🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > országalma
következő 🡲

országalma (lat. pomum, globus): a →koronázás szertartásában a felségjelvények egyike (→koronázási jelvények), a hatalom jelképe. - A megkoronázandó kir. egyik kezében a kormánypálcát, a másikban az ~t tartotta. A kk-ban annak az örök, végtelen isteni irgalmasságnak a jelképe (→alma, →gömb, →gránátalma), mely a hatalmat a kir-ra bízta. Van adat, mely szerint az ~ba földet tettek átadás előtt, ami egészen ősi, az ókorig visszanyúló hagyomány. A föld sokszor Jeruzsálemből, a Golgota-hegyéről származott, ezzel a kir-t figyelmeztette, hogy csak a kir-ok kir-ának kereszthalála által remélheti a mennyei dicsőséget. - A magyar ~ a 14. sz. elejére datálható, →kettős kereszttel és Károly Róbert (ur. 1308-42) címerével (őrzőhelye 2004: Bp., Országház). 88

Bálint I:205.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.