céh (lat. ceha, confraternitas, contubernium; ném. Zunft, Zech, Innung): a rendszerint egy településen lakó és uazon v. hasonló mesterséget űző, termelő v. szolgáltató kézműves iparosok gazdasági érdekvédelmi tömörülése. Eredete máig sem teljesen tisztázott, mert a róm. birod-ban, majd Bizáncban is működtek ~szerű kézműves szervezetek, de nem mutatható ki kapcsolatuk a 11-12. sz. fordulóján megjelenő Ny-eu. ~testületekkel. Azok ui. központi áll. irányítás alatt álltak és dolgoztak, ezeket a népvándorlás utáni városfejlődés során a mezőgazd. és az ipar között kialakult munkamegosztás diktálta ösztönös piaci érdekvédelem hívta életre, fokozatosan és szükség szerint. Eredetük összemosódik a kk. vallásos egyesületekkel (→confraternitas), mert a kézműves ~ek gazd. érdekvédelmük mellett uazokat az egyh. jellegű és emberbaráti föladatokat is ellátták, amelyeket a vallásos egyes-ek: védősztjük tiszt-ére oltárt alapítottak (→céhvédőszent, →céholtár), azt gondozták, gyertyával látták el, előírt ünnepeken misét mondattak és azokon testületileg résztvettek (→céhmise), a körmeneteken fölvonultak, tagjaikat eltemették, a temetésen és a →rekviemen mindnyájan megjelentek, az özv-ekről, árvákról, betegekről intézményesen gondoskodtak és tagjaik valláserkölcsi életére szigorúan felügyeltek. - Mo-on a 13. sz. első nyomok után a 14. sz: tűnnek föl, először a Ny-ról betelepült szászok és olaszok körében, Erdélyben és a Szepességben és minden olyan nagyobb városban, ahová ezek a jövevények (→hospes) letelepedtek. A 15. sz. hazai ~szabályzatok szerint elnevezésük akkor még bizonytalan: a szervezetet egyszerre nevezték szakmája szerint kézműves ~nek (ceha), v. védősztje után vallásos társulatnak (confraternitas). A 15. sz: pl. Sopronban párhuzamosan működtek világi (kézműves) és egyh. (papi) ~ek. - A ~ek már a 15. sz. vége felé sok helyen elmagyarosodtak az orsz-ban, elsősorban a m. lakosságú városokban (Pesten, Esztergomban, részben Kassán, Kolozsváron), de bizonyos fokig Bártfán és Eperjesen is. A hazai ~rendszer a 16-17. sz: bontakozott ki teljesen, mert ekkorra már minden megfelelő piaci körzetű településen szakmailag elkülönült ~ek működtek. E fejlődést derékba törte a török hódítás. A ~rendszer folyamatossága csak Erdélyben, a Felvidéken és Ny-Mo-on maradt meg, a hódoltsági ter-en csak elvétve. - A 17. sz: m. nevezetesség különösen a Dunántúlon a végvári ~. Elsősorban a végvári katonaság hadfelszerelési cikkeit állították elő, főképp a vas- és bőripari szakmákat egyesítették, de a ~es iparosok egyidejűleg a várőrség tagjai is voltak, katonai fegyelem alatt álltak és ~szabályzataikat a várkapitányok hagyták jóvá. - A 17-18. sz. fordulóján, Mo. török alóli fölszabadításakor, amikor Ny-Eu-ban a ~rendszer már elveszítette gazd. és társad. jelentőségét, a m. ~rendszer, amely amúgy is később indult és kb. 200 é. lemaradásban volt, újjászerveződött, mert a városi polg. fejlődésnek, a keresk. tőke megfelelő fölhalmozódásának lehetőségei hiányoztak. Így a m. ~rendszer a már korszerűtlen kézművesiparnak a mezővárosokra és falvakra való kiterebélyesedésével a 19. sz. elején még bizonyos utóvirágzást mutat. A Habsburg monarchia tudatos gazdpol-jának részeként működött, uakkor a falusi és mezővárosi ~ek óriási száma - Mo-on több mint 4000 ~szervezet volt, több mint 200 szakmában - a m. ~rendszernek bizonyos különleges jelleget adott: elnépiesedett, kk. eredetű szervezeti és szokásformái széles körben éreztették hatásukat. Bizonyos egyh. eredetű ~szokások (pl. a fölszabadított inas "keresztelője" legényavatáskor) szinte népszokásnak tekinthetők. - A hazai ~ek szervezete ált. elég egységes képet mutat. A ~ élén a teljes jogú mesterek által és közül évente megválasztott ~mester állt; néhol fő- és alcéhmestert is választottak. A ~mester képviselte a ~et, őrizte a ~ ládáját (privilégiumát) és pecsétjét, és kisebb ügyekben büntető bíráskodási joga is volt. A ~gyűlésen választották meg az atyamestert is, aki a ~ keretében működő - bizonyos önállósággal rendelkező →legénytársaság felügy-je volt, valamint segítőtársait: a bejárómestereket és a mívlátómestereket, akik a termékek minőségére vigyáztak. A szolgáló mester mindig a legfiatalabb mester volt, ő látta el a testület működésével kapcsolatos apróbb és terhesebb föladatokat. Később külön nótáriust is tartottak; a hatósági fölügyeletet a városi tanács v. a földesúr által kinev. ~biztos v. ~komisszárius gyakorolta. A ~es élet az inasszegődtetéssel kezdődött, majd az ún. apródesztendők leszolgálása után az inast fölszabadították. Ezután rendszerint legényavatás következett, és ezzel a legény tagja lett a legénytársaságnak. - A kötelező többéves legényvándorlás után készíthette el a legény mesterremekét. Ha azt elfogadták, az ún. mesterasztal megadásával vált a ~ teljes jogú tagjává. Ezt a 18-19. sz: egyre nehezebb volt elérni a mesterek önző, szűk látókörű, irigy bezárkózása miatt, akik a ~tagság kötött számához ragaszkodva mindent elkövettek, hogy anyagi érdekeiket és kényelmüket új tagok fölvétele ne veszélyeztesse. - Már a reformkorban támadták a gazd. előrelépést, a szabad vállalkozást akadályozó, megcsontosodott ~rendszert, amit 1848: a polg. forr. fel is számolt volna, de a szabharc leveretése utáni megmerevedett állapotok miatt erre csak 24 év múlva került sor. A ~ jogainak korlátozása 1851. II: ideigl. utasításokkal kezdődött. 1859. XII: nyílt parancs tette kötelezővé a ~ek iparos társulatokká való átalakulását az iparszabadság elve alapján. Az ogy. 1872. III: megszavazta a teljes iparszabadságot, és ezzel megtörtént a több mint 500 é. át fennálló ~rendszer fölszámolása -

A ~ek kk. keletkezésük idejében és még ezután is jó ideig betöltötték a piackörzet szervezését, ellátását, de a fejlődő árutermelési viszonyokkal már nem tudtak lépést tartani és a gazd. fejlődés kerékkötői lettek. Uakkor az eredetileg kézművesek által készített, városi tanácsok által jóváhagyott szabályzatok helyébe a földesúri, majd a közp. hatalom, a kir. által megállapított szabadalomlevelek léptek. Ezek a 18. sz-tól kezdve szinte teljesen egyformává tették a ~et, amelyeket az iparigazgatás tárgyainak tekintve az államhatalom közp. ellenőrzése alá vont. Így a Habsburg monarchiában a ~rendszer itt-ott még a németesítés, de főképpen az ellenreformáció egyik hathatós eszközévé lett, mert kihasználva a ~ek kk. eredetű vallási és emberbaráti hagyományait, szigorú kat. vallási előírásokhoz kötötték a ~tagságot. Ez ellen a prot. mesterek évsz-os harcot vívtak; csak II. József uralkodása nyomán érezhető a ~en belül a lassan érvényesülő vallási türelem. - A ~ek jelentős erkölcsi értékekkel és számos előremutató, haladó intézmény alapjainak lerakásával gazdagították a társad-at. A ~ek voltak a feudalizmusban azok a kivételes polg. testületek, amelyek demokratikus formák között maguk választották elöljáróikat; a nyitott →céhláda előtt megtartott gyűléseken bizonyos parlamentáris magatartásformákat követeltek meg. Városvédő, honvédelmi kötelezettséget teljesítettek, ők szervezték meg a tűzoltást, így a későbbi tűzoltó-egyes-ek elődei. Tagdíjaikból a beteg mestereket, családtagjaikat és legényeiket támogatták, halottaik temetéséről gondoskodtak, ezért a kölcsönös társad-biztosítás és a temetkezési egyletek előfutárai. A legényvándorlások bevezetésével a műszaki tapasztalatcsere és a nemzetk. művelődési kapcsolatok első megszervezői és ápolói voltak. A vándorkv. a mai útlevél, a vándorlegények elszállásolására fenntartott Herberg a mai munkásszálló, a vándorlegények munkába állítása a szervezett munkaközvetítés, a továbbinduló vándorlegények anyagi támogatása a munkanélküli segély őse. Az inasok és legények szakmai képzésével, a mesterremek megkövetelésével és az ún. látómesterek tevékenységével a ~ek tagjai által készített termékek minőségét szavatolták, ill. ellenőrizték. N.P.

Seyler, G. A.: Berufswappen. Nürnberg, 1898. - Grenser, A.: Zunft-Wappen und Handwerker-Insignien. Frankfurt am Main, 1889. - Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek tört. Mo-on. Bp., 1913. - Szücs Jenő: Városok és kézművesség a 15. sz. Mo-on. Uo., 1955. - Bácskai Vera: M. mezővárosok a 15. sz-ban. Uo., 1965. - Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686-1848). Uo., 1967. - Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Kovách Géza-Binder Pál: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981.