Magyar Katolikus Lexikon > K > kupola


kupola: központi épületrészek mennyezetének félgömb-boltozása. - Az ókori rómaiaknál vált általánossá, záradékpontján világítás céljára köralakú nyílást hagytak. 2000: is látható példája a római →Pantheon. A ~építészet a →bizánci művészetben élte fénykorát. A bizánci szert. ter-én (Oroszo., Moldva) a tp. tornyait fedték ~val. A nagyméretű ~ Ny-on a reneszánsz korban éledt újjá. Kettős héjazatú ~ja van a firenzei S. Maria del Fiore- és a római Szt Péter-tp-nak. - A ~ körkeresztmetszete s az alatta lévő négyzetes v. sokszög alaprajzú alépítmény között kezdetben →sarokboltfülkék, később →csegelyek közvetítenek. A ~ és a csegelyek közé iktatott ~dob kiemeli a ~t. Tetején általában →lanterna van. **

Mt ABC 94. - Onasch 1981:232.