Magyar Katolikus Lexikon > N > nodus


nodus (lat. 'csomó, gomb'), szárgomb: a liturgikus edények (cibórium, kehely, monstrancia, ereklyetartó) szárának kidudorodó, jól megfogható része. - A román és gótikus ~ almaidomú. A késő gótikában hatoldalú, kiemelkedő, gazdagon díszített részei a rotulusok. A reneszánsz ~ Itáliában tojásdad v. körteidomú volt, É-on megőrizte régi alakját, csak díszítőelemei változtak. A barokk kehely lapított alma alakú ~a fokozatosan tagolódva megnyúlt, és háromoldalú v. körteszerű vázaformát vett, mely a rokokóban aszimmetrikussá vált és többnyire egybeforrt a szárral. A klasszicizmus ~a antik urnára v. vázára emlékeztet. **

ML IV:406.