🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > káosz
következő 🡲

káosz (gör. 'sötét mélység'): rendezetlen ősállapot, meghatározatlan lét. - A vallástört-ben a →teremtést mint isteni eredetű rendet (→kozmosz) megelőző állapot. Fenyegeti a kozmoszt, ezért leküzdendő. Az ókori kelet mítoszaiban a ~ból alakul ki a világ, v. teremtő istenségek harcban legyőzik és kozmosszá alakítják (→világ keletkezése). - I. A Szentírásban 'mély völgy' értelemben először a LXX-ban szerepel (Mik 1,6 és Zak 14,4). - Mind a Papi irat szerzője (Ter 1,1-2,4a), mind a Jahvista (2,4b) egy ősállapot leírásával kezdi a →teremtéstörténetet, melyet a gör., babilóniai, föníciai és egyiptomi kozmogóniák szóhasználatával ~nak lehet nevezni, jóllehet ez a kifejezés nem szerepel a Ter-ben. - A Ter 2,46 nem kozmikus értelemben szerepelteti a ~t, csak a Föld ősállapotára utal: puszta volt és üres, semmilyen növényzet nem borította. Az 1,2 az ég és föld ősállapotának leírása. Itt a Papi szerző a mai kozmoszból indul ki. Ennek a kozmosznak fogalmából mindent kirekeszt, ami szerinte a rendet és a tökéletességet alkotja, hogy az akkori kozmográfiai fogalmak szerint elérkezzen ahhoz a ponthoz, ahol Isten teremtő tevékenységével közbeléphetett. Az első elem ebben a ~ban a →föld, de egy tohu va bohuval összefüggésben. A tohu a víz nélküli, úttalan pusztaság, ahol eltévednek a karavánok és elpusztulnak (MTörv 32,10; Jób 6,18; Zsolt 107,40); a bohu rokon az arab bahijával (a. m. 'üresnek lenni'), ez tehát nyomatékosítja a tohut; a 2 szó kapcsolata így a pusztaság pusztaságára, a lehető legkietlenebb pusztára utal. A LXX-ban a tohu va bohunak az felel meg, hogy 'láthatatlan és rendezetlen' volt (vö. Szümmakhosznál: 'alaktalan és differenciálatlan'); Aquila így fordította: 'a föld volt az üresség és a semmi' (vö. Theodotion). - Izajás és Jeremiás e kifejezésekkel a Ter 1,2-re célozva azt a pusztulást írják le, mely Isten büntetéseként Edomra és Júdára vár (Iz 34,11; Jer 4,23). A 2. elem a tehom, a még mindent elárasztó, határok közé nem szorított ősvíz, melyet egy ruah (Isten szele v. lelke) „kavar fel” (merahefet) és sötétség borít. - A papi teremtéstört. nemcsak abban különbözik az Izr-lel szomszédos népek kozmogóniáitól, hogy a teremtő Isten, aki a ~ból a kozmoszt létrehozta, létében semmiképpen nem függ ettől a ~tól, hanem abban is, hogy a teremtéstört-ben elismeri a teremtő Isten tevékenységének elsőségét: „Kezdetkor teremtette Isten...” (Ter 1,1). - II. Filozófiailag a kozmológiában a ~ a rendezett világ keletkezését megelőző, szerkezet nélküli és alaktalan állapot. Hésziodosznál a ~ a kezdetekkor az ég és föld között létrejött szakadék, a „tátongó mélység”. A sztoikusok ezzel szemben formátlan és a rendet nélkülöző puszta zűrzavarként jellemzik. A két hagyomány összeolvad a ~nak mint a még formátlan anyag kezdeti rendezetlenségének elképzelésében (pl. Ovidiusnál); később részben összekapcsolódnak bibliai elképzelésekkel, nem kérdőjelezve meg a teremtés isteni művét. A későbbi misztikus-termtud. hagyományok is a dolgok első szétválasztása előtti ősanyagot látják a ~ban. A törvényszerűség ideáljának hatására az újkorban a ~ negatív értelmet is nyert (pl. Hobbes-nál anarchiát jelent). Fontos szerepet játszik →Kant korai kozmogóniai elméleteiben, aki azonban az antik ~-felfogások véletlenre vonatkozó önkényes elemeit elutasítja, mert a természet szerinte a ~ban is csak szabályszerűen nyilvánulhat meg. - III. A matematikában és fizikában a ~ és a kaotikus viselkedés azt jelenti, hogy az egyenlet megoldásai erősen függnek a kiindulási helyzetet meghatározó kezdőfeltételektől. Ekkor a kezdeti kis eltérés a későbbiekben igen nagy változásokhoz is vezethet. A nemlineáris egyenletekkel leírt rendszerek viselkedésében, valamennyi két elemnél többet tartalmazó rendszer eleve ilyen, fölléphet a ~. **-V.Lá.

BL:926. - LThK 1993. II:1007.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.