🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pyxis
következő 🡲

pyxis, pixis, pikszis (a gör. pükszosz, 'bukszusfa' szóból): 1. eredetileg bukszusfából, később fémből készült szelence, fedeles edényke. Az Egyházban az Oltáriszentség őrzésére használták. Kezdetben talp nélküli, henger formájú, elefántcsontból v. nemesfémből, esetleg fából készítették, felületét díszítették. A teteje lapos v. domború. A 13. sz-tól talpat és nyelet, s ezzel kehely formát kapott. A hengerformát sokszögletű, gyakran toronyforma váltotta fel. Amíg az oltár →cibóriumára függesztve őrizték, a tetején gyűrű v. horog szolgált rögzítésére. Az áldozás gyakorivá válása és a misén kívüli áldoztatás miatt a 16. sz. vége óta a ~ egyre nagyobb és kizárólag kehely formájú lett. A hatályos jog szerint nemes, az Oltáriszentséghez méltó anyagból kell készíteni (CIC 1270.k.). Használatba vétele előtt pp. áldja meg. - 2. szent olajakat tartalmazó szelencék. **

LThK VIII:909.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.