Magyar Katolikus Lexikon > T > templom


templom (lat. templum): szent épület, amelyben papság áldozati liturgiát végez, s ahová a hívők istentiszteleti szándékkal járnak.

I. Az ÓSz idejében. 1. Jahve lakóhelye: →jeruzsálemi templom. - 2. Jahve-~ok Jeruzsálemen kívül: a) Az aradi ~. Arad kánaánita város volt Beersebától 30 km-re K-re. A Kr. e. 4. évezred végétől 2700-ig, majd 1200-tól a Kr. u. 7. sz-ig lakott hely. Salamon erőddé építette ki (Szám 21,1; 33,40; Bír 1,16). Jahve-~át Jozija kir. (ur. Kr. e. 640-609) használhatatlanná tette azért, hogy csak Jeruzsálemben legyen ~. Fölfedezése és föltárása 1963: a régészet meglepetései közé tartozik; 2008-ig ez az egyetlen régészetileg vizsgálható Jahve-~: A Ny-i falhoz csatlakozó ÉNy-i sarokban helyezkedik el a szentély, mely Salamon korából való (Kr. e. 10. sz.), s Ny-ról K felé (→keletelés) 3 helyiségből állt: a kicsi, nagyjából négyzet alapterületű legszentebb szentély (3 lépcsőn érhető el; 3 jól megmunkált →kőoszloppal, melyek közül az egyiket vörösre festették; a bejáratnál 2 →illatáldozati oltár); előtte széles (2,65 x 9 m) szentély (később 1,5 m-rel kiszélesítették az átmenetnél), melyben egy kőpad szolgált a felajánlott illatszer tárolására; végül a szintén hosszan elnyúló előtér, mely vsz. fedetlen volt. - A szentélybe vezető bejárat 2 oldalán 2 oszlop állhatott (vö. 2Krón 3,17). Előtte K-re udvar, melyet az előtértől alacsony kerítés különített el; itt állt a faragatlan kövekből épített →égőáldozati oltár (a tetején kőlap látható vájatokkal; hamumaradványok; kimutatható, hogy megnagyobbították; a Kr. e. 8. sz: használaton kívül helyezték, talán a →Hiszkija által szorgalmazott vallási megújulás jegyében) és egy kőlapokból készült ovális medence (mosakodásra?). Az udvart oldalt kamrák és raktárhelyiségek tagolták. A VI. réteghez egy-egy fal tartozik, ez keresztben átvezet az épületen és így használhatatlanná tette; építése →Jozija reformjával függhet össze. Az erőd lerombolása után (Nebukadnezár?) a ~ környéke nyitott udvar képét nyújthatta, épület nélkül. Ismeretes egy →osztrakon, melyből kimutatható a Meremot (vö. pl. Neh 10,6) és a Pasur név (vö. pl. Ezd 2,38); ez jahvista papi család működésére utal. - Ennek, a kirság korából való Jahve-~nak a felfedezése hozzásegít, hogy más megvilágításba kerüljön az ósz-i kultusz tört-e. -

b) A →Gerizim hegyének ~a: →szamaritánusok. -

c) Az →elephantinei papiruszok tanúsága szerint amikor a perzsa →Kambüszész Kr. e. 525: betört Egyiptomba, Elephantinében már volt egy Jahve-~, melyet a hódítók (más egyiptomi ~októl eltérően) megkíméltek. A zsidó állatáldozat miatt a kos-istenség (Hnum) papjai Kr. e. 410 k. lerombolták és kirabolták, de Bagoasz jeruzsálemi helytartó engedélyével, akihez a kolónia fordult, újra felépítették. Amikor Kr. e. 400 k. az elephantinei zsidó közösség szétszéledt, a ~ eltűnt, régészetileg nem lehet biztosan helyhez kötni. A papiruszok 5 erős kaput, kőoszlopokat, cédrusfából készült tetőt, fatáblás borítást, oltárt, arany- és ezüstedényeket említenek. -

d) Leontopoliszi ~. Kr. e. 160 k. IV. Oniász pap az Iz 19,18-ra hivatkozva VI. Ptolemaiosz segítségével szakadár Jahve-~ot létesített a Nílus-deltában, egy zsidó szórványon belül (vsz. Tell-el-Jehudijében, kb. 25 km-re Kairótól É-ra, →Héliopolisz körzetében) a jeruzsálemi ~ mintájára, szerényebb kivitelben, egy elhagyott egyiptomi ~ átalakításával. Ezt a hivatalos zsidóság nem ismerte el, de különösebben nem is harcolt ellene, s mindaddig fennmaradt, míg Vespasianus a zsidó felkelés (Kr. u. 72-73) büntetéseként meg nem szüntette (ZsidHáb 7,409-436), amiért a menekült zelóták oda is magukkal vitték a zavargást. Az irod. források és a régészeti leletek alapján nem lehet egyértelműen rekonstruálni. Minthogy a kultikus szokások hasonlók voltak a leontopoliszi ~ban és Kumránban, S. H. Steckoll arra a következtetésre jutott, hogy a 2 közösség kapcsolatban állt egymással; a papság állítólag Egyiptomból költözött Kumránba és a kumráni „káptalanterem” ~ jellegű volt. -

II. Az ókori görögöknél tágabb értelemben temenosz: a profán környéktől határvonallal és határkövekkel elválasztott, istenségnek szentelt terület; szoros értelemben naosz: a szent kerületben álló szentély, mely nem a nép, hanem az istenségnek szánt ajándékok, fogadalmi adományok befogadására szolgált. - A Kr. e. 10-8. sz. olümpiai Héra-~, a Heraeum beosztása és építésmódja arra vall, hogy a gör. ~ ősmintája a mükénei megaron, a homlokzati oldalán oszlopos előcsarnokból nyíló terem. A Heraeum átmenet a fából és vályogból fölépített mükénei fejed. ház és a kőből épült ~ között. A továbblépést az építáanyagban a mészkő, majd márvány, a lapos tető helyett a nyeregtető jelentette. Utóbbival és az oromfal alkalmazásával szebbé tették a ~ homlokzatát, és a ~ legfőbb díszéül oszlopsorral (perisztasisz) vették körül a cellát. - A ~okat az állam, ritkábban magánemberek építették emelkedettebb, szabadon álló térségen v. a város fölött uralkodó akropoliszon a profán épületektől elkülönített, szt kerületben, sokszor magányos hegytetőkön, távol a halandók lakásaitól. Szabad térség vette körül, és a minden oldalról áttekinthető épület szépsége zavartalanul érvényesülhetett. A városban épült ~okat az emberek lakásaitól peribolosz (gör.) különítette el, v. teraszra épültek. A periboloszon belül csak papok lakásául szolgáló épületek, v. Asclepius szentélyeiben (pl. Epidarius) a betegek befogadására szolgáló épületek kaptak helyet. -

1. A görög ~ szerkezete. a) Az alapépítményt terméskövekből építették, magasabbra a többi épületnél. Az alap márvány v. mészkőlapokkal burkolt felső szintjéhez (sztülobatész) általában mind a négy oldalon 3-6 fokos lépcső vitt föl. A lépcsők csak kisebb ~oknál voltak járásra alkalmasak, a nagyobbaknál a bejárat oldalán külön kisebb lépcsőfokok beékelése v. bevágása vált szükségessé, néha lejtős följáróval pótolták a lépcsőzetet (olümpiai Zeusz-, epidaurusi Asclepius-~). -

b) A ~ház (naosz, székosz, domosz, oikosz) a sztülobatészon áll, fő része a téglalap alaprajzú főhajó (naosz, lat. cella), három oldalán zárt, ablaktalan fallal határolva, K-i falában széles ajtónyílással. A cellában az istenség szobra talapzaton a hátsó (Ny-i) fal előtt a belépővel szembe nézett, sokszor korláttal volt körülvéve. A legrégibb istenszobrok fából v. agyagból, később rendesen bronzból v. márványból készültek. A szobor előtt oltár állt a vér nélküli áldozatok számára, a véres áldozatokat a ~ előtti térségben levő oltárokon mutatták be. - A cella előtt K-en előcsarnok (pronaosz) áll, gyakori a ~hajó hátsó, Ny-i falához épített, de a cellával nem közlekedő hátsó csarnok. Szicíliában gyakori, hogy a pronaosz mögött a cellának megfelelő nagyobb terem van, s mögötte egy kisebb terem, a tulajdonképpeni szentély (adüton, megaron), benne az istenkép. Az adüton néha földalatti helyiség. - A ~-házat elöl, elöl-hátul v. köröskörül oszlopsor vette körül, mely csarnokot (pteróma, pteron, lat. alae, porticus) képezett. Az oszlop és a rajta nyugvó gerendázat adta az épületnek a művészi jelleget, e két elem formai sajátságai és arányai szerint nevezzük a ~ot dór, ion v. korinthusi stílusúnak. - A ~ház beosztása és az oszlopok elrendezése szerinti ~-típusok: 1) Templum in antis (naosz en parasztazin), melynél a hajóhoz K felől csatlakozó előcsarnok (pronaosz, prodomosz) oldalait a hajónak meghosszabbított és a homlokzatban pillérrel (antae, parasztadesz) végződő falai képezik, homlokzatát pedig a homlokpillérek közé foglalt két oszlop alkotja, amelyeken az előcsarnok gerendázata és tetőzete nyugszik (pl. Nemesisnek régebbi ~a Rhamnusban). Néha a cella hátsó (zárt) fala mögött is találunk ugyanilyen, homlokpillérek közé foglalt, két oszloppal nyíló csarnokot, e megkettőzött templum in antis-ra példa Artemisz ~a Eleusziszban. - 2) Ha az előcsarnok oldalt nyitott és homlokoldalát oszlopsor alkotja, keletkezik a prosztülosz nevű, ritka elrendezés (Artemisz epidaurusi ~a). - 3) Nem sokkal gyakoribb az alaprajznak az a változata, amelynél ilyen oldalt nyitott s homlokzatában oszlopsortól határolt csarnok a ~ hajójának hátsó részéhez is járul; ez az amfiprosztülosz (az Akropoliszon lévő kis Niké-~). - 4) A gör. ~ legáltalánosabb típusa a peripterosz, melynél a különböző formájú ~hajót köröskörül futó oszlopsor övezi.- 5) Pszeudoperipterosz-~-nál a hajót nem különálló oszlopsor övezi, hanem a hajó falához illeszkedő féloszlopok (óriási Zeusz-~ Agrigentumban). - 6) A dipterosznál kettős oszlopsor veszi körül a hajót, a homlokoldalakon néha hármas oszlopsorral (Apolló milétoszi nagy ~a, a Didümaeum). - 7) Pszeudodipterosz-~nál a cellát övező oszlopsor oly távol kerül a faltól, mint a dipterosznál a külső oszlopsor, közte és a fal között még egy oszlopsor számára volna hely (Artemisz ~a a Maeander melletti Magnésziában). - 8) A négyszög alaprajzú ~formákon kívül előfordulnak kerek ~ok is: a monopterosznál a ~ot köralakban elhelyezett oszlopsor alkotja, a tetőzet egészen nyílt, külön hajója nincs; (Róma és Augustus kis ~a az athéni Akropoliszon); a körperipterosznál az oszlopsor kör alaprajzzal épült hajót foglal be. - A mükénei megaron mintára épült in antis ~ mindenesetre a legrégibb típus ugyan (mely később is megmaradt kis szentélyek elrendezésében), viszont majdnem bizonyos, hogy ez egyszerre minden átmenet nélkül bővült peripterosszá. Az olümpiai Heraeumban már ezt a típust találjuk, s mikor a görögök a 8. sz: gyarmatokba széledtek el, már ezt a formát vitték magukkal, mint ezt a szicíliai görögöktől emelt archaikus korú ~ok mutatják. A prosztülosz és amfiprosztülosz, melyekre csak az 5. sz: kapunk példát, a peripterosz redukálásából keletkeztek. - A gör. ~okat a homlokzati oszlopok száma alapján is lehet osztályozni: tetrasztülosz, 'négyoszlopos' (pl. a Niké az Akropoliszon); hexasztülosz, 'hatoszlopos' (Theseum Athénban); oktasztülosz, 'nyolcoszlopos' (Parthenon Athénban); dekasztülosz, 'tízoszlopos' (Didümaeum Milétosznál); dodekasztülosz, 'tizenkét oszlopos' (Telesterium Eleusziszban). Kivételesen páratlan számú oszlop is előfordul egyes ~oknál (pl. a paestumi bazilika, melyet újabban és ép homlokzati oszlopai szerint enneasztülosznak neveznek). A dórrendszerű peripteroszok rendszerint hexasztüloszok, az ion rendszerűek oktasztüloszok. A hosszoldalak mentén álló oszlopok száma nem áll meghatározott arányban a homlokzati oldal oszlopainak számával, leggyakrabban az oldaloszlopok száma a homlokzati oszlopok eggyel megtoldott kétszeresét teszi, tehát a hexasztülosznál 13 (Theseum Athénban), az oktasztülosznál 17 (Parthenon) oszlop áll a hosszoldalakon. E szabály alól sok a kivétel; aszerint, amint a ~ hajója hosszabb v. rövidebb, hol nagyobb, hol kisebb a hosszoldalak oszlopainak száma. - A ~hajók falait kizárólag kőből építették; égetett téglát a gör. építés nem alkalmazott. A (márvány v. mészkő) kockaköveket kötőanyag helyett vaskapoccsal erősítették egymáshoz és párhuzamos rétegekben alkalmazták egymás fölé. Ablakokkal a hajó nem bírt; az ajtónyílások négyszögalakúak. - A ~ gerendázata és mennyezete. A dór ~ metopéi és az ion ~ fríze domborművekkel voltak díszítve, domborműves szalag vonult végig néha a cella külső falának felső részén is (pl. a Parthenonban). A ~cellát kazettás mennyezet födte. E kazettákról (gör. kalümmatia, phatnomata, lat. lacunaria, laquearia) az oszlopcsarnokot fedő kőmennyezet nyomán alkothatunk fogalmat, mely néhány ~on (Theseum, Parthenon Athénban) részben fennmaradt. A nagyobb méretű ~oknál a cella mennyezettartó gerendáinak tartására belső oszlopsort alkalmaztak, kivételesen egyet (paestumi ennasztülosz ~), rendesen kettőt. Ez a kettős, a hosszoldalakkal párhuzamosan elrendezett oszlopsor egy szélesebb fő- és két keskenyebb mellékhajóra osztotta a cella belsejét. Minthogy azonban a hajó mennyezete magasabban feküdt, mint a külső oszlopcsarnok architrávja, a mennyezet gerendáinak tartására szükséges oszlopok a szükséges magassághoz képest igen nagy átmérőt követeltek volna és így nagyon leszűkítették volna a belső teret; ezért ahhoz az eljáráshoz folyamodtak, hogy a belső oszlopsorokat két egymás fölé helyezett (azonos rendszerű) oszlopsorból alakították. Ilyen emeletes oszlopsor most is fennáll a paestumi Poszeidón-~ban. Az athéni (dór stílusú) Propüleiáknál a mennyezet alátámasztására hasonló okból karcsúbb és magasabb ion oszlopokat alkalmaztak. - c) A ~ot nyeregtető födte. A fedélszék fagerendákból és lécekből állott, födésére terrakotta v. márvány téglákat használtak. A nyeregtető a keskeny oldalakon háromszögű ormot (gör. aetosz, aetóma, lat. fastigium) alkot, melynek oldalai az alappal 13-14 fokos szöget képeznek. Az oromfal mezejét (gör. tümpanon, timpanon) sokszor szoborcsoportozat díszítette; ilyen szoborcsoportozat több ~ról maradt ránk (olümpiai Zeusz-~, Parthenon, Aegina), s az antik szobrászat legszebb emlékei közé tartoznak. Az oromfal csúcsán és két szélén hol egyszerűbb, hol díszesebb oromdíszt alkalmaztak. -

2. A ~hajó a világítását a cella ajtaján át kapta, mely oly nagyméretű volt, hogy az azon át beözönlő napfény megvilágította a cellát. A ~ homlokzatával K felé néz, irányát a ~ istenségének ünnepén észlelt napkelte határozta meg. Néha előfordulnak két istenségnek szentelt kettős ~ok (naoi diploi): a két, egymással háttal támasztott cella közül az egyik K-re, a másik Ny-ra nyílott. - A ~ok nagysága. A homlokzat szélessége ált. 20-30 m között változik, oldalhosszúságuk ennek kb. kétszerese. Nagyobb méretű ~ok kivétel számba mentek; a legnagyobb gör. ~ az agrigentumi Zeusz-~: sztülobatesze 55,6 x 120, számított magassága 40 m. Az ion ~ok között is fordulnak elő óriás méretűek: a milétoszi Didümaeum 49 x 108 m, az efezusi Artemisium 50 x 104 m. - A ~ belsejét drága szőnyegek, falfestmények, az istennek fölajánlott szobrok és szobrocskák, vázák, lámpák és egyéb fogadalmi ajándékokként fölajánlott műtárgyak díszítették. Az előcsarnokban bronz v. márvány víztartók voltak, hogy a belépők a tisztító vízzel hinthessék meg magukat. A ~ok kerületében a szoborművek és fogadalmi ajándékok hosszú sora volt fölállítva. Ami a ~ belsejében v. kerületében nem nyerhetett helyet, azt külön kis épületekben, kincsesházakban helyezték el. Egyes nevezetesebb szentélyek nagy vagyonnal rendelkeztek, amelyről pontos számadásokat vezettek. Néha az államok is vettek föl kölcsönt a ~ok kincseiből. A déloszi Apolló-~ vagyonának kezelői 279: utódaiknak a ~ gazdag fölszerelésén kívül 18.648 drachma készpénzt adtak át ezüstben; ennek a szentélynek összvagyonát 5.501.948 drachmára számították ki. Magánemberek gyakran helyezték letétbe pénzüket v. kincseiket a ~okban. A ~nak →menedékjoga volt. -

III. Az ókori latinoknál a templum négyszögű terület, melyet az augur a madárjelek megfigyelése céljából a földön (és ennek megfelelően az égen) magának kijelölt. D felé fordulva a jobb keze felől eső rész (pars dextra) Ny-DNy-i, a balkeze felől eső rész (pars sinistria) K-DK-i irányban feküdt; ha K-nek fordult, bal keze felől volt É-ÉK, a jobb felől D-DK. A bal kéz felől jövő jeleket szerencsésnek, a jobb kéz felől jövőket szerencsétlennek tartották. -

1. Az etruszk ~ alaprajza a gör. ~ hosszúkás négyszögű alaprajzával szemben majdnem négyzetalakú (hossza:szélessége 6:5), mert a ~ból, azaz a madárjelek megfigyelésére kiszabott négyzetalakú ter-ből fejlődött ki, mely az égen kijelölt térnek felel meg. Vitruvius szerint a ~ mély (egymástól jó messzire helyezett oszlopoktól képezett) előcsarnokból (mely a madárjóslatok végzésére szolgált) és az alaprajz hátsó felét betöltő cellából állott, mely rendesen egy szélesebb közép- és két keskenyebb oldalhajóra oszlott. Hátul zárt fal határolta a ~ot. Az ó-itáliai (etruszk) ~építés legnevezetesebb emléke Juppiter Capitolinus ~a Rómában, melynek alaprajza a négyzethez közel áll (59x55 m). D-re nyíló és egymás mellett elrendezett 3 cellája előtt mély előcsarnok volt, melynek mennyezetét 3 sorban elhelyezett 6x6 oszlop tartotta, a hajó hosszoldalait is oszlopos csarnok szegélyezte. Az oszlopközök föltűnően nagyok, amit a gerendázatnak fából való szerkesztése tett lehetővé. A sírépítkezésekből ismert oszlopmaradványokból tudjuk, hogy az ó-itáliai (ún. toscanai) oszlop törzse barázdátlan volt, s az oszlopfej a dórhoz rokon tagoltságot mutatott. A gerendázatot terrakotta lapok födték, az orommező szobordísze is égetett agyagból volt. -

2. A római ~építés a Kr. e. 3-1. sz: gör. hatás alá került. Az oszloprendek közül ritkábban alkalmazták a dórt és az iont, annál gyakrabban a korintusit, mely gazdagon kifejlődött és a ~építésnél majdnem egyeduralomra tett szert. A gör. hatás leginkább az alaprajzban vehető észre, amennyiben az etruscus elrendezés mellőzésével a gör. minta szerint építették föl ~aikat. Minden típusra van példa, de a prosztülosz elrendezés messze kiugró előcsarnokkal a római ~ specifikus formája, ez felelt meg legjobban a róm. kultusznak, s legközelebb áll az ó-itáliai (etruszk) ~ elrendezéséhez. Nagyon kedvelték a kerek~okat; a monopterosznak (melynél az istenképet körben elhelyezett oszlopsor vette körül) nem maradt emléke, de éremképekről tudjuk, hogy így építette Augustus Mars Ultor ~át a Capitoliumon; kör-peripterosz (azaz oszlopsortól körülzárt kerek cellával bíró ~) volt a római Forum Boariumon, a Tiberis partján levő kis márvány~. A kettős ~ példája Venusnak és Rómának a Colosseum és Forum Romanum között álló hatalmas ~a. Utóbbi jó példája a róm. és gör. ~ fölépítésében mutatkozó különbségnek: a rómaiak a cella födésére az általuk kiművelt boltozatos szerkesztést használták; két egymáshoz támasztott celláját hatalmas dongaboltozat, s a cellák végén levő félkörű fülkéket félkupolák födték. A kör~okat sokszor kupolával födték (Sibylla ~ Tivoliban, római Pantheon). -

IV. Katolikus ~, egyház (gör. kyriakon, bazilika; lat. ecclesia, domus Dei, domus sacra, memoria, martyrium, oratorium, monasterium, capella): az úsz-i liturgiának, elsősorban az Eucharisztia ünneplésének a helye, egy isteni személy vagy egy szent tiszteletére szentelt épület (→templom címe), melybe a hívőnek joga van belépni istentisztelet gyakorlása, főként a liturgiában való részvétel céljából. - Első nyomai a 3. sz-ból valók; addig a lit-t magánházaknál végezték (ApCsel 2,46), maga a közösség számított Isten ~ának (vö. 1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,21). 230 k. az ún. →tituláris templom a benne őrzött vt-ereklyék alapján a magánház tulajdonosának nevét őrzi. - →Dura Europoszban maradt meg egy 230 k. kultikus célra átalakított lakóház. -

1. Története. a) 4-8. sz. A ~ alaptípusai I. (Nagy) Konstantin (ur. 306-337) idejében alakultak ki. Köztük az első a →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, mely a Földközi-tenger egész medencéjében minta lett. 450 k. É-Afrikában, Tipaszában 9 hajós baz-t is építettek, de ált. a 3 hajós típus lett (→Szent Szabina-bazilika) és maradt napjainkig. A 325-: épített →vatikáni Szent Péter-bazilika elé →átriumot építettek, s az alaprajz a kereszthajóval (mely igazában Szt Péter sírja fölötti →memoria volt) az egyre kedveltebb keresztformát vette fel). Később a hajók találkozásánál épített pillérek képezték a →négyezetet, mely fölé →kupolát lehetett emelni. - A 4. sz: a vt-kultusz hatására Róma környékén a →katakombák mellett alakultak új épülettípusok: a vt-k bazilikái és a hozzájuk kapcsolt →mauzóleumok. A zarándoksokaság befogadására, ill. a nők és a →katekumenok elkülönítésére a mellékhajókban →karzatokat alakítottak ki. - Egyidejűleg a →centrális épület is terjedt. Alaprajzuk kör (→Szent Sír-templom, Jeruzsálem, →San Stefano Rotondo-templom, Róma), elipszis (kölni Szt Gereon-~, 380 k.), a →baptisztériumoké gyakran →nyolcszög. A kör~okat →apszisokkal, oszlopcsarnokokkal és karzatokkal gazdagították. Főként K-en egyesítették a kupolával fedett centrális építményt a hosszanti elrendezésű baz-típussal. A késő antik ~ a 6. sz: érte el a térformálás csúcspontját (Ravenna: S. Vitale, Efezus: Szt János-~, Betlehem: Születés-~, Konstantinápoly: Apostol-~, →Hagia Sophia). Az egész korszakban éltek egyszerű terem- és csarnok~ok (aquileiai kettős szegyh., 313-319), s pogány kultikus épületet csak ritkán alakítottak ker. ~má (Róma, →Pantheon). - A ~belsőt ókori épületek oszlopaival, márványberakással, stukkóval, falképekkel és mozaikokkal díszítették. A szentélyt elhatárolták (→béma), ill. magasabbra emelték. A kapu kezdetben a pogány ~okhoz hasonlóan K-ről nyílt. 400 k. kezdett terjedni a keletelés. Az →oltárt az 5. sz-tól kőből, az apszis elé v. a középhajóban építették. -

b) 8-14. sz. A bizánci birod-ban a 9. sz-tól szinte kizárólagossá vált az egyenlőszárú kereszt alaprajzú, 1 v. 5 kupolával fedett ~, melynek szögleteit is beépíthették, így kívülről kocka formát mutat (→ortodox egyházművészet). Örményo-ban és Grúziában is a kereszt alaprajzú, centrális ~ uralkodott. A bizánci ~ 3 része: előcsarnok (narthex), hajó (naosz), szentély. Az előcsarnokban van a keresztkút és a szenteltvíztartó, ez a gyóntatás és az esti ájtatosságok utáni körmenetek helye. Innen királyi kapuk vezetnek át a hajóba. A hajó közepe táján bal oldalon van az ambó, kétoldalt erkélyeken a nők helye. A hajótól az →ikonosztáz zárja el az ált. félköralakú, laikusok elől elzárt szentélyt. Ennek közepén áll az oltár (trapeza hagía, 'szt asztal'), fölötte 4 oszlopon a kiborion (→cibórium), mögötte a falnál a püspöki trón; baloldalt a →protheszisz (fölötte →Pietà) a →proszkomidia helye, jobboldalt a →diakonikon a szt ruhák helye. -

c) Nyugaton a rendeltetéstől függően alakult ki a nagy →székesegyház, a kolostor-, a káptalani, a →plébániatemplom és kisebb kápolnák épülettípusa. Mivel a hívők a ~ban őrzött ereklyék közelében kívántak temetkezni, megnagyobbították az →altemplomokat és a →kriptákat. - A karoling korban az egyszerű terem~ok mellett a korai ~építészetre utaló többhajós, kereszthajós ~ok épültek (Fulda, Apátsági ~, 791-820; Aachen, Palotakápolna). Ekkor jelent meg a kétszentélyes típus. - A 10-12. sz: a ~építészetet a →román művészet, a 12-14. sz: a →gótikus építészet és a →koldulórendi templomépítészet határozta meg. A kolostor~okat a több →mellékoltár és a szerz. kórusnak helyet adó nagy szentély jellemzi. Az újkorban a ~építészetet a →barokk (3), a →klasszicizmus alakította. A 19-20. sz: a neo-stílusok (→neogótika) után a vasbeton, az üveg és az acél építőanyagként való használata újat hozott a ~építészetbe, de a ~épület szerkezetét a trienti liturgia szolgálata változatlanul meghatározta (hosszanti elrendezésű, esetleg kereszthajós belsőtér, jól látható főoltár, szószék, kórus, mellékoltárok, keresztelőkpna), a →liturgikus mozgalom pedig új élettel töltötte meg. -

d) A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után a →liturgikus reform a ~ok szentélyét átrendezte, bevezette a →szembemiséző oltárt (→ambó, →sedile); az új ~építészetben a szabad művészi elgondolások olykor a liturgia igényei fölé kerekedtek. -

2. A hatályos egyházjog tiltja, hogy a mpp. kifejezett, írásbeli hozzájárulása nélkül ~ épüljön, ő pedig csak akkor adhatja hozzájárulását a ~építéshez, ha a papi szenátus és a szomszédos ~ok igazgatóinak megkérdezése után úgy ítéli, hogy az új ~ a lelkek javát szolgálhatja, és nem fognak hiányozni a ~ felépítéséhez és az istentiszt-hez szükséges anyagi és emberi feltételek. A szerz. intézményeknek, még ha megkapták is a mpp. hozzájárulását a megtelepedéshez az egyhm-ben v. a városban, a ~építéshez külön mpp. engedélyre van szükségük. A ~ok építése és felújítása során, szakértők tanácsát kikérve, meg kell tartani a lit. és az egyházműv. elveit és szabályait. A ~oknak elsősorban a szt cselekmények végzésére és a hívek bekapcsolódására kell alkalmasnak lenniük. Az építkezés megfelelő befejezése után az új ~ot mielőbb föl kell szentelni v. legalább meg kell áldani a szt lit. törv-einek megtartásával. A ~okat, különösen a szegyh-akat és a plébánia~okat, ünnepélyes szert-sal kell fölszentelni. Minden ~ot →titulussal kell ellátni, melyet a ~ fölszentelése után nem lehet megváltoztatni. A törvényesen fölszentelt v. megáldott ~ban minden istentiszt. cselekmény végezhető, a pléb. jogok tiszteletben tartásával. Minden illetékesnek gondoskodnia kell arról, hogy a ~okban megőrizzék az Isten házához illő tisztaságot és ékességet, és távol tartsanak mindent, ami a hely szentségével nem fér össze. - A szt és értékes tárgyak védelmére a fenntartás szokásos módszereit és a megfelelő biztonsági eszközöket kell alkalmazni. - A ~ba való belépésnek a szt szert-ok idején szabadnak és ingyenesnek kell lennie. - Ha egy ~ot semmiképpen sem lehet istentiszt. célra használni és nincs lehetőség a helyreállítására, a mpp. átadhatja közönséges, de nem szennyes használatra. - Ha más súlyos okok szólnak amellett, hogy egy ~ot ne használjanak többé istentiszt. célra, a mpp. a papi szenátus meghallgatásával átadhatja azt közönséges, de nem szennyes használatra, azok beleegyezésével, akiknek a ~ fölött törvényesen érvényesíteni kívánt jogaik vannak, feltéve hogy a lelkek javát emiatt semmiféle károsodás nem éri (1214-1222.k.). -

3. A katolikus ~ szimbolikája. A kat. ~ az egyházatyák szerint az Egyh. mint lelki közösség jelképe (vö. Jn 2,19-22). A ker. műv-ben a ~épület részeinek szimbolikus-allegorikus jelentése: az alaprajz = kereszt és a megfeszített Krisztus; az alapkő és zárókövek = ajtó = Krisztus; az alap = apostolok; támpillérek = próféták; a tornyok, kapuk és az oromzat = a mennyei Jeruzsálem falai, kapui, házai. A párkányzat a →démonok helye (oltár, →szószék, →szentély, →kórus, ambó).-

V. A néphagyományban. A régi paraszttelepülések legnagyobb és legjelentősebb épülete, a ~ a falvak legkiemelkedőbb pontjára épült. Ha égett a falu, a lakosok elsősorban a ~ot igyekeztek megmenteni, hogy Istent ezzel kiengeszteljék. A nagy törökdúlás idején sokszor a védekezés lehetőségének reménye nélkül is a ~ba futott a falu népe, bízván abban, hogy ott megmenekül. A feudális jogfelfogás szerint ha menekülés közben ~ba futottak, ott nem érhette őket bántódás. Ezt a ~i védettséget hívták latinul asylumnak. Sok betyár és más bűnöző élt vele még a 18. sz: is. - A ~ körül 1750-ig általában temető, később szabad tér, piac v. kert volt. A hegyvidéki ~okat a falu melletti domb v. hegy oldalára építették. Gyakran vette körül a ~ot téglakerítés, mely (különösen a Székelyföldön) várszerű kiképzést is kaphatott. A magyar ~ok többségét legtöbbször fogadott mesterek irányításával a falvak és mezővárosok népe építette. Egy-egy ~ építésekor v. átépítésekor gyalogos és fogatos napszámok ezreit adták az érdekelt helységek lakói azért, hogy nagy, szép és rangos ~uk legyen. A falvak népe büszke volt ~ára. Számon tartotta formáit, díszeit. Más helységek megismert ~ait önkéntelenül is a sajátjához hasonlította. A ~ nagysága, külseje és belső berendezése árulkodott hívei gazdagságáról és vallásosságáról. -

a) A kat. ~ok belseje, díszítése korok és stílusok szerint nagyon sokféle: a freskókkal díszített kk. ~októl az absztrakt Krisztusokkal ékesített üveg-beton ~okig terjed gazdagságuk. Egyben azonban megegyeznek ezek a ~ok: a prot. ~okkal ellentétben nagy szerep jut bennük a képeknek, szobroknak, művészi v. művészinek vélt alkotásoknak. A ~ok műv. díszítése soha nem volt öncélú. A kép és a szobor a vallásos elmélyülést, a hit tételeinek és tanainak megértését szolgálta. Fokozott jelentősége volt a ~beli képeknek és szobroknak azokban az időkben, amikor még a hívek jelentős része analfabéta volt, ezért az élőszó mellett elsősorban a ~i képek ábrázolásai közvetítették a hívőknek a bibliai történeteket. Az ábrázolások szimbolikája beleivódott a ~ba járók emlékezetébe, és megismertette velük a kat. vallás legfontosabb jelképeit, fogalmait: „A ~ művészi díszítése Biblia pauperumként hat: a vallás titkait a művészet tolmácsolja a maga közvetlen hatásával” (Bálint Sándor). - A kk. ~ legértékesebb díszei az oldalfalakra és a boltozatokra festett freskók, amelyeknek leggyakoribb témái: a világ teremtése, a paradicsomi bűnbeesés története, Jézus életének különböző állomásai, a halál, a feltámadás, az utolsó ítélet és az örök élet kérdései, az apostolok cselekedetei, a szentek legendái. Hasonló ábrázolások kerültek a szárnyasoltárok tábláira is. A kőfaragványok elsősorban jelkép mivoltukkal hatottak. - Az újkori barokk ~okban a hatalmas freskók elsősorban a mennyezetekre, a boltozatokra és az oldalfalak magasabb részeire kerültek. Az oldaloltárokat és a főoltárt táblaképekkel díszítették. Szinte mindcn ~ban megtalálható a keresztút stációinak festett v. domborműves ábrázolása, a szentek nagyalakú fa- és kőszobrai. 18. sz. szószékek némelyike a m. faszobrászat remeke. -

b) ~i viselkedés. A ~ közösségi hely. A régi parasztközösségek értékrendje és megítélése szerint bizonyos alkalmakkor, elsősorban a nagy ünnepeken a közösség tagjainak meg kellett jelenni a ~ban. A távolmaradás a közösség hagyományos értékrendjében elítélendő magatartásnak számított. A ~ban vizsgázott a közösség önmaga előtt, az egyén a társai előtt. A vizsga, a próbatétel anyaga a közösség hagyománya volt: viseletben, magatartásban, énekkultúrában. A fiatalok megmutatták, hogy már élnek, az öregek demonstrálták, hogy még élnek. - A legtöbb falusi közösség íratlan szabálya szerint ~ba nem illett későn érkezni (a beharangozás előtt legalább 5-10 perccel korábban illett megérkezni), és nem illett onnan a szert. befejezése előtt elmenni. Beharangozás előtt legtöbb helyen csak a nehezen álldogáló öregasszonyok mentek be a ~ba, a többiek a ~ előtt nemenként és kor szerint csoportosulva beszélgettek, természetesen olyan hangerővel és olyan témákról, hogy ne sértsék a hely szellemét. Ugyanígy beszélgettek a ~ előtt mise után is. Néhol az volt a szokás, hogy az asszonyok bementek a ~ba, és csak a férfiak várták meg kint a beharangozást. - A ~ba lépve mindenki belemártotta ujjait a bejárathoz közel elhelyezett szenteltvízbe, térdet hajtva keresztet vetett, majd helyére ment. Mielőtt a padba beült volna, ismét illett térdet hajtani és keresztet vetni. Kifelé jövet ugyanezt kellett csinálni fordított sorrendben. Ha valaki az utcán járva a ~ előtt haladt el, kalapot emelt és keresztet vetett. Nagyot vétett a közösség és az Egyh. szabályai ellen az, aki a ~ban beszélgetett, nevetgélt, hátrafordult, részegen volt jelen v. nem megfelelően öltözködött. A délelőtti nagymisére mindenkinek a legjobb és a legszebb ruháját illett fölvenni. A délutáni litániára kevésbé értékes ruha is megfelelt. Bizonyos alkalmakkor a női ruhák színválasztásának tükrözni kellett az ünnep jellegét: virágvasárnap, pünkösdkor, Úrnapján a lányoktól és a fiatal menyecskéktől fehér v. világos, üde színű ruhákat vártak; adventban, böjtben nekik is sötétebb tónusú ruhákat illett felvenni. -

c) A ~i elhelyezkedés rendjében általánosnak tekinthető a nemek elkülönülése. Gyakori a generációk szerinti csoportosulás és a helyi társad-ban betöltött szerep szerinti elhelyezkedés. Minden „szabályosan” épült ~ban, tehát ahol a ~ egyik végén volt a főbejárat, jobboldalt helyezkedtek el a férfiak, baloldalt a nők. Elképzelhetetlen volt, hogy nők a férfiak padjába, férfiak a nők padjába üljenek. A további elhelyezkedési rend tájanként, helységenként más. Legtöbb helyen az első padok és az apszis között álltak a gyerekek, jobboldalt a fiúk, baloldalt a lányok. A nők padsoraiban néhol elöl ültek a lányok, majd a fiatal menyecskék, hátul az öregebb asszonyok következtek. Más falvakban a lányok a kórus baloldalán, a menyecskék a ~térben a padok között álltak, és csak a korosabb asszonyok ültek. Különösen ott szerettek a ~ közepén állni a fiatal menyecskék, ahol mutatós népviselet volt, pl. a kalocsai szállásokon (a menyecskék keményített szoknyája megtört és összegyürődött volna, ha leülnek a padba, s a padban ülve nem látszott a viselet szépsége se). - A férfiak oldalán az első pad sok helyen üresen maradt a falu előkelőségeinek, utána következtek a gazdák kor és rang szerint. Legtöbbjüknek állandó helye volt, amelyet haláluk után a fiuk foglalt el. Hátrafelé haladva következtek a fiatalabb és a szegényebb gazdák. A közösség legszegényebb tagjai a bejárati ajtó körül álldogáltak. A legények legtöbb helységben a kórusra húzódtak. R.É.-Va.L.-**-Sz.Sz.A.

Pecz II/2:942. - Radó 1961:1405. - Egyh. épületek és műtárgyak gondozása. Főszerk. Cserháti József és Esze Tamás. Szerk. Káldy Zoltán, Berky Feriz, Újszászi Kálmán, Dercsényi Dezső. Bp., 1971. - Marosi Ernő: Magyar falusi ~ok. Építészeti hagyományok. Bp., 1975. - Kirschbaum II:514. - Sachs 1980:211. - Onasch 1981:193. - Levárdy F.: M. ~ok műv-e. Bp., 1982. - Vanyó 1988:101.- KML 1986:300. - BL:1784. - MN 1990. VII:343. (Bárth János) - Kriszt György: Kk. ~aink. Bp., 1991. - LThK 1993. V:1480. - Gyöngyössy János: Székelyföldi vár~ok. Bp., 1995.