🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Pantheon
következő 🡲

Pantheon: 1. hellén eredetű, rendszerint kör alaprajzú, az összes isteneknek szentelt épület. - 2. Rómában a S. Maria ad martyres-tp., a pogány Róma egyetlen épségben maradt tp-a. A hajdani Marsmezőn épült. Eredetileg Mars és Vénusz, a Julius-nemzetség mitológiai őseinek tiszt-ére építtette Kr. e. 27: Marcus Vipsanius Agrippa konzul, Augustus cs. veje. Később további 5 pogány istenség szobrát tisztelték benne. A négyszögletes épület Kr. u. 80: és 110: is leégett. Hadrianus cs. 120-124: teljesen újjáépíttette, ekkor kapta mai kerek formáját és 34 m széles, 13 m mély előcsarnokát, melyet 16, egyenként 12 m-es vörös egyiptomi gránitoszlop díszít. Bronzkapuja 30 cm vastag. 399: Honorius cs. parancsára bezárták. Phokasz cs. (ur. 602-610) IV. Bonifác p-nak ajándékozta, aki 608: a Bold. Szűz Mária és Mindenszentek tiszt-ére sztelte. - A ~ 6,2 m vastag falakon nyugvó roppant kupolájának magassága és átmérője egyaránt 43,45 m. Belső boltozatán hajdan 5 sorban aranyozott bronzlapok csillogtak, melynek rekeszei alatt 1747: köröskörül 16 vakablakot képeztek ki. A kupolát tartó, Septimius Severus cs. (ur. 193-211) által színes márványlapokkal ékesített falba 7 fülkét vájtak, melyeket 2-2 kilencméteres sárga márványoszlop keretez. Ezekben egykor pogány istenszobrok álltak, ma kápolnák ker. oltárokkal, szentek képeivel, freskóival és szobraival. A kupola csúcsán 9 m átmérőjű, hatalmas nyílást hagytak, ezen keresztül kapja az épület a fényt, szellőzik, és a bejutó esővíz, melyet a márványpadlózatba vájt apró nyílások vezetnek le a csatornába, tisztítja is a ~ belsejét. 800 k. III. Leó p. sok vértanú-ereklyét hozatott a ~ba a katakombákból, titulusa azóta Vértanúkhoz címzett Mária-templom. IV. Gergely p. 830. XI. 1: itt ülte meg először az összes szentek ünnepét, így lett a ~ →Mindenszentek ünnepének a bölcsője. 1543: a Kiválóak Társulata választotta kegyhelyévé, és sok művész (pl. Vignola, Zuccari, Peruzzi, Maratta, Mengs, Poussin, Sanzio) síremléke került ide. 1870 óta az olasz kir. ház temetkezési helye. - A ~t többször fosztották meg ősi díszeitől. II. Konsztansz bizánci cs. 663: elvitte a kupola bronztégláinak egy részét. V. Sixtus p. 1588: a boltozat bronzlemezeiből készíttette el Szt Péter és Pál szobrait, és fölállíttatta azokat a róm. Trajanus-oszlop és Antonius-oszlop csúcsára. Utolsó bronzanyagát, az előcsarnok gerendáit VIII. Orbán p. (ur. 1623-44) vitette el a Szt Péter-tp. baldachinja és az Angyalvár ágyúi számára. - A főoltár mögötti faragott kórus-székek fölött 7. sz. mozaik keretez egy fára festett, keleti Mária-képet. A bronzkapu közelében Melozzo da Forli Angyali üdvözlet-freskója (15. sz.), a Kiválóak Társulatának oltárán Vincenzo de Rossi (1525-87) Szt József-szobra, ill. Francesco Cozza (1605-82) két olajképe. Egy 14. sz. faragott feszület közelében helyezték el a napóleoni idők híres diplomatájának, Consalvi bíb. államtitkárnak a szívét (→Pius, VII.) és márvány mellszobrát, a dán Thorwaldsen művét. Raffael Sanzio festő (†1520) márványkoporsója fölött a hatalmas Mária-szobor a Gyermek Jézussal Lorenzetto (1490-1541) alkotása. - A ~ hajdanán sajátos szert-ok színhelye volt. Pünkösdkor a p. misézett benne, s a szertartás közben a kupola nyílásán keresztül rózsaszirmok hullottak a hívekre. Nagyboldogasszony nyolcadán Szűz Mária mennybevételére emlékezve Mária-szobrot húztak föl a kupola nyílásán át. - A 21. sz. elején a ~ elsősorban tört. emlékhely, liturgikus célra ritkán használják. **

KL III:487. - Tóth 1988:377.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.