Magyar Katolikus Lexikon > K > kehely


kehely (gör. poterion, szküphosz, lat. calix): tág értelemben talpból (pes), kupából (cuppa) és a kettőt összefogó →nodusból álló ivópohár; szoros értelemben liturgikus edény, mely a szentisében a felajánlott bort és Krisztus Vérét tartalmazza. - 1. A Szentírásban a nomád a →tömlőjéből ivott (Bír 4,19), a földműves (2Sám 12,3; Zsolt 23,5), mint az előkelő ember (Ter 40,1: a fáraó, sőt maga Jahve is: Jer 51,7), a kóst használta, mely először cserépből, később kőből v. fémből készült (aranyból: 1Kir 10,21; 2Krón 9,20; Jer 51,7; Jel 17,4), a hellén korban pedig üvegből is; lótuszvirágra, liliomra emlékeztető formája volt (vö. 1Kir 7,26; 2Krón 4,5). Ezd 1,10: a kultuszban használt kefornak talán fedele is volt, és aranyból készült. Egyiptomban (Ter 44,2.5), Babilóniában és Asszíriában jósláshoz is felhasználták a poharat; az olajba öntött víz (v. fordítva, a vízbe öntött olaj) mutatta formákat figyelték meg, ebből próbálták kiolvasni az istenek akaratát; Izr-ben a jóslásnak ez a formája nem honosodott meg (→jóslat). - Az ÚSz-ben is szerepel (Mt 10,42; Mk 9,41), elsősorban az edények aggályos tisztántartásával (→mosakodás) kapcsolatban (Mt 23,25; Mk 7,4). Temetés után vigaszpoharat ürítettek a halotti toron (Jer 16,7;. 35,5), a hálaáldozathoz az üdvösség ~e tartozott hozzá (Zsolt 116,13). Az a szokás, hogy maga a családfő töltötte meg a hozzátartozók poharát, a ~ képes értelmű használatához vezetett. Így a ~ tartalma a kinek-kinek osztályrészül jutó sors (11,7; 16,5; Mt 20,22; 26,39; Jn 18,11: a szenvedés ~e). Jahve haragjának ~e, serlege talán mitológiai elképzelésekre vezethető vissza; ennek fenékig kiürítése minden baj, nyomorúság, veszedelem elszenvedésével egyértelmű (Zsolt 75,9; Iz 51,17-23; Jer 25,15.17.28; 49,12; Siral 4,21; Ez 23,31; Hab 2,16). Jel 17,4 (vö. Jer 51,7): a nagy kéjnő (Bábel) undoksággal teli aranyserleget tart a kezében; vö. Jel 14,8-10; 16,19; 18,6. Az Úr (Lk 22,17; Mk 14,23) v. az áldás ~e (1Kor 10,16) közösséget jelent. -

2. A ~ kupáját a 9. sz-ig fából, üvegből, szaruból, kőből, fémből készítették. 811: a tiburi zsinat megtiltotta a nem-nemesfém ~ használatát, ettől kezdve lehetőleg színaranyból v. más fémből készült, de a kupáját aranyozták (főként belül). A híres →Tasziló-kehely (780 k.) aranyozott rézből készült. A mai előírás szerint legalább a ~ kupájának aranyból v. ezüstből kell lennie, belső felületét mindenképp aranyozni kell. A 19. sz: jelentek meg a sorozatban gyártott ~ek (addig egyedi ötvösmunkák voltak). - A szentmisében az ősegyház több fajtáját is használta: a felajánló ~be (calix offertorius v. scyphus) gyűjtötték össze a hívektől a miséhez hozott bort; a nagyobb ~be (Calix maior) a felajánlási ~ből öntötték és konszekrálták a hívek áldoztatásához szükséges bort, s belőle osztották szét a kiszolgáltató ~be (Calix ministerialis), a két szín alatti áldozáskor ezt adták a híveknek, akik két fülénél kézbe tudták fogni; a calix minor, a 'kisebb ~' volt a mai mise~ megfelelője, tartozéka a →paténa. - Amikor a →keresztelés szertartásához még hozzátartozott a mézes tejjel való megitatás, ehhez külön ~et, a calix baptismalist használtak. Külön ~ volt a calix viaticus, az 'utazó~', az útonlévő pp-ök és papok mise~e. - A 9. sz-tól pp-ök és papok ravatalára helyezték a misében egyébként nem használt ravatal~et. - Az új ~ megszentelése a pp. feladata. A II. vat. zsin. előtt szentmisében a konszekrálás után csak diákonus, pap és pp. vehette kézbe. -

3. A ker. ikgr-ban. A Ny-i egyh-ban a 12. sz-ig félgömb v. tojás kupaforma élt, a román ~művészet a széles szájú, tálszerű kupát kedvelte. A gótikában megjelent a tölcsérforma. A kk-ban a ~ törzse egyre elnyúltabb, s a nodus gazdagon díszített lett. A barokk korban visszatért az ivópohár kupaforma. A legújabb időkben a román és gótikus ~formákat ismétlik. - A kk. jelképrendszerben a ~ Krisztust v. az ő sírját jelentette, ill. az Egyh-at, mely ~ben fogja fel a keresztrefeszített Krisztus oldalsebéből kifolyó vért. Díszítésére épp ezért kezdettől fogva gondot fordítottak. Kezdetben ornamentális, a kk-ban alakos díszítéssel ékesítették. A kupa külső felületét és a talpat drágakövekkel díszítették. A kupa külső felületén és a ~ talpán ornamentális, a kk-ban alakos díszítést, drágaköves berakást alkalmaztak. A kora kk. sajátossága, hogy a ~t építészetileg mint az élet forrását v. Krisztus sírját formázta meg. A szt vér tiszteletéből fakadóan került a ~re a Golgota v. Isten Bárányának a képe. A román és a gót műv-ben, főleg a ~ talpán, képciklusok jelentek meg. A barokk rendkívül gazdagon díszítette a talpát és törzsét, s a kupát külön „kosárba” foglalta. - A ~ Iz 51,17 alapján Isten haragjának jelképe, csak miután Krisztus elfogadta a szenvedés ~ét, és megalapította az Euch-t, vált a ~ a kegyelem, a hit és a bűnbocsánat jelképévé. Így valahányszor képen megjelenik, Melkizedek, az Egyház, a szeretet és a hit megszemélyesítője kezében, ill. az Isten Báránya lábánál, mindig euch. jelentése van, azaz az utolsó vacsorára és Krisztus megfeszítésére utal. Szt Hugó karth. apátnak misézés közben a ~ fölött jelent meg a Gyermek Jézus. - Attrib.: Szt Alto (~ fölött a Gyermek Jézus), Páduai Szt Antal (~ és ostya), Nursiai Szt Benedek (a mérgezett bort tartalmazó serleg áldására eltörött), Clairvaux-i Szt Bernát (~ és ostya), Szt Bonaventura, Szt Borbála (~ és ostya; ~ egy toronnyal), Szt Elegy, Szt Eleutherosz, Szt Hermann József, Karthauzi Szt Hugó, Szt János evang. (~ kígyóval: Jánost mérgezett itallal akarták megölni, de ő keresztet vetett a ~re, azaz megáldotta, erre a kígyó kimászott a ~ből), Facundói Szt János (mint novíc. az ebédlőben dolgozott, s egy kis hordóból 1 éven át szolgálta föl a megszaporodott bort), Szt Konrád (a ~ben pók, amelyet kiivott a ~ben lévő a Szt vérrel együtt, hogy utóbbiból egy csöpp se vesszen kárba), Bertran Szt Lajos, Meinrád remete (szentmise közben ölték meg), Xanteni Szt Norbert (Antwerpenben az eretnekek elégették a szentostyát, de Norbert beszédének hatására megkeresték a hamvait, s épen találták, mire Norbert visszavitte a tp-ba), Szt I. Orbán p., Szt Ottilia (~ fölötte 2 szemmel), Baylon Szt Paszkál, Szt I. Pius p., Szt Tamás ap. (~ és papi ruha), Aquinói Szt Tamás, Szt Teleszforosz p., Szt Zozimosz (Egyiptomi Máriát ő áldoztatta meg utoljára és temette el). →burza, →korporálé, →palla, →purificatorium, →vélum -

4. A hagyomány szerint egészen különleges ~ a →grál. Az 1200 k. Robert de Boron által költeményben megörökített legenda szerint a keresztjéről levett Krisztus vérét Arimateai József abba a ~be gyűjtötte össze, amelyben Jézus az utolsó vacsorán a bort átváltoztatta. Később Arimateai József a szt edénnyel Angliába ment, s halála után a ~ szolgálata örökségképpen arra a családra szállt, amelyhez Parsifal is tartozott. **

KL III:11. - LThK VI:104. - Kirschbaum II:496. - Radocsay 1967:106. -Sachs 1980:209. - Onasch 1981:191. - BL:940.