🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > cibórium
következő 🡲

cibórium, kiborion (lat., gör. 'sátor, kehely'): 1. az építészetben szarkofágok, trónok vagy szobrok fölé épített mennyezet. A →baldachinnal szemben szilárd anyagból készült. 4 v. több oszlopon nyugodott a szinte mindig piramis formájú tető. Az oszlopok közé olykor függönyöket feszítettek ki. A ker. építészet korán átvette, főként a főoltár, a →baptisztérium és az átrium kútjának kiemelésére. Különösen kedvelték az oltárok fölötti ~okat a Karoling-korban. A ~ legismertebb példája Bernini ~a a Szt Péter-baz. főoltára felett. - 2. az Eucharisztia őrzésére szolgáló, fedhető kehely. A név nem a cibus, 'eledel' szóból származik, hanem az Euch. őrzésének helyéből. Kezdetben ui. az Euch-t nem →tabernákulumban, hanem az 1. alatt leírt, oltár fölötti ~ban felfüggesztett tartóban (→capsa, →galamb, →pyxis) őrizték. **

LThK X:1363. - Onasch 1980:78.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.