudás fájáról származó paradicsomi gyümölcs, a bűn jelképe. A →bűnbeesés ábrázolásából ezért a kk. óta nem hiányozhat. →Ádám és Éva v. a →kígyó önálló ábrázolásában egyszerre attributuma és szimbóluma a bűnbeesésnek. Már az óker. kor bronzmécsesein (később a Kígyótipró Asszony és a Golgota ábrázolásain) a kígyó a szájában tartja az ~t. A balga szüzek kísértőjének és a világ fejedelmének kezében is a bűn jelképe (→okos és balga szüzek). - A Madonna v. a gyermek Jézus kezében viszont a 11. sz-tól az ~ a bűn legyőzésének és a megváltásnak a szimbóluma, de az →országalmára utalva az uralkodás jelképeként is értelmezhető. A gyermek Jézust néha kifejezetten így, azaz kereszttel jelölt golyóval ábrázolják (késő gótikus Madonnák). Abból a szemléletből, hogy a halál a bűnbeesés következményeként lépett a világba, az ~ a síremlékműv-ben és a halál ábrázolásában is helyet kapott. - 2. attributum: Firenzei Szt Antonin (mérlegen; soproni domonkos tp.), Szt Dorottya (kosárban), Mürai Szt Miklós (az aranyrögöket helyettesítve), Malakiás és Szabbász, Szt Zsuzsanna. - 3. A néphagyományban az ~ elsősorban a szerelem és a termékenység jelképe. Szerepe a m. hitvilágban és népszokásokban jelentős. →almaszentelés, →gránátalma **

Pallas I:460. (s.v. almafa). - Népr. Értes. 1916. (Róheim Géza: A tudás ~ja) - Schreiber, Georg: Deutschland und Spanien. Düsseldorf, 1936. - Ethnogr. 1962. (Dankó Imre: Az ~-szimbolika m. vonatkozásai) - Lipffert 1976:51 - NL I:93. - Sachs 1980:39.- KML 1986:18.