Magyar Katolikus Lexikon > B > Bacon


Bacon, Francis, Verulami (St. Alban, Anglia, 1561. jan. 29.-Gorhambury, 1626. ápr. 9.): jogász, filozófus. - 1617: főpecsétőr és lordkancellár, 1618: St. Alban br-ja. 1621: a parlament megvesztegetéssel vádolta, pénzbüntetésre ítélték, s kizárták a parlamentből és az udvarból. A kir. a büntetését elengedte, de ~ nem tért vissza a lordok házába, hanem csak a tud-nak élt. - ~t egyrészt lekötötte még gondolkodásában a kk. lényegkutatás, uakkor az induktív módszer bevezetésével már a modern idők szellemét hirdette. Ismerte id. kortársa, W. Gilbert De magnete c. termtud-os művét, de új módszerét még nem értette meg. Átfogó, propagandisztikus erővel szállt síkra a tapasztalat minden ter-en való alkalmazásáért - beleértve a normatív tud-okét is -, de még nem ismerte föl a mat-nak az új tapasztalati megfigyelésen alapuló módszerrel kapcsolatos jelentőségét. Így a technikai újdonságok fölfedezésére irányuló törekvései során tisztán elméleti megfontolásokból indult ki, és célját tisztán a lényegi formák megállapításával és kombinációjával kívánta elérni. Munkássága során az igazság tiszta keresése olykor erősen csak a hasznosság rovására valósulhatott meg. Ezért próbálkozott azzal, hogy a tapasztalati megfigyelés és az induktív bizonyítás metafiz. alapjait föltárja. ~ szerint a mikro- és makrokozmosz legkényesebb kérdéseinek vizsgálatát, melyek meddő eszmefuttatásnak bizonyulnak, mellőzni kell. A vallási kérdéseket meglehetősen közömbösen kezelte, bár meg volt győződve arról, hogy a teljes műveltség a hithez, míg a félműveltség hitetlenséghez vezet. Nagy hatással volt az utókorra, egyrészt azzal, hogy hangsúlyozta a sokoldalú tapasztalati megismerés fontosságát, másrészt azzal, hogy az eljövendő technikai kor vízióját tárta föl. - Hatott a 17. sz. m. prot. művelődésre, ford. Kazinczy Ferenc is. B.P.

Sándor Pál: A két Bacon. Bp., 1941. - VIL I:619. - LThK I:1182. (s.v. Baco)

Bacon, Rogerius, OFM (Ilchester v. Glouchester, Anglia, 1220 k.-1292 u.): nyelvész, természettudós, filozófus. - A párizsi egy-en tanult. Nagy Szt Albert kortársa volt. 1245 e. mint magister artium Arisztotelészt kommentálta, s közben teol-t tanult. 1247 k. Oxfordba ment, ahol Robert →Grosseteste irányításával nyelv- és termtud-nyal foglalkozott. 1251 k. ismét Párizsban volt (Aquinói Szt Tamással és Szt Bonaventurával együtt), 1257 k. belépett a r-be, majd Oxfordban tanított. Újszerű gondolatai miatt eltiltották a tanítástól. IV. Kelemen 1266: fölszólította, hogy küldje meg neki művét. ~ ekkor írta Opus Maius, Opus Minus, Opus Tertius c. műveit. Asztrológiával gyanusították, ezért 1277 u. rendi felügyelet alá helyezték. 1292: még egyszer összefoglalta téziseit Compendium studii Theologiae c-mel. További sorsáról a források hallgatnak. - Kutatta és rendszerezte a tévedések lélektani okait. Fontosnak tartotta a kísérletezést és a műszerek használatát, fölismerte az energia átváltozási lehetőségeit. Gyújtótükröket szerkesztett, s megtalálta a távcsőkészítés elvét. Föltételezte a fény hullám természetét, feltalálta a lőport és a nehéz ágyút. Nagyszerű térképeket rajzolt, s arra buzdított, hogy egy nagy tudós társaság mérje föl a gömb alakú földet. Földrajzi gondolatai Kolumbuszra is hatottak. A geocentrikus közgondolkodással szemben reálisabbnak tartotta a heliocentrikus mindenség létét. Az összehasonlító nyelvtud., a nyelvfil. és a szövegkritika megalapítója. Eszménye a teol-nak szolgáló tudós/tudomány volt. Arisztoteleszi gondolkodónak vallotta magát, a teremtett dolgok kontingenciáját anyagi természtükből vezette le. Vallotta az illuminácó tant, a természetes és misztikus tapasztalás útjait, s a hármas kinyilatkoztatást, mely a természetben, az ősidőkben és a kegyelem rendjében hangzik az ember felé. A tisztán formális logikát gőgnek tartotta. A doctor mirabilis ('csodálatos tudós') címmel illették. B.P.

Sándor Pál: A két Bacon. Bp., 1941. - Kecskés 1943:281. - KL I:138. - LThK VIII:1358.