Magyar Katolikus Lexikon > M > materializmus


materializmus (a lat. materia, 'anyag' szóból): bölcseleti irányzat, amely a valóság nem-anyagi formáit (mint a tudat, a szellem, az értelem) az anyagi létre vezeti vissza. - A bölcselkedés kezdeteit jelentő jón természetfilozófia már Arisztotelész szerint is ~t képviselt, amellyel Anaxagórasz, Szókratész, Platón idealizmusa állt szemben. A ~ további fő képviselői az ókorban az atomisták (Leukipposz, Démokritosz), akik szerint „semmi sem létezik, csak az atomok és az üres tér, minden más a képzelet szülötte”, majd Epikurosz és isk-ja. A rómaiaknál Lucretius Carus már szinte vallásellenes megváltástanná fejlesztette a ~t: atomokból álló lelkünk elpusztul a halálban, ezzel kell számolnunk, szorongás nélkül kell szembenéznünk a halállal. A →sztoikus bölcselet is ~nak tekinthető: Zenón pl. állított ugyan bizonyos dualizmust (cselekvő és szenvedő elv), ez azonban a test körén belül maradt; más sztoikusok számoltak ugyan a lélekkel és istenekkel, valamint erényekkel, tudattal, de ezeket is testieknek tekintették. A „testi” nem ugyanazt jelentette náluk, mint az atomistáknál: a mindent átfogó, irányító Logosz uralma alatt áll; így ~uk egyfajta →panteizmus is, amint ez gyakran előfordult a materialista rendszerekben. - A kk. a kinyilatkoztatás teizmusa és a klasszikus gör. bölcs. hatása alatt állt, ezért a ~ egyszerűen nem fordult elő körében. Csak a modern termtud-ok előretörése korában jelentkezett ismét. A 17. sz: Gassendi és Boyle felújították az atomista-epikureista tanítást, de a kor uralkodó irányzata még Descartes-é, aki kiélezte a gondolkodó és a kiterjedt dolgok (res cogitans és res extensa) ellentétét. Sajátos módon mégis hozzájárult a ~ fejlődéséhez, épp ezzel az éles szembeállítással, másrészt azzal, hogy az állatokat afféle automatáknak tekintette. Ezen a vonalon haladt tovább a mechanikus világkép, Hobbes-nál pl. a bölcs. már nem más, mint a testek mechanikus mozgásának magyarázata. Hartley, Hume mechanisztikus világképet épített, Wolff, aki orvos volt, az emberre is kiterjesztette ennek érvényét, a tudatot úgy tekintette, mint az agyban zajló folyamatok vetületét. Ezt az antropológiai ~t aztán a fr. Lamettrie, Holbach fejlesztették tovább. A 19. sz: előbb idealisztikus bölcs-ek jelentkeztek, majd újra előretört a ~ a fiz., a lélektan, végül az élettan (mint „egzakt tudományok”) ugrásszerű fejlődése nyomán. Darwin fejlődés-elmélete a ~ számos képviselőjének (pl. Haeckel) eszmei bázisa lett. Ez a vulgár~ időszaka, amelyet Moleschott és Büchner képvisel. A ~ a tört-tud-ban is jelentkezett, így a hegeliánusok balszárnyához tartozó Strauss, valamint Lange munkáiban. Feuerbach sajátos materialista misztikát és ateista vallást formált a ~ból. K. Marx ~ának egyik jelzője: történelmi, ami azt fejezi ki, hogy a tudati tényezőket (tud., műv., vallás mint „fölépítmény”) a társad-gazd. viszonyok („alépítmény”) és ennek szükségszerű törv-ei szabják meg; a másik: dialektikus, tehát az anyag és a tört. mozgását ellentétek harcának látja. Marx elgondolásait főleg Engels terjesztette ki a term. egészére. Elgondolásaikat Lenin és a létező szocializmus orsz-ainak gondolkodói alkalmazták az itteni viszonyokra és tették meg a komm. párt ideológiájává. Cs.I.

Bergson, Henri: Matiére et mémoire. Paris, 1921. - Bochenski, J. M. OP: Der sowjetrussische dialektische Materialismus. München, 1957. - Wetter, G. A.: Der dialektische Materialismus. Wien-Freiburg/B., 1960. - Garaudy, R.: Marx. Paris, 1964. - Hanák Tibor: Az elmaradt reneszánsz. Bern, 1979.