Magyar Katolikus Lexikon > B > baldachin


baldachin (lat. 'bagdadi'): személy, tárgy vagy hely szentségét vagy méltóságát hangsúlyozó mennyezet, ernyő. Eredetileg arannyal átszőtt, bagdadi selyemből készült mennyezet (Bagdad lat. neve Baldach, innen a ~ név). Nevezik még coelum, 'ég, mennyezet'-nek, pallium, 'eső ellen védő tető'-nek és umbraculum, 'napfény elen védő árnyék'-nak is. - Az egyh-ban több változatát használjuk: 1. fölfüggesztett, sátor formájú textilmennyezet, többnyire oltárok fölött. →Sátor formájával a →mennyei Jeruzsálem jelképe (vö. Iz 32,18; Jel 7,5, 12,12, 13,6, 21,3). Az oltár fölött (mivel a tp. Krisztus király háza), az oltár=Krisztus trónja jelentéssel szerepel. - 2. hordozható, téglalap alakú tető, melyet körmenetekben az Oltáriszentség és ereklyék, ill. ünnepélyesen bevonuló pp. v. p. legátus fölött visznek. Tp-ainkban ez a gyakori, a nép umbellának hívja. M. népi változata a hordozható állvány fölé ívelt vázra feszített textilsátor v. virágfüzér. Ez alatt viszik a körmenetben a kegyképet v. -szobrot (Egerszalókon, Jászberényben, Máripócson). - 3. tiszteletet jelző tető a pápa, a bíborosok (Rómán kívül!), a püspökök, ill. néhány prelátus trónusa fölött. - 4. az egyházi építészetben a szobrok fölötti kis dísztető. - 5. Az oltárok és sírok fölé kőből vagy bronzból emelt, ~ formájú építményt inkább →cibóriumnak nevezik. - A D-i országokban a ~ rúdon vitt nagy selyemernyő a bizonyos személyeket megillető tisztelet kifejezésére. **

Dám Ince: A „hordozó Mária” valláséleti szerepe a Mátraalján. Gyöngyös, 1944. - LThK I:1203. - KML 1986:45.