Magyar Katolikus Lexikon > K > Krisztus-szimbólumok


Krisztus-szimbólumok: Krisztusra, istenségére és jelenlétére emlékeztető tárgyak, jelek. - Tartalmuk a Szentírásra, az →egyházatyákra megy vissza, de idővel a népi hagyomány is gazdagította. A vallásos ember istenszeretete ugyanis fölismeri a láthatókban a láthatatlant (vö. Róm 1,20), a tárgyi világ a természetfölöttire, elsősorban Jézus Krisztusra, az ő szenvedéseire és az Istenanyára emlékezteti. - Főbb ~: 1. Elvont jelek: →betűszimbolika, →A és Ω, →kereszt, →kör (istensége), →négyzet (embersége), →Krisztus-monogram. - 2. Számok: 2 (2 természete), 5 (sebei). - 3. Színek: →fehér (igazság, bűntelenség, bölcsesség), piros (szeretet, szenvedés, vö. Én 5,10). - 4. Egyéb ~: →pásztor, bölcs, földműves, gyógyszerész, orvos, tanító; →búza, →kalász, →szőlő, →dió, →alma, →krisztustövis, →krisztusakác, →liliom (tövisek között: Én 2,16), →margaréta (vö. Mt 13,45-46) →szegfű (a fehér szegfű istenségének és ártatlanságának szimbóluma; a piros szegfű a szegek jelképe, melyek virággá változtak Krisztus vérétől, amikor átverték kezeit és lábait); →bárány, →delfin, →hal, →kígyó, →oroszlán, →páva, →pelikán, →sas, →szarvas; →egyszarvú, →főnix, →griff (az állatjelképek sajátos gyűjt-e a →Physiologus); →csillag, →Nap, →hegy, →forrás, →gyémánt, →könyv, →karácsonyfa, →karácsonyi asztal, →húsvéti bárány, →húsvéti gyertya, →fény, →mécses, →lámpa, →kenyér, →kovász, →kő, →szegletkő, →szikla, →templom, →gyertya, →kehely, →miseruha, →szerzetesi ruha (Krisztust ölti magára a pap és a szerz.), →oltár, →ostya, →örökmécs, →tömjén, →tűz, →híd, →oszlop, →út, üres trónus (→hétoimaszia), széttört lánc/lakat és kulcsok (győzelme a halál fölött); allegóriák: →misztikus malom, →szőlőprés. V.J.

Lipffert 1976:118. - Sachs 1980:85.