Magyar Katolikus Lexikon > T > tized


tized, dézsma (lat. decimae): 1. osztószám, →tíz egyenlő részre osztott dologból egy rész: a) ősi →adó, terményből v. jövedelemből nyújtott járandóság, dézsma; b) 10 évet magában foglaló időegység, év~. c) katonaságnál: 10 főből álló egység. – 2. Az ÓSz-ben a föld hozamának a szentélyt megillető része, a papok és leviták jövedelme (Ter 14,20; 28,22; 1Mak 3,49; Ám 4,4), ill. azok a javak, melyeket a kir-nak kellett beszolgáltatni (1Sám 8,15.17). E kultikus célú beszolgáltatás azon a tényen alapult, hogy a földön minden lstené, ezért megilleti az első termés (→zsengeáldozat), s mindennek a legjava. Az, hogy mit és miből mennyit kellett beszolgáltatni, változott, ezért az adatok is eltérők. MTörv 12,6.11.17; 14,22; Tób 1,6; Jud 11,13: a föld és a gyümölcsfák termésének (gabona, must és olaj) ~ét a közp. szentélynek kellett adni; de pénzzel is meg lehetett váltani (MTörv 14,22–27), v. minden 3. évben a lakóhelyen a helybeli leviták és szegények javára is föl lehetett ajánlani (14,28; 26,12–15: a felajánló ima; Tób 1,7). A farizeusok a legkisebb növények terméséből is szedtek ~et (Mt 23,23;. Lk 11,42; 18,12). A Lev 27,30–30 (vö. 2Krón 31,6) az állatokra is kiterjesztette a ~et, és pénzzel megváltás esetén 20% ráadást írt elő. A Szám 18,20–32 a szérű (gabona) és a sajtó (bor, olaj) ~ét említi. Tób 1,6 mintha háromféle ~et ismerne; ezeket együtt kellett beszolgáltatni. – A felajánlás és elosztás módját illetően is eltérnek az adatok. A Szám 18,21–24 szerint a ~ teljes egészében a levitákat illette meg; a leviták azonban kötelesek voltak a ~ük ~ét a papoknak adni (18,25–32). Neh 13,10; Mal 3,8: a ~del kapcsolatos kötelezettség nem teljesítésének felrovása. MTörv 12,19: emlékeztetés a ~ kötelezettségére. Az ÚSz kora háromféle ~et ismert: a jószág ~ét, a második ~et és a harmadik v. a szegényeket megillető ~et. A ~ekből származó jövedelemnek igen jelentősnek kellett lennie. Kezelését, amennyire lehetett, Jeruzsálemben összpontosították. Előfordult, hogy a ~et a főpap kisajátította (ZsidTört 20,8,8; 20,9,2). →templomadó 2. Az Egyház számára meghatározott terményekből szedett adó. – Eu-ban a Kr. u. 6. sz. óta szedettek egyh-i adót. Mo-on I. (Szt) István II:18. töv-e vezette be – nem a germán 4-es, hanem az ősi m. 10-es számrendszert követve [Baján avar kagán (ur. 562–601) is ezt használta]. A termett gabona (árpa, búza, köles, rozs, tönköly, zab) – a 16. sz-tól a borsó, lencse, kender és len, a 18–19. sz: a burgonya, dinnye, dohány és kukorica terméséből is – a szőlőből préselt bor, a bárány (a 16. sz-tól a kecske is), s méh szaporulat 1/10-ét adóként az Egyh-nak fizették. A gabonát kalászban (nem szemben), a bort a törvényes mértékek szerint a tizedszedő (lat. decimator) felügyelte. A 17. sz. óta sok helyen így szedték be a földesurat kilencedét is. A 11. sz: mindekit köteleztek a ~ fizetésére. Ennek 3/4-e a pp-öt, 1/4-e a plnost illette. Utóbbi a 13. sz-tól 1/16-ra szűkült, 3/16-ot a kápt. v. a főesp. kapott. A 14. sz-tól a ~ pénzbeli megváltása terjedt el, de ez csak a 16. sz: a tör. hódítás idején lett ált. és bővült a kert terményeivel (gyümölcs, alma, körte, szöllő, hagyma, fokhagyma, káposzta, répa, a szöllőhegyi musttal, a réti szénával, a jobbágy által nyert olajjal, és zsírral). A nemesek saját telkük után fizettek ~et, 1415: a ~ fizetése alól a m. nemességet XXIII. János p. fölmentette. A mentességüket a törv.hozásban 1492-től többször kimondva érvényesítették. A kiváltságosokat (hajdúk, jászok, kunok, az okirattal be- v. letelepítetteket) mentesítették fizetése alól. 1526 előtt a ppi jövedelem kb. fele származott a ~ből. A pléb-ák a p-nak jövedelmük ~ét fizették. Mo-on 1281–86, 1308–11, 1317–20: és 1331–33: a p-i adószedők szedték be az egyházi jövedelmek p-i ~ét [a beszedett összeg 1/3-ad részét a kir. kincstárába szolgáltatták]; (→pápai titedjegyzék becses településtört-i forrásunk). Hazánkban 1792: Hajnóczy József (1750–1795) javasolta a ~ megváltását, 1832–36: az ogy-en eredménytelenül vitatták, az 1836: 34. tc. a prot-okat fölmentette alóla, a juh-, a kecske- és a méhszaporulat után is törölték a ~et. Az 1848. XIII. tc. kárpótlás nélkül megszüntette.  R.É.–88

BL:1831. – Nyitra Zerdahely Lőrinc: Intézkedés, vagy is mit kell tenni magyar hazánkban szegény adózó népünk fölsegítésére. 1. füzet. Adó. ~ Vontatás. Katonatartás. Vármegyék költségei. Pest, 1834.– Népszerű nemzeti káté, az 1848-diki ogy-en tárgyalt főbb pontok felvilágosítására. Pápa, 1848. (Úrbéri viszonyok megszüntetése. - Papi tized megszüntetése.) – Hegedűs Jósef: A pannonhegyi papi ~ Somogyban; történeti, jogi, és peres szempontból nézve 1854-ben. Nagykanizsa, 1854. – Utasítás az Erdélyben megszüntetett tized-bejelentések valósításánáli eljárásról. Kolozsvár, 1862.  – M. Sion 1865. (Nagy Imre. Egyházi ~ zálogbaadására vonatkozó okmány a XVI. sz-ból) – M. Gazd.tört. Szle 1905. (Adatok a ~ történetéhez) – SzBT 1905. III: 178. (Rezner Tibold: ~ és vámjövedelem); 1906. IV: 6. (A főapátság ~- és vámjövedelme), V:7. (~- és vámjövedelem) – MTA IX. Oszt. Közl. 1969 (Csizmadia Andor: A decima megszüntetése) – Schneider Miklós: Dézsma és robot. Salgótarján, 1971: 73: 37. – Hermann 1973: 37. (Szt István törv-ei) – Tisicum. 2001: 311. (Benedek Gyula: Külső-Szolnok vm. tiszántúli tizedösszeíró járásának a tizedjegyzéke, kül. tek. Mezőtúr városára, 1563.)–

tized: 1. Szentírásban. Az ÓSz-ben a föld hozamának a szentélyt megillető része, a papok és leviták jövedelmeként (Ter 14,20; 28,22; 1Mak 3,49; Ám 4,4), ill. azok a javak, melyeket a királynak kellett beszolgáltatni (1Sám 8,15.17). E kultikus célú beszolgáltatás azon a gondolaton alapult, hogy a földön minden az lstené, ezért megilleti az első termés (→zsengeáldozat) és mindennek a legjava. Az, hogy mit és miből mennyit kellett beszolgáltatni, változott, ezért az adatok is eltérők. MTörv 12,6.11.17; 14,22; Tób 1,6; Jud 11,13: a föld és a gyümölcsfák termésének (gabona, must és olaj) ~ét a közp. szentélynek kellett adni; de pénzzel is meg lehetett váltani (MTörv 14,22-27), v. minden 3. évben a lakóhelyen a helybeli leviták és szegények javára is föl lehetett ajánlani (14,28; 26,12-15: a felajánló ima; Tób 1,7). A farizeusok a legkisebb növények terméséből is szedtek ~et (Mt 23,23;. Lk 11,42; 18,12). A Lev 27,30-30 (vö. 2Krón 31,6) az állatokra is kiterjesztette a ~et, és pénzzel megváltás esetén 20% ráadást írt elő. A Szám 18,20-32 a szérű (gabona) és a sajtó (bor, olaj) ~ét említi. Tób 1,6 mintha háromféle ~et ismerne; ezeket együtt kellett beszolgáltatni. - A felajánlás és elosztás módját illetően is eltérnek az adatok. A Szám 18,21-24 szerint a ~ teljes egészében a levitákat illette meg; a leviták azonban kötelesek voltak a ~ük ~ét a papoknak adni (18,25-32). Neh 13,10; Mal 3,8: a ~del kapcsolatos kötelezettség nem teljesítésének felrovása. MTörv 12,19: emlékeztetés a ~ kötelezettségére. Az ÚSz kora háromféle ~et ismert: a jószág ~ét, a második ~et és a harmadik v. a szegényeket megillető ~et. A ~ekből származó jövedelemnek igen jelentősnek kellett lennie. Kezelését, amennyire lehetett, Jeruzsálemben összpontosították. Előfordult, hogy a ~et a főpap kisajátította (ZsidTört 20,8,8; 20,9,2). →adó, →templomadó -

2. Az egyházi hagyományban: →egyházi tized, →pápai tized. -

3. A polg. jogban dézsma (lat. decimae): ősi adónem. - a) Rómában a Kr. e. 7. sz-tól létezett. Kr. u. 566: Baján avar kagán oly feltétellel szövetkezett a longobárdokkal a gepidák ellen, ha összes marhájuk ~ részét átengedik neki, a győzelem után megkapja a zsákmány felét s a gepidák lakta földet. A feudalizmus korában mezőgazd. és ipari termékek egyh. adója. Az Egyh. a ~et a 6. sz. óta szedte. Hazánkban a ~jog (jus decimarum) a kat. Egyházat, főként a mpp-öket illette. I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) végzései szerint „akinek az Isten évente 10-et adott, ~et adjon az Istennek”. A legnagyobb ~jogoknak egyike a pannonhalmi főapátságé, mely az egész Somogy vm-re kiterjedt, s melyet ott a nemesek is fizetni tartoztak (Szt István adománya), egyébként nemesi javaktól ~ nem járt. A plnosok kezdetben csak kiváltság alapján ~jogúak (a Szepességben és a szászoknál), de a ~ jövedelmében annyiban részesültek, amennyiben a ~ birtokosa a helybeli plnosnak annak 1/4 v. 1/8 v. legalább 1/16 részét kiadni tartozott. Hazánkban a ~ csak természetben a gabonaneműek, a bor, a bárány és a méhkas után járt, készpénzben csak szerződés v. régi gyakorlat alapján. Idővel számos ~ a kincstár birtokába jutott; ezt királyi ~nek nevezték, haszonbérbe vétele a földesurak joga volt. A ~ birtokosa is haszonbérbe adhatta ~jogát, erre a haszonbérbe vételre elsőbbsége volt első sorban a kincstárnak, második sorban a földesuraknak, s csak ha ezek jogukkal nem éltek, illethette a haszonbérbe vétel a jobbágyokat. A haszonbérleti szerződéseket törv. szabályozta. Örök időre is lehetett haszonbéri szerződést kötni. Ily szerződéssel bírta a somogyi nemesség a saját s jobbágyainak ~ét haszonbérben, amiért a pannonhalmi főapátnak 6500 Ft évi haszonbért fizetett. - I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) 1351:6. tc-e szerint a „főpapok és egyházi férfiak is, kiknek jobbágyaik vannak, előbb a ~et, aztán meg hasonlóképpen azok mindennemű terményeinek és borainak kilenced részét szedjék be”. 14. sz. egyh. és gazdaságtört. forrásunk az esp. ker-ek pléb. adólajstroma, az 1332-37: összeállított pápai tizedjegyzék. - b) A 16. sz-tól a földesúrnak és a hódoltságban a szultánnak, a hajdúvárosoknak, parasztvármegyének fizetett adó. 1848: az Egyh. a papi ~ről kárpótlás nélkül lemondott, amit  az 1848:13. tc. örök emlékezetül törvénybe iktatott, mint „a haza oltárára letett áldozatot”. A törv. áll. kárpótlást ígért: az alsóbb rendű papságnak, a családoknak, amelyek örökszerződés v. kir. adomány útján a ~ birtokában voltak. 1853: cs. nyílt parancs elrendelte, hogy amennyiben az egyh. ~ örökszerződéssel v. kir. adománnyal magánosok tulajdonává vált, a veszteségeket az orsz-os jövedelmekből meg kell téríteni. Ahol az ily ~nek valamely hányadát a plnos kapta, azért a megfelelő részt a kárpótlási összegből az illető egyh. javadalmából le kellett vonni. A kárpótlási összeget a következők szerint határozták meg: az évi jövedelem a telekadó provizorium árai szerint értékesítendő, 1/6 résznek levonása mellett a behajtási költségek címén; az évi jövedelmet a ~lajstromokból és beszolgáltatási jegyzőkv-ekből állapították meg, ily adatok hiányában az 1836-45. (tíz) évi jövedelmek átlaga adta az évi jövedelmet; ahol megváltási szerződések léteztek, ott a kárpótlást (az 1/6 résznek levonása nélkül) az említett 10 évbeli megváltási árak átlaga alapján állapították meg. Az alsóbb rendű papság ~veszteségéért a kárpótlást az egyh. jövedelmek 1802-iki összeírása alapján, mint járadékot, az orsz-os jövedelmekből fizették.  R.É.-88

Nyitra Zerdahely Lőrinc: Intézkedés, v. is mit kell tenni m. hazánkban szegény adózó népünk fölsegítésére. 1. füz. Adó. ~. Vontatás. Katonatartás. Vm-k költségei. Pest, 1834. - Népszerű nemzeti káté, az 1848-diki ogy-en tárgyalt főbb pontok felvilágosítására. Pápa, 1848. - Hegedűs József: A pannonhegyi papi ~ Somogyban; tört., jogi, és peres szempontból nézve 1854-ben. Nagykanizsa, 1854. - M. Sion 1865. (Nagy Imre: Egyh. ~ zálogbaadására vonatkozó okmány a 16. sz-ból) - Vegyes szolgálmány és úrbéri ~ kárpótlása Erdélyben. Kolozsvár, 1869. - Pallas XVI:223. - SzBRT 1905. III. (Rezner Tibold: ~ és vámjövedelem); IV. (A főapátság ~- és vámjövedelme) - M. Gazdaságtört. Szle 1905. (Adatok a ~ tört-éhez) - BL:1831.